Az anyáékkal való találkozás elég sikeres volt, hiszen Darren bekuckózta magát a szívükbe és láttam a szemükben, hogy igazán örülnek, hogy végre nem sanyargatom magam, hanem visszataláltam az életútamra. Tisztában voltak azzal, hogy mennyire nehezen viseltem a vőlegényem elvesztését, hogy igazából arról sem voltak meggyőződve, hogy valaha is visszatérek az úgy nevezett "zombi-módból". De megtörtént és a szüleim öröme egyszerűen leplezetlen. Darren jelenléte anya számára rendesen nyugtató hatással bírt, hiszen innentől kezdve nem kell majd minden nap majd azon aggódnia, hogy eszem-e rendesen, hogy elengedtem a borosüveg nyakát, vagy hogy a tisztálkodás hiányában nem-e fulladtam bele a saját testszagomba. Ez hirtelen elmúlt és ezzel teljes megnyugvás következett számára. Meg persze apa szeme arról is árulkodott, hogy végre valaki az oldalamon, akit "fiam"-nak tud nevezni.

Nem arról van szó, hogy a szüleim nem szerették Dan-t, inkább arról, hogy jobb választásnak tartják Darren-t. Nem tudom, nekem mindkettő nagyon jó választásnak tűnik.

Most, hogy ismerik, már megnyugodtam egy picit. A munkám folytatása is fontos volt, de ez a kapcsolat egy picivel fontosabb. Végre eljutottam arra a pontra, ahol már nem sírom vissza a múltamat, hanem inkább izgatott vagyok a jövőmmel kapcsolatban. Dan-t nagyon szeretem még most is és nem telik el nap anélkül, hogy ne gondolnék a vele szerzett emlékekre, de már nem fojtogat a sírógörcs közben, hanem mosolygok. Arról nem is beszélve, hogy szerintem ő küldte nekem Darren-t. Persze sosem esett róla szó, hogy mi lesz, ha valamelyikünk elmegy, de egy dologban biztos vagyok: mindenképpen azt szerette volna, ha nem szomorkodnék a halála miatt, hanem boldogan élek tovább. És azt hiszem, Darren mellett ismét teljes mértékben tengnek bennem a boldogsághormonok. És mindezt csoki nélkül, ami nem rossz teljesítmény.

✨

Épp a megérdemelt szombat délutáni pihenésünket töltöttük, amikor a csendet megtörte Darren hangos csengőhangja. Azonnal a telefonja után nyúl, majd nyomban lehervad a mosolya, amint meglátja a képernyőn szereplő nevet. A száját elhúzza, de azért fogadja a hívást.

- Szevasz, haver - köszön bele a telefonba. A vonal másik végén hatalmas a hangzavar és még én is hallom, pedig nincs kihangosítva a készüléke. - Chad, nem vagyok egyedül, itt van velem Lenie és kizárt dolog, hogy egyedül elmenjek abba a házibuliba.

A másik oldalon lévő Chad azonnal feldobja az ötletet, miszerint mindkettőnket szívesen látnak, hiszen ahogy ő mondja „jut bőven pia mindenkinek".

Darren arcáról lerí, hogy semmi kedve sincs elrángatni engem abba a társaságba, viszont egy dologban nem értek egyet vele. Chad a barátja és bár friss a kapcsolatunk, nem kellene miattam hanyagolnia a baráti kapcsolatait.

Miután beleszól a telefonba, hogy várjon egy picit, az egyik kezével letakarja a mikrofont és felém fordul, ám mielőtt megszólalna, megteszem én:

- Szerintem ez nem is olyan rossz ötlet. Igazából ránk férne egy kis szórakozás és őszintén szólva szívesen megismerném a barátaidat - vetem fel az ötletet neki.

- Biztos vagy ebben, Lenie? Nem vagyok elég szórakoztató neked? - somolyog selytelmesen, mire nekem azonnal beindul a fantáziám. Persze sosem mondanék nemet egy kis lepedőakrobatikának, de most nem ez a lényeg. Azt máskor is csinálhatjuk.

- Darren, mennyire jó barátod Chad?

- A legjobb haverom gyerekkorom óta.

- És amióta nekem csapod a szelet, hányszor ráztad le őt azért, hogy velem tölthesd az időt? - teszem fel a jelentőségteljesebb kérdést.

- Egy párszor - vallja be őszintén.

- Szerintem nem kéne hanyagolnod a legjobb barátodat értem, mert ettől jelentősen megromolhat a barátságotok. És persze távol áll tőlem, hogy a pasim és a legjobb barátja közé furakszom, szóval most megmondod neki, hogy amint elkészülünk, benézünk a buliba - jelentem ki határozottan, ő viszont komoly tekintettel vizslatni kezd, mintha nem hinné, hogy ezek a szavak belőlem jönnek. Tényleg nem vagyok az az extrovertált típus, akinek minden héten szocializálódnia kellene ahhoz, hogy életbe maradjon, viszont táncolni azért szeretek. Ezért is állom a tekintetét, mire ő teljes mértékben meggyőződik arról, hogy ez nem átverés és a telefont felfedve beleszól:

- Nyert az asszony. Nemsokára ott vagyunk nálad.

✨

Viszonylag hamar rendbekapjuk magunkat. Darren egy fekete farmer és babakék ing kombinációban hagyja el a házat, én pedig egy királykék testhez tapadó, combközépig érő,  ujjatlan szexi ruhát kapok magamra egy bézs magassarkúban. Talán egy picit extrém az öltözetem, viszont mikor máskor öltözzek ki, ha nem most?

Meg sem tudom számolni, hányszor kaptam rajta Darrent, hogy a hátsómat vagy a melleimet bámulja, amíg az autóhoz érünk, szóval kijelenthetem, hogy elégedett az öltözetemmel.

- Hol a fenébe rejtegetted ezt a ruhát? Rettentően gyönyörű vagy, Lenie. Legszívesebben visszacipelnélek a házba... - kezdi kélyesen, miközben kinyitja nekem a kocsiajtót, de nem engedem, hogy befejezze a mondatot:

- Erre máskor is lesz alkalmad, Szépfiú, viszont most menjünk bulizni. Hiszen nem hiába vettem fel ezt a ruhát. Majd később kihámozhatsz belőle - kacsintok rá és beülök az anyósülésre. Darren mosolyogva becsukja az ajtót és átsiet a vezető oldalra. Sietősen beül, a slusszkulccsal beindítja az autó motrát és a keze azonnal a csupasz combomon landol, amint kihajtunk a parkolóból.

- Igazán jó érzés, hogy a kezem és a combod között nincs zavaró anyag - szorítja meg gyengéden az említett testrészemet. Istenem, annyira szeretem, amikor ilyen gyengéd mozdulatokkal felpezsdíti a véremet.

✨

Tizenöt perc az út Chad otthonáig, ami nem kicsit fényűző. A város legdrágább negyedébe érkezünk meg, én meg csak ámulok. Még soha sem jártam ezen a környéken, mert sosem éreztem magam idevalónak, de mindez nem zavar. Megengedhetem magamnak, hogy egy jó környéken egy kis apartmant béreljek lakótársak nélkül és ez nekem tökéletesen megfelel.

Amint a motorzúgás megszűnik, Darren kiszáll és átjön az oldalamra, hogy kinyissa az ajtómat.

- Ma nagyon udvariasak vagyunk, Szépfiú - jegyzem meg kacéran, mire ő elmosolyodva vállat ránt.

- Veled mindig, Lenie - kacsint rám édesen és a kezemet megragadva kisegít az autóból. - Remélem tudod, hogy mire vállalkozol. Chad imádja a nagyzolós bulikat.

- Fogalmam nincs, de alig várom, hogy megismerjem személyesen a házigazdát.

A kocsifelhajtól lépkedünk kézenfogva. A nap még ugyan az égen van, de már lemenőben. Így egy kicsit bánom, hogy nem hoztam magammal egy felsőt, azonban megtévesztett a délutáni meleg. Csak abban reménykedem, hogy nem fogok megfázni.

Az ajtóhoz érve Darren esze ágában sincs kopogni, egyszerűen lenyomja a modern duplaajtó kilincsét és előttem kitárva azt úriember módjára előre enged. Nem lepődöm meg, hogy az előtér olyan, mintha egy lakberendezői magazinban lennénk. Egyszerű és letisztult. A patyolat fehér falakat kiemelik az ezüstös díszek és a világos fabútorok. Egyszerűen lélegzetelállító.

Természetesen tovább tudtam volna gyönyörködni a helyben, ha nem akkor kezd el valami irdatlanul idegesítő techno-zene ordítani a hangszórókból. Csak remélni tudtam, hogy nem ilyen stílusú zenéket játszanak majd egész este, mert akkor azt hiszem, hogy migrénnel távozom majd innen.

Alig lépünk pár lépést a hatalmas előtérben, egy szőke, magas, kinyalt pasi jön velünk szembe, mire Darren elmosolyodik és előrébb lép.

- Már azt hittem, sosem tolod ide a képed, amigo - szólal meg a számomra idegen fickó, miközben kezed nyújt a barátom felé.

- Ha rajtam múlt volna, akkor inkább ágyban töltöttük volna ezt az estét - viszonozza Darren a kézfogást, majd a bal kezét a hátamra teszi és felém fordul. - Chad, ő itt Lenie, a barátnőm.

- Lorena Bay, de mindenki csak Lorie-nak szólít, örülök, hogy megismerhetlek - nyújtom ki szintén a kezem, ám kézfogás helyett Chad megragadja azt és egy apró puszit lehell rá.

- Enyém a megtiszteltetés, Lorie. Chad Montgomery a nevem. Csak Chad. És köszönöm, hogy kirángattad az embert a házból. Bár ahogy elnézem, ha ilyen barátnőm lenne, én is inkább vele tölteném az időmet - jelenti ki mosolyogva, mire Darren belebokszol a vállába. - Nyugi, haver, nem nyúlom le tőled. A tiéd lehet. Nekem ott egy egész hárem a buliszoba sarkában.

- Látom, hogy semmit sem változtál, te kujon - röhögi el magát Darren a fejét rázva.

- Miért változnék? Ahogy a mondás tartja, minél több, annál jobb - jegyzi meg hatalmas mosollyal a száján. - Na gyertek, mert vár ránk egy fergeteges este.