Fény. Túl sok fény. Kinyitnám a szemeimet, de 1000%, hogy megvakulnék. Az irdatlan fejfájásról ne is beszéljünk. Miért nem tudtam lehúzni a redőnyöket? Ja, persze, mert annyira felöntöttem a garatra, hogy valószínűleg még ide is botladozva jutottam be.

Nehezen, ám mégis kinyitom a szemeimet. Hol vagyok? Mert nem az én hálószobám sárgás falait látom, hanem egy fehér, minimalista szobát. Basszus! Én lefeküdtem valakivel? Ne! Nem vagyok az egyéjszakások híve.

Lorie, te idióta, minek kellett annyit innod? Soha többet nem iszom alkoholt. Egyáltalán minek mentél el Amy-vel a bulira?

Lassan mozgatom a fejem, mert majd széthasad. De azért kíváncsi vagyok a szobára. Egy hatalmas tolóajtós szekrényt látok a jobb oldalamon, a balon pedig egy nagy teraszajtót áttetsző függönyökkel. Előttem pedig egy falra felszerelt hatalmas tévé, alatta egy komód. Persze a játékkonzol ott virít, és ahogy látom, a pasi nagyon szeret játszani, mert legalább 10 különböző játéka van. Talán ez az egyetlen módja, hogy kikapcsolódjon. Az ágy pedig hatalmas. Igazi vízágy, ami rohadt kényelmes. Még sosem feküdtem vízágyon. Nem is nagyon szimpatizáltam a vízágyakat, mert könnyen tönkremennek. De baromi jó lehet rajtuk a szex.

A szexről beszélve... A fehérneműm rajtam van, sőt, még egy fekete Guns'n'Roses póló is fedi a testemet. Jó zenei ízlés. Klasszikus, de mégis jó.

Ebben a pillanatban nyílik az ajtó, és az illető egy reggelivel teli tálcát próbál úgy egyensúlyozni, hogy az étel meg a kávé lehetőleg ne a szőnyegen kössön ki.

- Jó reggelt, Lenie! Remélem, jól aludtál - köszönt hatalmas mosollyal az arcán Darren, én pedig azonnal intem neki, hogy halkabban. - Ó, csak nem macskajajj?

- De igen, kérlek, maradj csöndben, mert szétszakad a fejem - teszem a halántékomra az ujjaimat, hátha ezzel egy picit enyhítem a fájdalmat.

Darren az én felemre masírozik, leguggol, hogy egy szinten legyünk, és a hatalmas mancsával arra kényszeríti az arcomat, hogy felé forduljon. Természetesen felveszem a szemkontaktust azokkal a gyönyörű kék szemekkel.

- Az egyik pohárban narancslé van, a másikban pedig feloldottam két magnézium pezsgőtablettát. A kávét nem tudom hogy iszod, és remélem, hogy szereted a sajtos melegszendvicset. Ha mégsem, akkor sütöttem gofrit, amit nutellával kentem meg, és eperrel dobtam fel. Jó étvágyat - suttogja tiszteletben tartva a fejfájásomat, ami enyhén szólva melengeti a szívemet. Annyira figyelmes, hogy az hihetetlen. - Ja, és ott van még egy fájdalomcsillapító, ha elviselhetetlennek találod a fejfájásodat - kacsint rám, majd az ágy végébe huppan, és elindítja a konzolt.

Az első dolog, amit csinálok, az a fájdalomcsillapító bevétele. Utána lehúzom a magnéziumos vizet. Nem is gondoltam, hogy ilyen szomjas vagyok. Aztán pedig nekifogok a reggelinek. Először a melegszendvicset tolom be, de mivel még mindig éhes vagyok, és az a gofri istenien néz ki, muszáj megkóstolnom. Ennek természetesen az lesz az eredménye, hogy nem bírok leállni vele, így én, Lorena Bay felzabálom az összes kaját a tálcáról, utána leöblítem a narancslével, majd végül a kávét veszem a kezemben, és feketén szürcsölgetem.

A fejfájásom kezd alábbhagyni, ami rettentően jó érzés, majd azon kapom magam, hogy az izmoshátú pasit figyelem. Meglehetősen felajzottan. Ilyenkor annyira örülök, hogy nem tudnak az emberek gondolatot olvasni, mert az enyéim enyhén szólva tisztátalanok. És igen, mindketten ruha nélkül vagyunk benne.

A legrosszabb pedig az, hogy nem tudom, hogy ez mind amiatt van, mert lefeküdtünk az éjjel, vagy azért, mert nem?

Bár ezt abba kell hagynom. Dan halála még eléggé a felszínen van. Nem tudom, hogy esne neki, ha tudná, hogy 4 hónappal a halála után már más pasik ágyában ébredek egy görbe este után. Amíg életben volt, meg sem fordult a fejemben, hogy szórakozóhelyre menjünk. Olyanok voltunk, mint egy negyvenes házaspár, akik begyepesedve töltötték otthon az összes szabadidejüket. Kimozdulni? Még mit nem! Amikor van egy kényelmes kanapéd és egy Netflix előfizetésed, hirtelen minden más szabadidős tevékenység eltörpül emellett.

Hiányzik. Rettenetesen. Kezdem elveszíteni önmagamat. Még Dan előtt sem voltam az a lány, aki buliból buliba járt, és mások ágyában kötött ki illuminált állapotban. Mindig volt egy határ, amit sosem léptem át, ám most mégis minden szabályomat sutba vágtam. Mi történik velem? Hogy lehet az, hogy egy haláleset ennyire megváltoztatja az embert?

- Ejha, látom nagyon éhes voltál - szólal meg a kékszemű, mire én majdnem a nyakamba öntöm a kávét. Nem lenne előnyös, hiszen az a folt nem mutatna jól ezen a fehér ágyneműn. - Nem akartalak megijeszteni, Lenie, ne haragudj.

- Semmi gond, Darren, csak elgondolkoztam - szabadkozom. Itt az idő, meg kell kérdeznem, hogy mi történt a képszakadásom után. - Az este mi...

- Ha azt szeretnéd tudni, hogy rosszalkodtunk-e, akkor a válaszom nem. Bár fáj, hogy kinéznéd belőlem, hogy rámásznék egy védtelen ittas lányra, de ezt tegnap este is ecseteltem neked - ingatja a fejét szomorúan, majd a tévé irányába fordul.

- Arra emlékszem, hogy beszélgettünk, én ittam, aztán csókolóztunk, majd semmi. A csóktól után minden kiesett. Azt sem tudom, mit keresek itt...

- Tényleg tudni szeretnéd, hogy mi történt a csók után? - teszi le a kontrollert, és teljes egészében felém fordul.

Tényleg tudni szeretném, hogy mennyire égettem le magam előtte tegnap este? Nem tudom, de tudnom kell, hogy milyen nagy a szám ittasan, így csak bólogatva jelzem neki, hogy belekezdhet a sztoriba.

-  A csók után még ittál két felest, majd berángattál táncolni. Bár azt inkább nevezném dörgölőzésnek, mint táncnak. Ezután rosszul lettél, és Amy-t kerested, de ő épp Jason szájában turkált, így kivittelek a klub elé, hátha a friss levegőtől jobb le, de nem. Te lehánytad magad, én pedig úgy döntöttem, hogy hazaviszlek. A lakásod előtt eszedbe jutott, hogy a kulcs Amy táskájában van, mert úgy terveztétek, hogy nálad alszik, és nem hagyhattam, hogy arra várj egész éjjel, hogy mikor jön haza, ezért hazahoztalak. Amint beléptünk az ajtón, te lerúgtad a lábadról a cipőket, és vetkőzni kezdtél. Aztán megpróbáltál elcsábítani fehérneműben, amiből az lett, hogy amint az ölembe kerültél, elaludtál. Én pedig behoztalak a szobámba, feladtam rád egy pólót, hogy ne legyen kínos reggel egy szál fehérneműben ébredned.

- Jézusom! - temetem az arcomat a kezeimbe. Ennyire már rég nem égett a pofám. - És te...

- Én a kanapén aludtam, mert nem akartam, hogy amikor felébredsz, azt gondold, hogy kihasználtalak. Ennyi történt - vonja meg a vállát, mintha valami kis semmiségrő számolt volna be.

- Ne haragudj, hogy ilyen cikin viselkedtem részegen. Már nagyon régen nem mozdultam ki otthonról, és a fene gondolta volna, hogy ennyire elszalad velem a ló - szégyenkezem előtte, mert ez a visekedés tényleg nem volt valami nőies. - Bocsánat, hogy rád akartam mászni, és hogy kitúrtalak az ágyadból.

- Megbocsájtok neked, hercegnő. Néha megesik - mosolyog rám aranyosan, majd pajkosan hozzáteszi: - Bár annak jobban örülnék, ha józanul másznál rám.

Megforgatom a szemeimet, és elnevetem magam. A mai világban nehéz olyan férfit találni, aki ennyire figyelmes. És most itt ül velem szemben egy mintaegyed, én pedig bűntudatot érzek azért, mert még nem készültem fel arra, hogy az enyém legyen.