Másnap reggel az első óránk bájitaltan volt. Természetesen a Mardekárosokkal, miért is ne?
- A mai órán Amortentia főzetet fogunk készíteni, párokban. Először is, ki tudja mi is ez a bájital? - kérdezte apám.
Én és Hermione tettük fel a kezünket. Nekem csak szimplán mesélt róla apám, ő pedig a legokosabb boszorkány. Apám engem szólított fel, kénytelen volt. Nem bírja Mionét.
- Az Amortentia egy erős hatású szerelmi bájital, mely a leírás szerinte mind közül "a legagresszívebb hatású, a legveszedelmesebb". Érdekessége, hogy annak az illatát érezzük benne, akihez vonzódunk.
- Nagyszerű válasz Snape kisasszony. - felelte lassan és megvetően. - Gyere, és lássuk, te kihez vonzódsz.
Állj, állj, állj. Erről nem volt szó.
- Tudod, öhm apám... Vagyis... tudja, Snape professzor - javítottam ki gyorsan magam- ... Azt hiszem beteg vagyok... Tudja, be van dugulva az orrom.... Nem mehetne valaki más? - próbáltam menteni a menthetőt.
Apám egy szemforgatás után válaszolt:
- Rendben, akkor ki szeretne jönni?
- Én, professzor! Szívesen vállalom. - hallottam meg egy túlságosan ismerős hangot mögöttem.
- Rendben, Draco, gyere. - jajj, ne!
Draco kínzó lassúsággal sétált az üsthöz, közben alaposan végigmérve engem. Nem tudtam a szemébe nézni, végig a földet pásztáztam. Mikor odaért, lehajolt és beleszagolt. Felegyenesedett és egy elégedett mosoly ült ki az arcára.
- Miszter Malfoy, el is mondja mit érzett, vagy csak magában fog örülni továbbra is?
- Természetesen, professzor! Az illat amit éreztem: zöldalma... rózsa.... és fahéj...
Fahéj!? Rózsa!? Hmm....
- Köszönjük, Malfoy úr! Helyre mehet! - mutatott apám Draco helyére. - Mint mondtam, a mai órán párokban fogjátok elkészíteni ezt a bájitalt. A párokat én jelölöm ki. - hallottam, hogy tovább beszél de nem tudtam rá figyelni. Egyszerűen nem tudok rájönni, hogy tudott egyszerre zöldalmát és fahéjat is érezni. És akkor a rózsáról még ne is beszéljünk.
- ... Malfoy és Snape... - hallottam meg
- Már elnézést! Azt hiszem, valamit félre hallottam! - ezt nem hagyhatom szó nélkül!
- Nem, kisasszony, mindent tisztán hallott. Egy Griffendélesnek és egy Mardekárosnak kell egy párost alkotnia.
- Nem kaphatnék valaki mást? Például Blaiset...
- Mi van, Snape. Nem tetszem neked? - kérdezte lebiggyesztett ajkakkal, mint aki nagyon sajnálja Malfoy, mire a Mardekárosok hallkan felkuncogtak.
- Oh, fogd be azt az idegesítő képedet Malfoy! - vágtam vissza gúnyosan.
- Csönd legyen, különben mindketten elégtelent kapnak! Most pedig kezdjenek neki a munkának. - szólt közbe apám. Talán épp időben mielőtt az öklömmel tömtem volna be Malfoy száját. Azt a vékony, de mégis tökéletes ajkát, amivel mégtökéletesebb mosolyt tud kreálni... Nem! Layla, mi van veled?
Nem voltam hajlandó megmozdulni a helyemről, így Malfoy kénytelen volt mellém ülni. Egész órán küzködtem a bájitallal, Malfoy pedig nem csinált semmit. Jellemző. Elvárja, hogy mások dolgozzanak helyette! Elkényeztetett kis...
- Rendben, lejárt az idő. Megyek és leosztályozom mindenki munkáját. - kezdett el sétálni az asztalok között apám. Természetesen a miénkhez jött először.
- Nagyszerű munka, jeles. Elmehetnek. - nem kellett kétszer mondania, gyorsan felkapkodtam a cuccaimat és már indultam is ki a teremből. Sietősen szedtem a lábaimat, nem volt kedvem senkihez sem. Ekkor lépteket hallottam meg magam mögött, majd egy kezet éreztem a csuklómon. A következő pillanatban már a kéz tulajdonosa egy üres terembe húzott be.