- Mister Malfoy? - körülnéztem, hogy lát-e valaki minket - Lucius, te mit keresel itt?
- Layla, de rég láttalak már! Gyere ide! - kinyújtotta a kezét, hogy felrántson a földről, majd egy szoros ölelésbe font.
Draco apja és én szoros kapcsolatot alakítottunk ki az évek során. Már a gyerekeként tekintett rám. Sok mindent tudott rólam, Narcissaval együtt.
- Draco megírta, hogy kialakult köztetek egy mégszorosabb kapcsolat. Ha érted mire gondolok. - mosolygott.
Nem akarom így lerohanni őt, hogy elmondom neki, hogy ennek épp most lett vége, így csak mosolyogtam.
- Te mit keresel itt? - kíváncsiskodtam.
- Ohh, - köszörülte meg a torkát - apáddal kell egy pár dolgot elintéztem. Nem tudod hol lehet?
- Persze, elkísérhetlek, ha gondolod.
A bájitaltan teremig vezető úton észrevettem, hogy Lucius eléggé titkolózik. Főleg, ha Draco került szóba. Nincs jó megérzésem ezzel kapcsolatban.
Miután odaértünk apámhoz elköszöntem, az eddig visszatartott könnyeim útnak eredtek és visszamentem a Griffendél klubhelyiségbe.

Mint régen, most is az ikrekkel beszéltem meg a dolgot. Örültem, hogy végre tudok velük lenni, mivel Draco miatt kevés időnk jutott egymásra. Amit nagyon röstellek. Megpróbálok minden elmaradottságot bepótolni. Most úgyis lesz elég időm...
Hosszú találgatások és ötletelések után, újra megszólalt George:
- Tudom már, mit fogunk csinálni!
- Remélem arra gondolsz amire én! - mosolygott Fred is.
- Beavatnátok engem is? - töröltem le a könnyeimet.
- Rávesszük Harryt, hogy mondja el az igazat Malfoynak.
- És szerintetek Draco Malfoy pont Harry Potternek fog elhinni valamit? Ne vicceljetek már! Tudjátok mit, hagyjuk az egészet! Draco nem fog hinni nekem. - álltam fel mellőlük az ágyból, mire kérdően néztek rám. - Fáradt vagyok.
- Aludj velünk! - vágták rá egyszerre. - Olyan rég voltál már velünk! - tette hozzá George.
- Köszi, de azt hiszem inkább egyedül lennék, ha nem gond. Szeretlek titeket! - ezzel kiléptem a szobájukból.
Lesétáltam a fiúk hálókörzetéből, hogy visszamenjek a sajátomba. A klubhelyiségben az arany - trió beszélgetett. Mikor megláttuk egymást, ők elhalgattak, innen is tudom, hogy rólam beszéltek. Harry szomorúan végignézett rajtam, mire nekem újra sírógörcsöm keletkezett. Miatta van az egész, haragszom rá, de valahol legbelül tudom, hogy nem így akarta. Visszafojtottam könnyeim, felemelt fejjel és magabiztosan sétáltam el előttük. Már a lépcsőn jártam, amikor lépteket hallottam meg magam mögött. Gyorsabban kezdtem szedni a lábaimat és berontottam a szobámba. Becsaptam magam mögött az ajtót és lábaim felmondták a szolgálatot. Kopogásra lettem figyelmes.
- Layla, Hermione vagyok!
- Kérlek menj el! - kiáltottam sírva. - Egyedül akarok lenni!
- Ne csinálj semmi hülyeséget! - magamra hagyott.
Akármennyire is nem ápoltam túl jó kapcsolatot a trióval, Hermione mindig jó volt hozzám. Kedves tőle, hogy még ilyenkor is próbál törődni velem.
De most nem akarok senkivel sem beszélni. Senkit nem akarok magam körül. Egyetlen ember ölelésére szomjazom és az Draco Malfoy.