Már fél órája ülök a pult mögötti széken, és nézem, ahogy Darren fogadja a klubtagokat. Meg kell várnunk Olivia-t, a váltást, hogy leléphessünk. Persze addig itt kell unatkoznom, ami azért annyira nem rossz dolog, mert erről a pontról tökéletes a kilátás Darren fenekére.

Most kövezzetek meg, de szerintem plusz pont egy pasinál, ha fogható segge van. Mellesleg miért csak a lányoktól kell ezt elvárni? Ők is ugyanúgy esznek, isznak, böfögnek, pukiznak. A társadalmunk úgy szar, ahogy van, és ezért is élünk egy depressziós világban.

- Láttam ám - néz rám félmosollyal az arcán, mire én visszatérek a világunkba.

- És mégis mit? Hogy szétunom a fejem?

- Azt, hogy stírölöd a hátsóm - kacsint rám, én pedig, mint egy hormonálisan instabil tinilány, elpirulok. A franc essen belé, hogy ennyire hatással van rám, pedig alig egy pár napja ismerem őt.

- Azon nincs mit nézni - fordítom el a fejem, hogy ne lássa a pirulásomat. Persze csak egy hangos nevetéssel ajándékoz meg, amivel egyértelművé tette, hogy nem hisz nekem.

- Nagyon rosszul hazudsz, Lenie - csóválja a fejét, mint egy vizes kutya. - De neked megengedem, hogy bármikor megbámulhasd.

- Dehát most mondom, hogy nem azt néztem, csak gondolkodtam, és olyankor elbambulok, de mindegy - akadok ki enyhén, de amikor látom, hogy a szemöldökeit szkeptikusan felvonja, inkább rá hagyom, mint a hülyére.

- Jól van, kis harapós!

És ezután már csak az öblös nevetését hallani. Előveszem a telefonom, és megnyitom az üzeneteket.

Én: Ugye tudod, hogy ezért egyszer megöllek? 😅

És el is küldöm Amy-nek. Nagyot sóhajtva konstatálom, hogy az idő nagyon lassan múlik, én meg itt ragadtam. Na jó, talán túldramatizálom egy kicsit, de jóformán egy idegen kocsijába kell majd beülnöm. Ettől a gondolattól pedig borsódzik a hátam.

Igaz, Darren eddig nem adott okot a félelemre, de ez így akkor sem okés. Én még mindig egy amatőr kis sportoló vagyok, rajta pedig látszik, hogy nem ma kezdte. Igaz, a fekete pulcsija sokat takar, de nem hiszem, hogy amiatt ilyen széles a háta, mert van rajta fölösleg. Mert nincs. Ő alapból ilyen izmos. El sem tudom képzelni, hogy milyen lehet ruha nélkül.

Ebből elég! Nem gondolhatok folyton a meztelen testére. Még nem léptem túl teljesen Dan-en, és ez így nem helyes. Lehet, hogy unalmas vagyok, de vannak erkölcseim, és azok nagy mértékben befolyásolják a tetteimet.  Megértem azokat is, akik yolo meg carpe diem módon élik az életüket, de nekem ez valahogy sosem ment.

A gondolataimat a telefonom rezgése szakítja meg. Gyorsan feloldom, és megnyitom az üzeneteket.

Ames: Jajj, Lorie, ne mond, hogy nem tetszik a dolog, mert egy szavadat sem hiszem el. Nőből vagy, vannak hormonaid. És már egy ideje nem szexeltél, szóval csitt, és élvezd a helyzetet. 😉

Tényleg rettenetesen hiányoznak a testiségek. Már rég nem érintett úgy senki, mert Dan halála óta a kanapét koptattam mostanig. Eddig igazából eszembe sem jutott a szex. Megvoltam az önsajnálatommal, az pedig nem hagyott teret másnak a gondolataimban. De most, itt áll előttem ez a jóképű pasi, bennem meg kezd feléledni valami.

- Megint bámulsz.

Mondanám, hogy meglep a kommentárja, de nem. Tényleg bámulom, mert jelenleg ő tölti ki a gondolataimat, és ez nem jó. Nagyon nem. Semmit sem tudok róla. Hány éves? Milyen a viszonya a családjával? Van-e barátnője? Elhessegetem a gondolataimat, és a fejemet megrázva visszaszólok neki:

- Tán nem tetszik?

Egy pillanatig meg vagyok lepve a bátorságomtól, hiszen sosem voltam ilyen. Dan előtt egy szürke kisegér voltam, most meg a legnagyobb jóindulattal is csak egy tengeri malac.

- Wow, Lenie! Te flörtölsz velem?

És igen, csak most esik le nekem, hogy ez egy elég gyenge próbálkozás volt a flörtölésből, de aki jó benne, az felismeri még a leggyengébb ártatlan kis huncut mondatot. Ezek szerint csak én vagyok béna mindenből, amire szükségünk van ahhoz, hogy párosodjunk.

Szerencsémre nem kell válaszoljak, mert a következő ember, aki belép az ajtón, az Olivia, így mehetünk is. Már alig vártam ezt a pillanatot, mert őszintén, nem tudom, meddig bírtam volna még Darren mellett. Most hazavisz, és onnantól kezdve minden rendben lesz.

- Akkor mehetünk Lenie? - kérdezi tőlem hátrafordulva, én pedig rögvest felállok a székből, és a táskámat felkapva már ki is osonok a pult mögül. Még elköszönök Olivia-tól, hogy azért ne legyek egy paraszt, és már ki is lépek az elektromos ajtón.

Darren kuncogva követ.

- Mi az, ennyire nem volt jó velem várakozni? - áll meg előttem. A szemeiben ott csillog a játékosság, én pedig csak egy hatalmas sóhajt préselek ki magamból.

- Minden rendben lett volna, ha te nem próbáltál volna meg kismilliószor zavarba hozni - válaszolom őszintén. Most mit takargassam előtte az igazságot? Hatással van rám, és ezt még a vak is látja. - Ha Amy nem lenne, már rég hazabuszoztam volna.

- Dehát a barátnőd okosabb annál - kacsint rám, én pedig megint elpirulok.

- Nem akarok a terhedre lenni, azért is gondolkodtam a buszozáson. Most miattam kitérőt kell tegyél - húzom el a számat, mire ő jobban elmosolyodik.

- Nem vagy a terhemre, Lenie. És nem nagy a kitérő. Közelebb lakok hozzád, mint gondolnád - mondja ismét rámkacsintva.

- Öhm, valami gond van a szemeddel? - mutatok rá a szemére, hogy próbáljam leplezni a zavaromat. - Csak mert folyton rángatózik.

Válaszképpen csak egy röhögést kapok. Na kösz, már nem is viccelődhet az ember?

- Hiába próbálod rejtegetni, tudom, hogy hatással vagyok rád - mondja önelégülten, én meg csak megrázom a fejem. Ó, bár törné le valaki azt a túlzott magabiztosságodat!

Már indulnék is a parkoló felé, mire megfogja a karomat. Meglepve fordulok felé, előbb a karomat fogó kezére, majd az arcára nézek.

- Hova mész?

- A parkolóban van a járgányod, nem? - nézek rá zavarodottan. Ő ismét elröhögi magát, majd a konditerem előtt álló motorra mutat. Azonnal megdermedek. - Mi? Na nem! Én fel nem ülök egy olyan szörnyetegre, akkor már inkább buszozok.

- Ne félj, Lenie, óvatosan vezetek - kacsint rám már harmadjára. Attól félek, ha tovább maradok a közelében, fennakadnak a szemeim.

Nagyot sóhajtok. Nincs mit tenni, muszáj lesz felüljek a háta mögé, mert akármennyire is hívogat a két saroknyira lévő buszmegálló, tudom, hogy meg fog győzni arról, hogy vele menjek. Mellesleg enyhén kíváncsi is vagyok, mert még sosem utaztam motoron.

- De ha egyszer is túlléped a sebességkorlátot, megfojtalak - jelentem ki határozottan, és hagyom, hogy nevetve kövessen a szörnyeteghez.

✨

- Megőrültél? Azt hittem, elvisz a szél - panaszkodok, miközben a sisakot veszem le. Persze, hogy megint kinevet! Olyan vicces lennék? Mert ő most egyáltalán nem az!

- Túldramatizálod. Valld be, hogy élvezted! - veszi le ő is a sisakját, majd a hajába túrva a szemembe néz.

Na jó, egy picit élveztem. De nem vallanám be neki. Amy-nek meg kitekerem a nyakát, hogy ezt merte tenni velem.

- Kösz a fuvart - vágom hozzá a sisakot, és már venném is befele az irányt, mire megszólal.

- És a búcsúcsók hol marad?

Megtorpanok. A kis pimasz! Gyorsan fordulok vissza hozzá, és mérgesen nézek rá. Nagyon ritkán beszélek csúnyán, de most nagyon kikívánkozik belőlem.

- Meg a nagy lószart! - mondom, és hátat fordítva neki a bejárati ajtómhoz sietek. Még hallom, ahogy az öblös nevetése betölti az utcát, de nem fogalkozom vele. Gyorsan előhalászom a kulcscsomómat, és az ajtót kinyitva besurranok. Csak akkor hallom meg, hogy felbőg a motor, és elhajt vele. Szóval megvárta, hogy bemenjek, csak utána ment el...

Ezzel egyidőben pittyen egyet a telefonom, én meg kíváncsian nyitom meg az üzeneteket.

Ames: Holnap este jössz velem a Delight-ba, és pont.