- Layla, szia!
- A kis kiválasztottat az anyukája még köszönni sem tanította meg?
- Draco, fogd be! - könyököltem oldalba. - Szia, Harry! - erőltettem egy mosolyt arcomra.
- Tudnánk beszélni? - hajolt közelebb - Négy szem közt. - suttogta és szemével Draco felé bökött.
- Nem szükséges arrébb mennetek. - állt fel az eddig mellettem ülő Draco. - Layla úgysem tud járni. - ezzel nyugodtan elsétált a Mardekár asztal felé.
- Mit csinált veled Malfoy? - szorította ökölbe a kezét Harry.
- Nem fontos. - sütöttem le a szemem. - Miről akartál beszélni?
- Csak arra gondoltam, hogy délután átjöhetnél, hogy megírjuk a beadandót Severusnak. - kezeinket direkt összeérintette.
- Persze, miért ne, csak előbb szólok Draconak. - fordultam el és szemeimmel őt kerestem és meg is találtam.
Pansyval beszélgetett. A lánnyal aki odáig van érte. És pontosan tudja, hogy engem mennyire bánt ez a dolog. Hirtelen felém kapta tekintetét és felrántotta szemöldökét majd visszafordult Parkinson felé, aki lépett felé egy lépést. Draco direkt csinálja. Féltékennyé akar tenni. Ha így akarja, legyen így.
- Tudod mit? Nem érdekes. Gyere, menjünk! - erőt vettem magamon, megfogtam meg a karját és húzni kezdtem, ügyelve rá, hogy Draco minden mozdulatunkat lássa. Hátrapillantottam és a szemüvegesen egy elégedett mosolyt pillantottam meg.
- Mi lenne, ha inkább az én szobámban lennénk? - kérdeztem mikor már a klubhelyiségünkhöz értünk. Kezét elengedtem.
- Legyen, de a felszerelésemért akkor még fel kell mennem. Nálad találkozunk!
- Rendben, várlak.
Gyorsan felszaladtam a szobámba és rendbe raktam mindent. A foltos takarómat még mindig nem sikerült megtisztítani, így azt csak bedugtam az ágy alá. Egy kopogás zavarta meg a takarításomat.
- Gyere! - szóltam oda neki, mikor előkészítettem a tancuccaimat. - Ülj csak le az ágyra. - mutattam rá és én is mellé ültem.
- Szóval, arra gondoltam, hogy a bájitalról tudnivalókat leírhatnád te, én pedig a hozzávalókat... - pennája kiesett a kézéből, elé, a földre.
- Hagyd csak! - azzal lehajoltam lábai elé.
- Layla, itt vagy? - nyitott be Draco a szobámba, majd mikor meglátott minket, megtorpant.
- Várj, Draco, ez nem az aminek látszik! - egyenesedtem fel gyorsan.
Malfoy észbe kapott és gyorsan kirohant. Nem szólt semmit és ez sokkal jobban fájt, minthogy kiabált volna.
- Én..
- Tűnj el Harry! - futottam Draco után.
- Mi a baj? - kérdezte Hermione, mikor leértem a klubhelyiségbe. - Láttam Dracot is... Miért sírsz? - kérdezte, mikor meglátta arcomon sebesen végigfutó könnyeimet.
- Kérdezd meg Pottert!
- Végre bevallotta, hogy szerelmes beléd?
- Mi? Akkor ezért csinálta...
Kifutottam a festményen. Muszáj megkeresnem Dracot. Meg kell neki magyaráznom. Még nem járhat messze.
Hogy hiheti azt, hogy képes lennék megcsalni? Ő is tudja, hogy mindennél jobban szeretem.

- Draco, kérlek, csak hallgass végig! - kiáltottam neki, mikor már a pince folyosóján jártam.
- Nincs mit magyarázni ezen. Láttam amit láttam. - hangja remegett.
- Én soha nem akarnék neked fájdalmat okozni, ugye tudod? - sírtam tovább.
- Hát, mégis sikerült.
Fájtak a szavai. Tudom, hogy igaza van.
- Draco, Harry mindent azért csinált, mert szerelmes belém. - halkítottam.
- Hű, sikerült rájönnöd? Elég sokáig tartott. Szerinted miért akartalak távol tartani tőle? - állt meg végre és felém fordulva kiabált - Tudtam, hogy minden lehetőséget meg fog ragadni, hogy elcsábítson téged. Csak azt nem gondoltam volna, hogy képes lennél ilyesmire. - újra megindult a klubhelyisége felé.
- Draco, értsd meg, hogy nem történt semmi. Rosszul láttad! Harry leejtette a pennáját, én pedig felvettem. Ezért láttál minket rossz pózban. Azonnal elküldtem, miután beléptél a szobába. Soha senki mástól nem akarok semmit, kizárólag tőled. Kérlek, Draco! - zokogtam tovább.
- Hagyj békén! - mondta kimért hangsúlyban, és magamra hagyott a kihalt folyosón, de a gondolataim hangosabbak voltak, mint bármi más. A zokogásom visszhangját hallgattam.
- Miss Snape? - törte meg a csendet egy túl ismerős hang.