Némileg elrontotta a pillanatot, hogy a főúton állva valaki úgy értelmezte a jelenetet, hogy akkor most „csoportos” ölelés történik, így kissé megrökönyödve néztünk a mindkettőnket átkaroló, szürkére kopott zenekaros pólót viselő rockerre, aki közölte, hogy „nagyon szeret minket”. Csupán a lehelete bűzétől úgy éreztem, hogy berúgtam, így mosolyogva bólogattam, és a lehető legkedvesebben eltoltam magamtól azzal, hogy most szeressen egy kicsit másokat is.