Lorie

Egy takaros kis vendéglőben ülünk az étlapokat pásztázgatva. Igazán igényes itt minden, a színek harmóniában állnak egymással, akárki rendezte be ezt a helyet, tudta, hogy mi idézi elő ezt az otthonos varázst. Igazából meglepett Darren, mert nem hittem volna, hogy ide hoz. Már láttam korábban ennek a helynek a szociális média általi reklámját, és természetesen akkor is gyönyörűnek találtam, viszont Dan után még az élethez sem volt hangulatom, nemhogy étterembe menjek. Igazán mesés, kezdek beleszeretni ebbe a csodálatos környezetbe.

- Sikerült választaniuk? - érkezik meg a pincér az asztalunkhoz, mire én felkapom a fejem. Őszintén nem tudom, hogy inkább a tejszínes csirkemell vagy egy közepesen átsült steak vonz jobban, ezért óvatosan Darren-re pillantok, mintha azt jelezném, hogy én még nem döntöttem. Ő azonnal kapcsol és a pincér felé fordul.

- Még nem, viszont amíg választunk, hozna a hölgynek egy pohár félszáraz vörösbort, nekem pedig egy cider-t? - mondja határozottan, mire a pincér egy hogyne után eltűnik, hogy kihozza az italainkat. A kékszemű viszont most már teljes figyelmét rám szenteli és mosolyogva szól hozzám. - Remélem nem baj, hogy én rendeltem helyetted. Egy ilyen helyhez a bor dukál, de valamelyikünknek vezetnie is kell - kacsint egyet, én pedig kuncogva megrázom a fejem.

- Ó, én naív azt hittem, hogy le szeretnél itatni. De valóban, egy ilyen mesés és előkelő helyhez tényleg ez a legmegfelelőbb ital. Most már csak az a kérdés, hogy nem öltöztem egy picit alul? - simítom le a a ruhát a derekamnál, mint aki kézzel próbál kivasalni egy anyagot. Nem igazán az én stílusom ez, de Ames ragaszkodott hozzá. Szerinte ideje lenyűgöznöm Darren-t a csodálatos testemmel. Természetesen én azonnal ellenkezni kezdtem, de Amy-vel vitatkozni olyan, mintha a falakkal beszélnél. Csak a lányhoz még jó meggyőzőképesség is jár.

- Gyönyörű vagy, Lenie, mint mindig. Egy pillanatig se gondolj arra, hogy esetleg nem megfelelő az a ruha - kezdi aranyosan, miközben a pincér megérkezik az italainkkal. Amint leteszi, én egy kis kortyot veszek a számba. Igazán minőségi ez az ital. Darren egyetlen húzással eltűnteti a pohár tartalmának a felét, majd folytatja a mondandóját. - Bár én speciell jobban csíplek ruha nélkül, de sajnos sem a hely, sem az idő nem megfelelő.

Ó, az a kis kujon! Tudtam, hogy valami kis perverz megjegyzést tesz a ruhámra, de igazság szerint egyáltalán nem zavar. Sőt, kifejezetten örülök neki, hogy valaki, aki nem Dan, szintén odáig van a testi adottságaimért. Nekem ez mindig nehezemre esett, a tükör és az egész alakos képek mindig is az ellenségeim közé tartoztak. Miután kapcsolatom lett, teljesen másképp fogtam fel ezt. Elkezdtem nézegetni a testem a tükörben és még a kezeimmel is végigsimítottam azokat a részeket, amit addig teljes undorral vizslattam. Elkezdtem elfogadni a lelkem házikóját, ami által még az önmagam szeretésére is sor került.

- Szerintem ez nem a megfelelő hely a meztelenkedéshez, de a randi után esetleg lehet róla szó - kacérkodok egy kicsit vele, amit ő nevetve fogad. Istenem, mennyire szeretem ezt a mély hahotát! Az egyik kedvenc hangommá vált az elmúlt pár hétben. Nagyon szeretném, ha ez így is maradna, mert ez a srác teljesen elvarázsol. - Van valami különösebb oka annak, hogy most itt vagyunk?

- Igen. A három Michelin-csillagos konyha - válaszolja nyugodtan, én pedig elnevetem magam. Oké, Szépfiú, akkor én ezt most ennyiben hagyom.

Kicsit azért reménykedem abban, hogy ez nem egy szakítós randi lesz. Sokak így próbálják aranyos terítéken tálalni a rohadt dolgokat.
Öt további percig vizsgálom az étlapot, mire egy gombás, tejszínes csirkét választok rizskörettel. Talán ez a legbiztonságosabb döntés egy új étteremben. És mivel mostanság egy kicsit jobban odafigyelek az étkezésemre, talán ez egy kicsit jobb választás, mivel a teljes menülap inkább a vörös húsokkal van tele.

Amint a pincér visszatér, leadjuk neki a rendeléseinket, majd amint ismét kettesben maradunk az asztalnál, sejtelmes pillantásokat váltunk. Látom rajta, hogy ideges, hiszen az óráját babrálja és a gallérját húzogatja, mintha nem kapna levegőt és zavarná a nyakkendő. Próbálom elnyomni az ezáltal kiváltott, bennem keletkező aggodalmakat, de ez nehezemre esik.

A gyerekkoromban történt rengeteg szekálás ahhoz vezetett, hogy elhittem magamról, hogy mindig velem van a baj. És bár felnőtt nőként tudom, hogy ez nem igaz, az az idegesítő belső hang továbbra is fújja a magáét. Persze a sok rossz tapasztalatom és főleg Dan hatására megtanultam idővel elnyomni magamban, de mostanság nem mindig sikerül.

- Föld hívja Lorie-t! Minden rendben? Nagyon elgondolkoztál valamin - ránt vissza a gondolataimból Darren. Tengerkék szemei rengeteg melegséget sugároznak, ami egy kicsit megnyugtat.

- Tudod, hogy folyamatosan jár a fejem, erről nem tehetek - vonok vállat, majd a borospoharat a kezembe véve egy kis kortyot hörpintek fel. Amint visszateszem a poharat az asztalra, folytatom a mondandómat. - Csak annyira nem értem ezt a helyzetet. Mármint mi jól elvagyunk, nem? Csaknem azért hoztál ide, hogy „szakítsunk" - rajzolok képzeletbeli idézőjeleket az ujjaimmal. Már leplezni sem tudom az idegességemet.

Mert oké, hogy én nem igazán keresgéltem a Dan-nel történtek után, mert nem akartam a törékeny kis mivoltomat még nagyobb szívfájdalmakba taszítani, de ez a srác egyszerűen berúgta az életem páncélajtaját és pimasz mosollyal foglalta el mind az agyam egy részét, mind a szívemét. Ez pedig enyhén szólva kiborít, mert sosem hittem volna, hogy Dan után bárki ilyen erős érzéseket válthat ki belőlem. Meg vagyok rémülve.

Ó, basszus! Azok az aljas izzadságcseppek, amik sunyin csúsznak le a gerincem vonalán az őrületbe kergetnek!

Meglepetésemre viszont csak egy nagyon öblös nevetés a válasz az aggodalmamra. Miután befejezi, talán észreveszi, hogy az arckifejezésem semmi mást nem mutat, csak azt, hogy én minden szavamat komolyan gondoltam. Bár az elmúlt pár hónapban biztos rájöhetett már, hogy az én számat nagyon ritkán hagyja el hülyeség. Sosem voltam az a vicces fajta lány. Ezért bár csillogó szemmel, de mégis komolyan csak ennyit mond:

- Miért gondolod, hogy „szakítani" szeretnék veled? - utánozza le a mozdulatomat. Megrázza a fejét, és még egy utolsó kis kuncogás kiszalad a száján, mielőtt szelíd hanggal folytatná a válaszát. - Lenie, mióta megláttalak, nem bírlak kiverni a fejemből. Ott vagy benne, amikor felkelek, eszek, edzek, lefekszek vagy csak egyszerűen lélegzek. Amióta először szeretkeztünk, nem csak a tested, de a lelked is a fogságába ejtette a szívemet. Ilyen még nem történt velem soha. És igen, ez annyira nyálas és valószínűleg most húztam le a férfiasságomat a vécén, de már ez sem érdekel. Azért hoztalak ide, mert meg szerettem volna adni a módját annak, hogy elmondjam, hogy szeretlek. Remélem, hogy ez nem túl korai neked és szeretném, elfogadnád a Darren barátnője titulust is.

Teljesen eláll a lélegzetem. Pillanatnyi néma csönd megtelik feszültséggel. Tudom, hogy én is szeretem őt. Viszont teljesen megrémülök a ténytől, hogy nem is olyan régen elvesztettem a vőlegényemet. És bár képzett szakember vagyok, mégis csak egy emberi lény, aki fejében folyton a „mi van, ha őt is elveszítem majd?" De nem állhatok hozzá így az életemhez, mert akkor elveszítem a lehetőséget, hogy egy ilyen személy legyen mellettem jóban és rosszban egyaránt. Így hát már csak egy dolog van hátra.

- Én is szeretlek, Darren.