- Azt nem mondtad, hogy Darren is itt lesz - bököm oldalba Amy-t, amire csak pajkosan elmosolyodik. Hát örülök neki, hogy ő kicsattan a boldogságtól. Sunyi dög.

- Szívem, mindenki látja, hogy csak úgy szikrázik a levegő kettőtök között. Ha elmondtam volna, jöttél volna?

Őszintén? Kurvára nem! Alig bírom visszatartani magam, hogy helyben le ne teperjem. Nem akarok lefeküdni vele. Nem lenne fer. Ő kapcsolatot érdemel, de én még nem tudom megadni neki azt, amire szüksége van. Csak tengődöm az életemben elveszetten. Csak keresem az utat vissza magamhoz. Még nincs itt az ideje annak, hogy ismét elkötelezzem magam valaki mellett. Mellesleg csak megbántanám. Ő meg nem érdemelné.

- Csak érezd jól magad, oké? A VIP-ben minden pia ingyen van, szóval csak okosan - kacsint rám, majd Jason nyakába kapaszkodva ott hagy engem egyedül a kíváncsi tekintetek kereszttüzében.

Azonnal Darren-re szegezem a tekintetemet. Még elkapom, ahogy tetőtől talpig végigmér, megnyalja az alsó ajkát, és végül a melleimen pihenteti meg éhes szemeit. Ő is akar engem. Én is akarom őt. Akkor miért ilyen kibaszott nehéz?

- Ne stírölj, pultos srác - megyek oda hozzá, mire ő a szemembe néz és elmosolyodik.

- Nem könnyű levenni valakiről a tekintetem, aki ennyire dögös - bókol nekem a maga kanos módján. Sajnos még mindig hatással van rám, így akaratlanul is elpirulok. Tisztában van a hatalmával, és szemtelen módon bármikor felhasználja ellenem.

- Te sem nézel ki rosszul - próbálok flörtölni, de valljuk be, sosem ment.

- Csak nem bókolni próbáltál, Lenie?

Mondom én. Egy kis mocsok. És mocskosul vágyom rá.

Nem! Nem gondolhatok folyton a bepókhálósodott kéjbarlangomra. Innom kell. Most azonnal. Talán az segít majd.

A kérdését figyelmen kívül hagyva a jobb oldalon lévő asztalhoz megyek, ami tele van mindenféle rövid piával. Elveszek egy műanyag felespoharat, és teletöltöm tequilával. Nem foglalkozom a citrommal meg sóval, úgy tisztán húzom le az egészet.

- Nem is tudtam, hogy iszákos vagy - szólal meg mögöttem az idegesítő mocsok, én meg hirtelen pördülök meg, amitől enyhén megszédülök, és majdnem eltaknyolok, de Darren megfog. - Hé! Ne ilyen hevesen, még összetöröd magad itt nekem!

- Nem ismersz még, Darren. Egyáltalán nem tudsz rólam semmit.

- De igen. Azt, hogy a Sweat-be jársz edzeni, és szereted a sóskaramellás fagyit. Meg kis harcias csaj vagy, aki bármikor szétrúgja a seggem. Most pedig azt is megtudtam, hogy a tequilát preferálod, és rohadt jó melleid vannak.

- Ezek mind felszínes dolgok - rázom meg a fejemet. - Ezeket bárki megállapítaná rólam egy buli keretein belül.

- Eddig nem adtál esélyt, hogy jobban megismerjelek.

Igaza van. Tényleg nem adtam neki esélyt, hogy megismerjen. Mindenkit eltolok magamtól, mert még nem érzem magam késznek egy újabb szerelemre. Őszintén megvallva félek. Félek, hogy ha ismét odaadom a szívemet valakinek, akkor azt elveszi tőlem a sors. Vagy összetöri az illető. Három hónapja az életem tört ketté, és nem hiszem, hogy bárki is meg tudná ragasztani.

Persze szídni is lehet, hogy folyton csak a múltról beszélek, de meglepődnének az emberek, ha a helyemben lennének. Egy három éves kapcsolat vált köddé hirtelen, de az emlékek megmaradtak. Ott lebegnek az agyamban várva arra, hogy felidézzem őket. Nem könnyű úgy élni, hogy már nincs ott az az emberi lény, aki valaha a mindent jelentette számodra. És ez rémisztő.

- Klisésen fog hangzani, de nem miattad van - töltök magamnak még egy felest Darren-hez szólva. Látom, hogy ő is elvesz egy műanyag poharat, de alkoholos ital helyett csak kóla kerül bele. - Te nem iszol?

- Áh, nem. Én vagyok az ügyeletes sofőr - kacsint rám, majd kiissza a pohara tartalmának a felét.

- Nem baj, akkor több marad nekem - vonom meg a vállam, és mielőtt magamba dönteném az egészet, felemelem azt. - Ezt az egészségedre.

Erre elneveti magát, de meg is rázza a fejét, mintha jelezné, hogy nem kéne többet innom. Szerencsére, nem vagyok szívbajos, és pont leszarom, hogy mit gondol. Jóképű és kedves, de a mai este arról szól, hogy kirúgjunk a hámból.

- Mi az a dolog, ami miatt nem engedsz közel magadhoz? - kérdi tőlem hosszas gondolkodás után.

Hátat fordítok neki, hogy ne lássa a keserűséget az arcomon. Nem tudom, hogy okos lépés lenne-e már most megosztani vele az egész történetet. Lehet, hogy nem is érdekli. Lehet, hogy csak egy strigula lennék neki vagy azért akarja megtudni, hogy megtalálja a gyengepontomat. Azt a kis lyukat a hálón, hogy csak úgy bemehessen rajta, és beférkőzzön a bugyimba.

Vagy csak én vagyok megint paranoiás, és tényleg törődik velem.

Mivel van bennem vagy 3 feles, ezért kellően bátornak érzem magam, hogy megkérdőjelezzem a szándékait.

- Miért érdekel?

A szabad kezével a tarkóját kezdi el vakargatni, miközben kínos nevetést hallat. Szóval tényleg csak meg akar dugni...

- Nem tudom. Egyszerűen, amióta megláttalak, körülötted forog minden gondolatom, és fogalmam sincs, hogy hogyan kezeljem a dolgokat.

Annyira váratlanul ér az egész, hogy csak egy nevetést kap reakcióként. Elég furán néz rám, de most pont a „leszarom" fázisába értem az ittasságnak. Hogy éreztessem a szkeptikusságomat, a jobb kezemet a homlokához érintem, hogy ellenőrizzem, lázas-e. De nem, csak egy kicsit kimelegedett.

- Te most mit csinálsz? - kérdezi zavarodottan tőlem. Talán egyszerre ennyi tequila nem volt jó ötlet, de innen már nincs visszaút.

- Csak ellenőriztem, hogy nem-e vagy beteg.

- Te most azt hiszed, hogy ezzel a dumával akarok a bugyidba jutni? - néz rám csalódottan, amitől meglágyul a szívem. Nem tudom, hogy miért van ez, de amikor a közelemben van, képtelen vagyok tisztán gondolkodni. - Te kinézed ezt belőlem?

- Sajnálom, jó? Nem akartalak megbántani, de nagyon régen nem próbáltak meg felszedni, és ez most még eléggé új nekem.

Továbbra sem veszi le a szemét rólam. Én pedig jó makacs ember módjára felveszem a farkasszemet. Tényleg új ez a dolog. Ha az élet elveszi tőled a szerelmet az olyan, mintha minden egyes eszenciális emberi képességet is elvett volna. Így maradtam én itt. Se flörtölni, se csábítani nem tudok. Összekeverem az érdeklődést azzal, hogy valaki csak megfektetni akar. Nehéz így létezni.

Megszakítom a szemkontaktust, majd még egy tequilát kitöltök és lehúzok olyan lendülettel, hogy sikeresen megszédülök és kibillenek az egyensúlyomból. Szerencsémre Darren gyorsan reagál, és a jobb karja a derekam köré kerül, én pedig közelebb a testéhez. Egy pillanatig mindketten megszeppenve állunk, majd utána olyan gyorsan történik minden, hogy az én ittas agyam nehezen fogja fel.

A bal keze az arcomra siklik, gyengéden cirógatja azt. Hezitál, látom rajta. Nem tudja, hogy mi legyen a következő lépés. A szívem hevesen ver, és annyira de annyira kívánom a csókját, hogy az már fizikailag fáj.

- Nem akarom kihasználni az ittasságodat - suttogja szinte a számra. - Nem akarom, hogy holnap erre gondolva megbánd.

A kedvessége még jobban feltüzeli a csókja iránti vágyamat, nem bírom türtőztetni magam. A következő pillanatban már az ajkaim becézgetik a pihe-puha ajkait.