- Mesélj, Lorie, milyen heted volt? - kezdi azonnal Landon, amint helyet foglalok a kis terápiaszobájában a kanapén. Eltelt egy hét az utolsó terápia óta, és ha úgy vesszük, egész izgalmas hetet tudhatok magam mögött, viszont nem biztos, hogy meg szeretném osztani Landon-nel.

Kicsit sem érzem fernek, hogy a nemrég elhunyt szerelmem után ismét eltalált Ámor nyila, míg ő még mindig azon szenved, hogy egy életen át tartó párt találjon magának.

- Egész izgalmas hetem volt, nem unatkoztam, az biztos - válaszolom titokzatosan, mert tényleg nem szeretnék ezzel büszkélkedni neki.

- Rendben, akkor ezt egyelőre nem firtatom, de még visszatérünk az ülés folyamán erre - jegyzi meg gyorsan, majd valamit a papírra firkant. - Akkor haladjunk tovább. Hogy vagy ma?

Ez egy nagyon jó kérdés. Igazából most először érzem azt, hogy csodás az élet, hogy nem kell halálom napjáig szenvednem azért, mert a vőlegényem, az első nagy szerelmemet elvette tőlem az élet.

- Nem hittem volna, hogy ilyen hamar ezt fogom mondani, de nagyon jól - bólogatok mosolyogva és tényleg úgy is érzem magam, mint akit az élet megszórt csillámporral, mert a csillámpor mindent egy picit szebbé varázsol, legalább is anyukám mindig ezt mondta, amikor 5 évesen az egyik festményemre ráömlőtt az üdítőm és szép nagy kárt okozott, ami miatt ki is borult a bili nálam. De anya ott volt, látta és teljesen higgadtan kijelentette, hogy ha megszórjuk egy kis „varázslattal" az elrontott alkotásomat, akkor még gyönyörűbb lesz az eredetinél.

Igaza talán nem volt, de sikerült aznap ismét mosolyt csalni az arcomra és ezért már megérte a dolog. Sosem hagyta, hogy annyira elragadjon a hév, hogy törjek-zúzzak, mert benne van a véremben. 16 éves koromban összevesztem telefonon az akkori legjobb barátnőmmel. Annyira feldúlt a dolog, hogy falhoz vágtam a telefont. Mivel a szobám azon része gyenge gipszkartonból állt, mert a születésnapomra anyáéktól gardróbszobát kaptam, és azzal lett kialakítva és elválasztva a szoba többi részétől, sikerült egy jókora lyukat ütnöm belé. Apa nagyon örült a plusz munkának és erőszeretettel hangoztatta, hogy ha fia született volna, akkor biztos nem lenne ilyen problémája, mert a pasiknak bőven elég egy szekrény is. Erre anya visszavágott, hogy igen és még azt sem tudják rendben tartani. Ezzel egy idilli kis családi beszélgetést tudhattunk magunk mögött.

- Ezt előszeretettel hallom - szakít ki a kis nosztalgikus állapotomból Landon. - Nagyon örülök, hogy Darren ilyen jó hatással van rád.

Teljesen meglep a mosoly az arcán. Persze tudom, hogy mennyire nehéz volt neki az elmúlt hónapokban baráti szemmel végignézni, ahogy kész önpusztításba hajszolom magam, de egy kicsit meg is ijeszt.

- Igen, ez így van, ugyanakkor teljesen megijeszt a dolog, mert őszintén szerettem Dan-t és amíg élek, érezni fogok majd iránta valamit, akkor is, ha már nincs köztünk. Mert Darren közelében ismét önmagam lehetek és ő elfogad úgy, ahogy vagyok. Mindketten kezdünk megnyílni egymásnak és sokszor megrémülök, hogy ez mennyire gyorsan és egyszerűen megy vele - osztom meg a gondolataimat az agyturkász kollégámmal, aki firkant valamit a papírra, majd miután a szemüvegét feljebb tolja, rám szegezi a szemét.

- Ez természetes reakció, hiszen Dan előtt féltél az ismerkedéstől, a kapcsolatoktól, na meg folyton attól rettegtél, hogy amint érzelmeket táplálsz majd valaki iránt, azonnal elhagy, ezzel mély sebet ejtve benned. Aztán megismersz valakit, akivel készen állsz leélni az életedet, erre ő meghal. Magadba zuhansz, készen állsz remeteként leélni az életedet, aztán jön valaki, akivel minden olyan könnyű. Nem kell mindent túlgondolj, mett a dolgok csak úgy történnek maguktól - magyarázza nyugodtan a helyzetemet, ami rémisztő, mert tényleg ez történik velem.

És akkor kattan bennem valami, ami miatt kikerekednek a szemeim, a pulzusom az egekbe szökik és még egy pár csepp könnyem is kicsordul.

- Landon, mi van, ha nem Dan volt a lelki társam, hanem Darren? Mármint gondolj bele, vele sokkal egyszerűbb minden, mint bármelyik kapcsolatomban is valaha. Annyira fáj belegondolni, hogy ha aznap a bevetésen minden rendben megy, akkor Dan-nel összeházasodtunk volna és vele maradok, miközben talán nem is ő lett volna az, akit nekem szánt az ég...

- Na jó, Lorie, le kell állítsalak, mert ez jelenleg nem a legegészségesebb gondolkodás - szól közbe a barátom. Tátott szájjal várom a folytatást. - Ezek a „mi lett volna, ha?" feltételezések nem visznek sosem előrébb. Ha meg az okokat próbálod megkeresni, akkor sem biztos, hogy találnál valamit, mert ez nem az emberek műve. Ez Isten, a sors, Cupidó vagy melyik nagyobb entitásban hiszel. Megkérdőjelezhetsz olyan dolgokat, amikre nem biztos, hogy ésszerű választ kapsz, de el is engedheted és sodródhatnál csak úgy az árral. Egyáltalán miért kérdőjelezed meg a szerelmedet Dan iránt?

- Mert néha úgy érzem, hogy Dan iránt sosem éreztem ennyire intenzíven. Ha Darren mellett vagyok, akkor olyan, mintha összetartoznánk. Természetesen, amíg élt, Dan is nagyon erős érzelmeket váltott ki belőlem, de ez mintha már nem is létezne. Mintha a szívem elfelejtette volna azokat az érzéseket és ez kétségeket kelt bennem. Mintha már nem is emlékeznék rá, milyen szeretni őt - teszem mindkét tenyeremet az arcomhoz, mint aki el akarja rejteni a saját szomorúságát és csalódottságát. Igaz, tényleg ezt próbálom elérni ezzel, de sajnos Landon nem az az ember, akit ilyen gyerekes trükkökkel meg tudok vezetni. Ő ennél sokkal okosabb és röntgenlátásának köszönhetően, amit az egyetem pszichológiai karán tanítanak, átlát rajtam.

- Nem szabad így gondolnod a halott szerelmedre. Hamarabb elment, mint ahogy bebizonyíthatta volna, hogy vele megöregedni igen is arany dolog, hogy az ég is neked szánta őt. Ezért bizonytalanodtál el magadban és az érzéseidben. Persze az, hogy ennyire hamar talált rád a szerelem második hulláma, csak még jobban elbizonytalanított - jegyzi meg okosan, ami tényleg elgondolkodtat egy kicsit. Igaza van, nem segített, hogy Darren ilyen korán lépett be az életembe, de semmiképpen sem mondanám tehernek, hiszen azóta megtanultam ismét a jó oldalát nézni a dolgoknak. Teljesen pozitív hatással van rám a jelenléte.

- Akkor mit mondasz, hogyan kéne hozzáállnom az egészhez?

Egy pillanatra abbahagyja a jegyzetelést, a hüvelykujjával megsimogatja az állát, mígy tekintete az ablakra vándorol és a betonrengetegre mered. Tudom, hogy próbálja megfogalmazni a gondolatait. Landon sosem volt a szavak embere, mindig nehezére esett nemesebb gondolatait szavakba önteni.

- Ez rád van bízva, Lorie, viszont próbáld így felfogni: Darren-t azért küldte a sors, hogy megmutassa mindazt, amit megéltél volna Dan mellett is. Csak most Dan-t egy másik ember személyesíti meg. Hát nem gondolod, hogy nem véletlen az, hogy mindkét férfinek az életedben d betűs neve van?

Megint igaza van, tényleg sokszor gondolkodtam el azon, hogy miért. Természetesen sokra nem jutottam, sőt mindezt a véletlen keze munkájának tudtam be, de valahogy legbelül érzetem, hogy ez azért így nem igaz.

- Nos, lejárt az időnk. Ma is egy jót beszélgettünk és meg kell mondjam, hogy nagyon jól haladsz a terápiával, ezért a következő heti alkalmunk után ismét munkába állhatsz - mosolyog rám szívélyesen a kollegám. Örömmel tölt el, hogy visszakapom az állásomat és a betegeimet. Vagyis remélem, hogy a betegeim nem pártoltak el tőlem.

- A pácienseim száz százalékát visszakapom?

- Igen, mindet. Ezen a héten és a jövő héten értesítek mindenkit, hogy visszajössz és ismét lehetőségük lesz veled egy jót beszélgetni. Remélem, készen állsz arra, hogy visszaülj a székedbe - kacsint rám, én pedig teljesen oda meg vissza vagyok a hírtől!

- Köszönöm, Landon! Ha nem haragszol, mosf megyek és elújságolom Amy-nek meg Darren-nek - mondom bezsongva, mire enyhe szomorúság jelenik meg a tekintetében. - Minden rendben, Landon? Még mindig nem vallottad be Amy-nek, hogy érzel valamit iránta?

- Ugyan minek? Mostanság nagyon sok időt tölt seggfej Jason társaságában - hajtja le a fejét, mint aki tényleg nagyon megbántva érzi magát. Kicsit sajnálom is ezért, hálám jeléül muszáj lesz pár szót váltanom a szöszi fejével, hátha egyszer az életben a jófiúk nyernek.

Gyermekeim!!
Támadt egy ötletem. Amint befejezem ezt a történetet (még van pár fejezethez ötlet a tarsolyomban), jön a következő, ami szerintem sokkal olvashatóbb és élvezhetőbb lesz a fiatalabb korosztály számára is. Viszont szeretnétek egy 3-4 részes spin-off-ot Landon és Amy kapcsolatának fejlődéséről? Ha igen, kérlek jelezzétek nekem egy kommenttel.
Xo. B❤️