- Ne már, Ames, tudod, hogy én nem vagyok valami partiarc, és nem akarok mindenkit lehúzni a szar kedvemmel - nyavalygok neki a telefonba, mivel semmi kedvem illuminált állapotban egy szórakozóhelyen riszálni a seggem.

- Mikor mozdultál ki utoljára az edzőtermen és a terápián kívül? Még az egyetem első évében, mert utána Dan csavarta el a fejed, és folyton vele lógtál, ami nem baj. De most, hogy egyedül vagy, szeretném, ha együtt bulizhatnánk úgy, mint régen. Légyszike? - kérlek, mire nagyot sóhajtok. Igaza van, sokat hanyagoltam a közös szórakozást a párkapcsolatom miatt, így most bele kell mennem.

- Rendben. Akkor ma hánykor is találkozunk? - kérdezem reményvesztve.

- Mindjárt ott vagyok. Addig kapj magadra valami cuccost, mert megyünk shoppingolni - visítja a telefonba, én meg eltartom, nehogy megsüketüljek. Mindig ezt csinálja, ha vásárlásról van szó. Csak én nem szeretek órákat eltölteni a ruhaboltokban valami hacuka után nézni? Lehet.

Ezzel rám is csapja a telefont, én meg a szobámba csoszogok, hogy egy farmert meg blúzt kapjak magamra. Ismerem Amy-t, és tudom, hogy perceken belül itt lesz, én meg nem akarok még pizsamában ajtót nyitni, mert akkor csak arról fog papolni nekem, hogy „nem veszem elég komolyan a csajos shopping-túráinkat". Mert ez nem először történne meg.

Két percembe telik felöltözni. Amíg a barátnőm megérkezik, a pénztárcámat egy kisebb táskába teszem, mert nincs kedvem a kezembe vinni mindenhova. A táska ilyen szempontból kényelmesebb, és még szabad kezeket is biztosít. A telefonomat is beteszem mellé, és a cipőmet felkapva kiveszem a kulcsaimat az ajtóból. Gyorsan bezárom, és lemegyek a tömbház elé, nehogy feljöjjön, mert az asztalon hagytam egy tábla csokit. Ha azt ő meglátná, hetekig hallanám, hogy „úgy nem tudod fejleszteni a tested, ha meghaladod a szénhidrátbeviteledet". Ugyanolyan tudálékos ilyen szempontból, mint Darren.

Darren. Az az ember nem megy mostanság ki a fejemből. A boltos eset óta. Szeretném azt gondolni magamról, hogy nem fogok belezúgni egy jóképű fickóba, miközben az egyik felem gyászol, de már nem tudom, mit gondoljak. A hormonaim tombolnak, vágyom arra, hogy valaki hozzám érjen. És nem feltétlen szeretnék egy éjszakás kalandba bonyolódni.

Nekem mindig nehezebb volt csak szexként gondolni a szexre. Nekem szükségem van valami biztosra ahhoz, hogy érezzem, nem fognak megalázni. Mert én nem tudnám ott hagyni a partneremet, akármilyen szar is volt a szex. Én a kínos soha viszont nem látások híve vagyok.

Bár ma este lehet, hogy sutba dobom az elveimet, és megengedem egy ismeretlennek, hogy benyúljon a bugyimba. Csak azért, mert a nemiszervem vágyik rá. Nem tudom. Mindent ki kell próbálni egyszer, nem?

A következő pillanatban Amy áll meg a kis Minijével az orrom előtt. Próbálom nem megerőszakolni az ajtót, ami sikerül is, így tök normálisan szállok be a kocsiba. Ennek szemmel láthatólag nagyon örül.

- Hála az égnek, hogy megtanultad, hogy hogyan kell kinyitni és becsukni egy kocsiajtót, mert így nem kell kirakjalak - bólogat elégedetten, mire én megforgatom a szemem. - Most mi van? Ha lenne kocsid, tudnád, miről beszélek.

Aztán már el is hajt. Ahogy egyre távolodunk a lakásomtól, és egyre közeledünk a plázához, úgy döntöttem, hogy nem fogok a gondolataimba merülve kibámulni az ablakon. Ilyenkor mindig Dan jut az eszembe, és most csak lehúzná a hangulatomat. Inkább Amy felé fordulok, és beszélgetni kezdek vele.

- Csak ketten megyünk ma bulizni?

Látom, hogy egy picit habozik, hogy megválaszolja a kérdésemet, de aztán nagyot sóhajtva mégis megteszi.

- Lesz ott még pár emberke a baráti körömből, de nem kell aggódni, mind nagyon jófejek, mint én - kacsint rám, majd ismét az útra szegezi a tekintetét. Na fasza! Én meg azt hittem, hogy ez egy tök jó csajos este lesz, de erről most már lemondhatok.

✨

Úgy két óra múlva már a kanapémba huppanok le. Esküszöm, hogy ez volt a legfárasztóbb két óra, amit egy outfitért megtettem. Máskor belenézek a szekrényembe, és érzésre választok. Ám most tényleg szükséges volt ezt az egész, mert az egyetemi bulizós ruháimat kidobtam, a Dan-es korszakombóliakat pedig a szüleim eladományozták.

Nem voltam hajlandó mást, csak feketét felvenni. A gyász ezt hozta ki belőlem. Nem csak ruhatárcsere, hanem enyhe alkoholizmus is. De már tudom, hogy nem az volt a legjobb megoldás. Másképp is kezelhettem volna a helyzetet. Csakhogy abban a pillanatban nem gondolkodtam. Cselekedtem, amit az agyam diktált. Bármit megtettem, hogy a fájdalom a szívemben enyhüljön. Így ürültek ki azok a borosüvegek.

- Na most, hogy megvan az esti öltözéked, szépen mehetsz zuhanyozni - bök meg Amy, én meg fájdalmasan felnyögök. A lábam majd leszakadt a sok rohanástól. Bár két óra nem tűnik hosszú időnek, de sosem gondoltam volna, hogy ennyi is elég 5 ruhásbolt és 2 cipősbolt átfésüléséhez.

Igen, Amy ilyenkor izgatott lesz, ami azt eredményezi, hogy fel-alá rohangál, mint egy mérgezett egér. De meglett, amit szerettünk volna. És egy gyenge pillanatomban még meg is engedtem neki, hogy kisminkelhessen és megcsinálhassa a hajam.

Szóval sóhajtva állok fel a kanapéról, és szó nélkük a fürdőszobába megyek. A ruháimat ledobva a zuhany alá állok, és sebesen tisztálkodom. Nem gondolkodom, mert Amy-t ismerve 5 perc múlva itt dörömbölne az ajtón, hogy cseppfolyóssá váltam-e, és a lefolyóban kötöttem-e ki, vagy mi tart ilyen sokáig nekem. Türelmetlen, az biztos.

Ezért sem tökölök. Miután tetőtől talpig tisztának és szőrtelennek titulálom magam, ki is mászok a kedvenc gondolkodóhelyemről, és a testemet a törtülközőbe tekerve a szobámba surranok. Amy már ott vár. A hajszárítót és hajvasalós előkészítette már, és az összes sminkcuccát kipakolta a kis komódomra. Ezt most már tényleg nem úszom meg.

✨

- Ez egy jó ötlet volt - mondja a barátnőm, amikor kiszállunk a taxiból a Delight előtt.

- Csak felajánlottam, hogy nálam alhatsz, hogy nyugodtan ihass Sex on the Beach-et - vonom meg a vállam. A begöndörített és hajlakkal lefújt hajam enyhén elkarcolja a vállamat. - Komolyan, muszáj volt egy fél kiló hajlakkot rámfújj?

- Ha azt akarod, hogy egész este kitartson, akkor szenvedned kell. Mellesleg rohadt dögös macát csináltam belőled - kacsint rám a füstös szemével.

- Úgy nézek ki, mint egy drága utcasarki - utalok a mélyen dekoltált vörös miniruhámra és a 12 centis magassarkúra, amire rávettem egy szövetkabátot, mert mégis februárt írunk még, és meg nem szeretnék tüdőgyulladással feküdni egy hétig az ágyamban.

- Ne hisztizz már, hanem élvezd, hogy minden szem rád fog szegeződni. Gyere, csináljunk egy szelfit - kapja elő a telefonját, és lő pár képet rólunk. Jól lettek, nem kétséges, hogy Amy-nek a vérében van ez a sminkelős dolog. Mintha nem is magamat látnám a képen, de ma nem fogom elrontani a kedvét. - Menjünk be, a többiek csak ránk várnak - ragadja meg a kezem, miután kiposztolta az egyik képünket instára.

Az ajtónál nagy a sor, de Amy ezt magasból leszarja. Mindenkit kikerülve azonnal a kidobóhoz megy, és a nevét elmondva már bent is vagyunk. Annyira elit ez a hely, hogy még ruhatáruk is van. Így a kabátokat ott hagyjuk, és egy lépcsőn lemegyünk. Szinte azonnal megcsapja a fülemet a hangos zene.

Már voltam itt régebben. Meg kell mondjam, semmi sem változott. A bárpult még mindig a jobb oldalon van, a dj-pult vele szemben, és az egész helyiség közepén egy hatalmas táncparkett. A dj-pult mellett egy lépcső vezet a VIP-részlegre. Amy a bárhoz húz, ahol rendel nekünk egy-egy rövidet.

- Ezt muszáj? - kérdem tőle reményvesztve, de nem kell válaszoljon, mert elég csúnyán néz rám, így azt azonnal igennek veszem.

Tehát sóhajtva lehúzom a tequilát, majd továbbállunk. Egyenesen a VIP lépcső felé vesszük az irányt.

- Amy, mi a fenének megyünk arra?

- Az egyik fiú, Jason, ő egy igazi nagymenőnek számít itt, mert a nagybátyja tulajdonában áll ez a hely, szóval minden pénteken és szombaton itt buliznak - meséli, miközben elérjük a részleget. Itt sokkal csendesebb minden. Már hallom a saját hangomat is.

- Szöszi, hát itt vagytok! - néz ránk az egyik szőke tüsihajú pasi. - Ó, és ki ez a dögös barna? - mér végig sötét szemeivel. Egyáltalán nem tetszik. Ám a következő pillanatban az egyikük megfordul, én meg megdermedek.

Ez mit keres itt?