A mai nap sem indulhatott volna jobban. Darren isteni reggelijének az illata ébresztett, amit ágyba hozott nekem. Ezt überelte még az a szenvedélyes ágytorna, ami után minden izmom sajgott. Főleg ott lent.

Talán így próbálta elterelni a figyelmemet a mai napról, hiszen nemsokára indulunk a szüleimhez, ahol hivatalosan is bemutatom nekik Darrent mint az én párom. Őszintén szorongok emiatt már tegnap óta, amióta anya felhívott, hogy ha nincs jobb dolgunk ma, akár velük is vacsorázhatnánk. Kifogásnak nem fogadta el a lusta napot, ezért esélyünk sem volt. Az sem segített, hogy a beszélgetés után azonnal eszembe jutott az este, amikor Dant mutattam be nekik. Ő volt az első fiú, akit hazavittem hozzájuk, evidens, hogy apa árgus szemekkel figyelte és csak azután mosolygott rá, amikor kiderült, hogy ugyanannak a baseball-csapatnak szurkolnak.

Anya könnyebb eset, hiszen egy szép csokor és pár bók a főztjéről, már is imádja az embert. Azt viszont gyorsan megemlíteném, hogy ez közel sem azt jelenti, hogy nem szúrja ki azonnal a szemét embereket. Leona Smith egy olyan barátom volt tinédzser koromban, akit hazahoztam, anya meg már nagyon furán nézett rá. Később elmondta, hogy szerinte nem kéne barátkoznom vele, mert nem jó ember. Igaza volt. Egy hónapra rá azt terjesztette a suliban, hogy csókolóztam Lester Graham-mel, az iskola fura gyerekével. Soha nem éreztem magam ennyire átverve, mint akkor, mert én vele ilyet sosem tettem volna. Tényleg azt hittem, hogy barátok vagyunk, de ez hamar megváltozott. Tudom, hogy egy buta csókról volt szó, emiatt nem kellett volna ennyire kiborulnom akkor, viszont én a puszta ténytől akadtam ki, hogy ő ezt bűntudat nélkül megtette velem.

Nagyon szeretnek és tudom, hogy nem azért fogadják el nehezen az embereket, akiket hazaviszek hozzájuk, hogy mindenkit elhajtsanak a közelemből a csalódás elkerülése végett, mégis minden alkalommal gyomorideggel megyek hozzájuk, ha valakit be szeretnék mutatni nekik. És ez valószínűleg így is lesz, míg világ a világ.

Darren meleg ujjai beférkőznek a tudatalattimba, hiszen körkörös mozdulatokba kezdtek a combomon. Már az autóban ülünk, hogy megtegyük a háromnegyed órás utat a szüleim házához. Ruha nem takarja a lábaim, mivel dögmeleg van és rettenetesen irritál ilyenkor, ha valami anyag takarja őket. Legalább ők és a karjaim legyenek szabadon, mert így csak a testem többi részére kell koncentrálnom az izzadtság szempontjából. Viszont Darren vaskos és meleg tenyere nem segít a hűtésben, inkább felhevít rendesen.

Bárcsak otthon maradtunk volna a légkondival hűtött és a szenvedélyünkkel fűtött lakásban!

- Tudom, hogy aggódsz a szüleid miatt, Lenie, de nem kell. Én nem aggódom - szorítja meg enyhén a kezét, amivel még jobban feltüzel. Nehéz lesz moderálnom magam a szüleim jelenlétében.

- Szóval azt mondod, hogy téged mindenki kedvel? Mert a szüleim nem olyanok, mint mindenki más - kacérkodom vele egy picit. Igazából én sem tudok más elképzelni vele kapcsolatban. Van egy olyan kisugárzása, ami miatt az ember képtelen utálni őt.

- Nem, nem ezt mondom. Inkább csak azt, hogy mindent megteszek azért, hogy a szüleid bírjanak - kacsint rám egy pillanat erejéig, és egy picit megenyhülök. - Anyukádnak a legszebb virágcsokrot vettem ma reggel, apukádnak pedig a kedvenc sörét. Azt, amit a múltkor említettél.

Hűha! Darren tényleg be akar vágódni náluk.

- Nem kellett volna. Nem anyagiasak, vagy ilyesmi.

- Tudom. Ezzel csak azt szeretném bebizonyítani, hogy ugyanolyan figyelmes vagyok velük kapcsolatban, mint amilyen veled vagyok - mondja, majd megfogja a kezem, összekulcsolja és a szájához emeli, hogy megcsókolhassa.

Atya ég! Ez az ember teljesen elveszi az eszem.

✨

- Szia anya! Megjöttünk - lépek be a bejárati ajtón a nyomomban Darren-nel. Nem hülyéskedem, rendesen izzad a tenyerem.

Amint bezárom az ajtót, egy lisztes kezű, kötényes anya jelenik meg. Amióta utoljára láttam, nem sokat változott. Talán az a pár ősz hajszál pluszba, ami arra utal, hogy bizony az idő nem kímél senkit. A homlokán lévő mélyebb ráncok, amiket a sok aggodalom rajzolt rá, azok mind miattam lettek. Még abból az időből, amikor Dan meghalt. Igaz, nem sokat látogattak, de attól minden nap a gondolataiban jártam, hogy vajon mikor hagyom abba az önpusztítást.

- Hát megérkeztetek! Lorie drágám, annyira hiányoztál - kurjantja, miközben megindul felém, hogy a karjaiba zárjon.

- Igen, anya, csak légyszi ne fojts meg - nyögöm kuncogva, mert ez az asszony egyszer tényleg megfojt a szeretettel teli ölelésével.

- Annyira jó újra látni téged, kislányom! Mintha virágoznál. És még egy picit vissza is szedtél magadra - jegyzi meg somolyogva, mire én elpirulok. Nem csoda, hiszen Darren isteni szakács és lépten-nyomon elkényeztet.

- Igen, talán egy kicsit, de mentségemre szóljon, hogy remek szakácsom van - nézek hátra Darren-re, majd visszafordulok anyuhoz. - Tudom, hogy már találkoztatok, de hadd mutassam be Darren-t hivatalosan, mint a páromat.

Darren előrelép, és kezet csókol édesanyámnak.

- Örülök, hogy megismerhetem, asszonyom! Most már látom, honnan örökölte Lenie a szépségét - villantja rá a csábos mosolyát anyura, amire ő csak hangosan felnevet. Azt hiszem, Darren sokkal szerethetőbb a szülők részéről, mint hittem. - Itt ez a csokor Önnek, a legszebbet választottam a legszebb virágnak.

- Oh egek! Nagyon szépen köszönöm. Tegeződjünk, ha lehet és szólíts csak Mirandának - kacsint rá a barátomra. - Gyertek, menjünk az étkezőbe, apád már vár minket. A szaga miatt meg elnézést, az elmúlt 9 órában a füstölő mellett állt.

Amint felakasztjuk a kabátjainkat a gardróbba, az étkező felé vesszük az irányt. Anya persze még hátraránt, hogy megossza velem a gondolatait:

- Darren mindig ilyen illedelmes nyálgép?

- Na de anya! - nevetek fel hangosan. Tudom, hogy nem rosszból mondja, csak kíváncsi. - Ha te tudnád, hogy mennyire...

- Hmm. Kedvelem. Visszahozta a mosolyod.

Ez viszonylag könnyű volt. Őszintén rosszabbra számítottam a régebbi tapasztalataim alapján, viszont az emberek és a körülmények változhatnak. És ennek a változásnak igazán örvendek.

Tovább haladunk a kis folyosón át az ebédlőben, ahol apa már szorgosan rendezi az evőeszközöket az etikettnek megfelelően. A tányérokat még azelőtt kihelyezte, pontosan négy személyre számítva. Huh, ez nagyon ismerős, bár a mellettem lévő személy más.

Érkezésünkre felkapja a fejét, hatalmas mosollyal néz rám.

- Kislányom! Annyira örülök neked - mondja, gyorsan befejezi az asztalterítést, majd azonnal felém siet, hogy ő is megölelhessen, mint anya.

- Szia apa! Jó látni téged! Látom, anya még mindig istenien főz - jegyzem meg gyengéden, mert apa enyhe sörhasat eresztett az elmúlt hónapokban. Jól áll neki, igazi apás test.

- Ne kezd te is, mert még nagyanyádéktól is ezt hallom látástól mikulásig - rázza meg a fejét nevetve, de azért látom rajta, hogy bántja mindez.

- Semmi baj, szívem, még mindig egy nagyon fess fiatalember vagy - szól bele a beszélgetésbe anya. - És milyen jóképű a lányod hódolója, Darren - kacsint rá, majd megpaskolja Darren vállát.

Apa kihajol, hogy a takarásomban lévő nagyembert szemügyre vehesse. Összehúzott szemekkel méregeti tetőtől talpig. A helyiségben olyan csend van, hogy még a légy zümmögése is hallható. Lassan megköszörüli a torkát, majd egyetlen kérdést tesz fel:

- Nos, Darren, mondd csak, Rangers rajongó vagy?

Úgy tudtam, hogy ez jön! Apa nem tudja megállni, hogy ne a baseball legyen a mérvadó, hogy kijön-e a párjaimmal. Hallhatóan felsóhajtok, mert nem tudom, mi lesz, ha kiderül, hogy a barátom az ellenfélnek drukkol. Idegesen várom, hogy válasz jöjjön a kérdésre.

- Süthet a nap, eshet az eső, a Rangers most és mindörökké a nyerő, Uram.

Apa arcát figyelem, ahogy lassan megenyhül, és széles mosoly terül el az arcán. Őszintén megkönnyebbülök, hogy ezen is túlestünk, viszont ezt a megkönnyebbülést meglepősés követi apám következő mondatán:

- Üdvözlünk a családban, fiam!

Ezzel kikerül, megpaskolja Darren vállát, majd gyorsan hozzáteszi:

- Remélem, nagyon éhesek vagytok, mert kész a legpuhább, legporhanyósabb marha, amit valaha ettetek.

Így miután Darren átadta apának a kedvenc sörét (apa oda meg vissza volt az ajándéktól), leültünk az asztalhoz és közösen elfogyasztottuk a legfinomabb vacsorát, amit jóapám készített.