Nem fogok hazudni, nagyon tetszik Chad háza. Bár az ízlésem szerint kicsit túl sok az ember, de hát ez nem az én bulim. A zene viszont rettentően hangos, csak azért nem rezdülnek meg az ablakok a hihetetlenül erős basszustól, mert háromrétegűek vannak rakatva az egész házban. Darren említette nemrég, hogy akármennyire hangosak is ezek az összejövetelek, a szomszédok ebből mit sem észlelnek. Meg kell jegyeznem, kiválló választás volt egy ilyen aktívan szociális házhoz.

Darren a kezemmet megragadva elindul a tágas konyhába, hogy italt szerezzen magunknak. Amint elérjük a célhelységet, azonnal elámulok. A gyönyörű fehér falak és az ébenfából készült konyhabútorok nagyon szépen kiegészítik egymás és csak úgy öröm legeltetni rajtuk a szemünket. Természetesen az amerikai stílus elengedhetetlen eleme a hely közepén lévő hatalmas pult. Jó ízlése van Chad-nek, és persze vaskos pénztárcája. Vajon ebben a konyhában főz is bárki vagy csak az összejöveteleknél szolgál italközpontnak?

Nem szánok rá túl sok időt, hogy ilyesmin gondolkodjak, mivel az én kékszeműm a kezembe nyom egy pohár italt. Beleszagolok a pohárba és azonnal rájövök, hogy ez csak egy pohár fehérbor, semmi extra. Nem is bánom, az utóbbi buli óta nem igazán vagyok oda a rüvid italokért, mert a macskajajjt, amit ezzel az ereszd el a hajam ivászattal szereztem, napokig tartott száz százalékig kiheverni. Belekortyolok a poharamba és megállapítom, hogy ez egy nagyon jó minőségű nedü, amihez az én gyomrom ritkán jut. 

- Jó választás, ez a bor egyszerűen isteni. Te mit iszol? - kérdem tőle kíváncsian, mire Darren az orrom alá nyomja az ő italát. Azonnal megcsap a kóla jellegzetes illata, viszont mellé még alkohol is társul. - Te alkoholt iszol? Akkor hogyan jutunk haza, mert nem szeretném, ha ittasan ülnél a volánhoz - jegyzem meg aggodalmasan. 

- Ne aggódj annyit, Lenie. Chad-del lezsíroztam, hogy itt hagyhatjuk a kocsit és majd holnap józanul elvisszük. Úgy gondolod, hogy annyira felelőtlen lennék, hogy veszélybe sodorjam a testi épséged? 

Igaza van, nem így ismerem őt, sőt, mindig mindent úgy csinál, ahogy nekem a legjobb és őszintén bevallva, ezzel még Dan-nek is sokszor problémája volt. Például a céges eseményeire mindig elvárta, hogy magassarkúba menjek, holott a végén mindig az ő cipőjében kötöttem ki, pedig én sosem kértem. Sosem panaszkodtam emiatt, mindig is olyan ember voltam, aki szeret mások kedvére tenni, még akkor is, ha ez azt jelentette, hogy ezzel nem profitáltam belőle semmit vagy nem az én javamat szolgálta. Elég nehéz volt így felnőni és így élni is, de hát mit tehetnék ellene? Ez egy elég toxikus tulajdonság saját magamra nézve, mert mások ezzel mindig jól járnak. 

- Akkor hát bulizzunk - emelem a poharam és iszom ki teljesen a tartalmát, majd a párom felé nyújtom. - Hoznál még egy pohárral? Ez a bor annyira finom, hogy nem bírok leállni vele. 

- Azonnyal, Hölgyem! - hajbókol nekem, mint valami komornyik, amire egy nevetést kap ajándékba. - Bármit, hogy a kedvesem jól érezze magát! - kacsint majd a kezemet a kezébe véve egy nyálas puszit nyom rá. Igazi úriember!

A poharammal visszafordul a pult felé és megtölti egy igazán előkelő borosüveg tartalmával. A félig megtöltött műanyag plasztikot ismét a kezembe adja, majd az övével összeérinti, mintha koccintanánk. 

- Igyunk egy szép és átbulizott éjszakára - néz mélyen a szemembe.

- Nem hinném, hogy szabadna előre inni a medve bőrére, Bébi - jegyzem meg egy picit babonásan. Tudom, pszichológusként talán egy picit racionálisan kéne gondolkodnom ilyen szempontból, de párszor már beváltak a babonák és emiatt mindig is tartani fogok tőlük. Például, ha valaha is házasságra adom a fejem, a ruhát csak az esküvő napján láthatja a vőlegény. Meg persze a valami új, valami régi, valami kölcsönbe kapott, valami kék sem maradhat ki. Csak hogy biztosra mehessünk, hogy minden a legnagyobb rendben lesz a házassággal. 

Természetesen nem ezen múlik, hogy milyen lesz a házasság, csak is a két ember egymáshoz való viszonyulásán. 

- Már megint olyan kis negatív vagy, Aranyom, de közlöm veled, hogy ez egy igen is szép este lesz, jó lezárása ennek a kemény hétnek, úgyhogy vágjunk bele - mondja Darren, majd amint felhajtja a puharának tartalmát, engem is erre késztet. Mosolyogva megrázom a fejem és az italomat a számhoz emelve követem a példáját és meg sem állok fenékig. Alig van időm letenni a poharat a pultra, mert hatalmas keze megtalálja az enyémet és a nappaliba húz, ahol a láthatatlan táncparkett található. Chad valószínűleg némi segítséggel az összes bútort, ami útban lehet táncolás közben, eltűntetett, hogy ne legyen zavaró a bulizni vágyó tőmegnek. 

A zene vált, épp a Regard Ride It számát kezdi el ordítani a hangszóró, Nagyon szeretem ezt a számot, mert egyszerre fülbemászó és aki nem ismeri a szövegét, azt mondaná, hogy teljesen ártatlan dologról énekelnek, de van benne egy csipet szenvedély is. Ahogy Darren a csípőmre teszi a kezét és közelebb vonja a testemet az övéhez, azonnal rájövök, hogy ezzel ő is tisztában van, így a maradék két és fél percet egymáshoz simulva töltjük el, miközben egymás fülébe suttogjuk a dalszöveget. Ha nem itt lennénk, most a nyakamat teszem rá, hogy már az összes ruhánktól megszabadultunk volna.

De sajnos ez még várat magára.

✨

- Meséld már el nekünk, hogy sikerült megfognod ezt a félistent, Lorie? - kérdezi Kayla, aki Darren baráti körének oszlopos tagja. 

Amint abbahagytuk a táncot, Chad intett nekünk, hogy vonuljunk át a dolgozószobájába. Amint beléptünk az ajtón, öt idegen arc fogadott. Mind úgy mutatkoztak be, mint Darren barátai. Kayla és Marie voltak a csajok, akiket a a fiúk a középiskolában ismertek meg és akkor csatlakoztak a baráti körhöz. Na meg a hím csapatot erősítő Mason, Leonard és Aaron. Mason szintén a Sweat-ben dolgozik, mint személyi edző, Leonard és Aaron pedig Chad csoporttársai voltak a fősulin. Sokat járnak össze, már egy ideje ismerik egymást, ezért sem aggasztott a tény, hogy a fiúk kint folytatják az ivómaratont, amíg a lányok mindenről kifaggatnak.

- Egyetlen lányt sem hozott el Chad bulijába Danielle óta. Mindig azt mondta, hogy ezzel hivatalossá tenné a dolgokat kettejük között, mivel ez egyet jelentene azzal, hogy a csajszinak találkoznia kellene velünk - egészíti ki Marie Kayla mondandóját. - Szóval ki vele! 

- A Sweat-ben ismerkedtünk meg pár hete. Ő ott dolgozott, én meg akkor kezdtem eljárni edzeni, Meglátott, nem szállt le rólam és most itt vagyunk - foglalom össze röviden a megismerkedésünk történetét a vállamat vonogatva.

- Hű, Lorie, én máris bírlak - neveti el magát Kayla. - Szerintem jó választás vagy Darren-nek. Mármint nem örülünk annak, hogy miattad kevesebbet lóg velünk, de ahogy látom jó hatással vagy rá.

- És mivel is foglalkozol, csajszi? Darren mintha azt említette volna, hogy valami dokiféle vagy - jegyzi meg egy kicsit bizonytalanul Marie.

- Dehogy, nem vagyok orvos. Pszichológus és társtulajdonos vagyok a Grace 'n Bay-nél. Együtt vezetem a praxist az egyetemi legjobb haverommal - mondom nekik jókedvűen. 

- Tényleg okos lehetsz, de kérlek ne kezdj el minket is elemezni, csajszi - neveti el magát kínosan Marie. Kayla telefonja hangosan csipog, mire mindketten azonnal annak szentelik a figyelmüket. - Már megint valamelyik hülye airdroppolt valamit? Mutasd már, Kay. 

Amíg a lányok megnézik a titokzatos üzenetet, én feszengeni kezdek. A bor hatása már szinte teljesen kiment belőlem, szereznem kéne még, ám erre nem kerül sor, mert a következő pillanatban mindkét lány elkáromkodja magát és fájdalmas arccal rámpillantanak. 

- Mi az?

Értetlenül nézek rájuk, mire ők összenéznek és némám felém fordítják a telefont. Mintha kirántanák alólam a padlót, nem hiszek a szememnek, de ez egy fénykép, egy bizonyíték, hogy tényleg igazi. Bassza meg! 

Érzem, ahogy a szemeimet ellepik a könnyek, azonnal el kell mennem ebből a francos házból. Hogy is gondoltam, hogy ez jó ötlet lesz? Darren okkal nem jött az utóbbi időben ide, én pedig erősködtem, hogy jöjjünk el, hogy ne kerülje a barátait... 

Gyorsan felállok a bőrfotelből és az előszoba felé veszem az irányt. Sajnos nem érek el a bejárati ajtóig anélkül, hogy egy kar meg ne állítana. Az érintés ismerős, de már nem tölt el melegséggel, inkább undorodom tőle. Nem hiszem el, hogy ezt tette velem, ezt tette velünk. 

- Hagyj elmenni Darren - mondom higgadtan. Nem fordulok felé, nem érdekel. Csak menni akarok. - Mi végeztünk. 

- Hadd magyarázzam el, Lenie - kérlel bűntudattal teli hangon. - Kérlek. 

Nem, nem engedhetek neki. Baszki, egy fél órára hagytam egyedül a fiúkkal, ő meg ezt a fél órát arra használta, hogy más lányok torkán nyomja le a nyelvét. Az az ajak tapadt a lány ajkára, ami engem kényeztetett órákkal ezelőtt. Mekkora ostobának érzem magam. 

Durván tépem ki a karom az enyhe szorításából. Nem érdekel a magyarázata. Megalázva érzem magam. Az elmúlt pár hét csak szórakozás volt a számára? Én is csak ideiglenes voltam az életében? Ha igen, akkor jól átvert, mert az érzelmeimet iránta sajnos nem olyan könnyű kitörölnöm. A könnyeim Niagaraként áztatják az arcomat és amint megszabadulok tőle az ajtót feltépve elhagyom a házat. Nem hiszem el, hogy ez történik velem. Nem hiszem el, hogy ennyire fáj az átverése. Nem hiszem el, hogy engedtem, hogy elcsavarja a fejem. És azt is, hogy beleszeressek.

Baszódj meg, Darren.