Draco a Griffendél-klubhelyiségnél ért utol. Mivel ő ide nem jöhet be, kis veszekedés árán, de meggyőztem, hogy várjon meg kint. Utam a fiúk hálókörletébe vezetett. Bekopogtam az egyik szobába és vártam a választ.
- Gyere! - kiáltott Harry.
Benyitottam és megláttam őt és Ront.
- Sziasztok! Harry, beszélhetnénk? Bocsi, Ron!
- Semmi baj, lent leszek.
- Mondd, Layla, miről akartál beszélni? - kérdezte kedvesen Harry.
- Igazából egy szívességet szeretnék kérni.
- Mondd, nyugodtan! - mosolygott.
- Szóval, ugye van neked egy láthatatlanná tévő köpenyed... - hajtottam le a fejem.
- Mennyi időre kellene? - nevetett, tudta, hogy mit akarok.
- Csak a mai éjszakára! Holnap már vissza is adnám.
- Rendben! - felállt és az ágya alól előszedett egy dobozt. Kinyitotta és kivette belőle a köpenyt. - Vigyázz, hogy meg ne lássanak!
- Nagyon köszönöm! Ezt még meghálálom! - vettem el a köpenyt és egy nagyot mosolyogtam.
- Légy óvatos! - ölelt meg.
Furcsa, ő sosem szokott ölelkezni. Nem akartam bunkó lenni, ezért visszaöleltem. Majd elindultam ki a szobából. Lent szóltam Ronnak, hogy visszamehet a és elhagytam a klubhelyiséget.
- Draco, nagyon fogsz örülni! Draco! - éppen az egyik festménnyel veszekedett.
- Mit tudsz te? Csak egy hülye kép vagy! - kiáltott rá.
- Draco, szívem, mit csinálsz? Gyere, menjünk! - fogtam meg a kezét és húzni kezdtem magam után.
- Megbántott! - kérte ki magának.
- Ah édesem, gyere, menjünk a Mardekár - klubhelyiségbe.
- Mi? Dehát te oda nem jöhetsz be! - állított meg a folyosón.
- Látod ezt a kezemben?
- Fúj, de ocsmány! Mi ez? - lépett közelebb hozzám. - Várj... Miért van neked Potter szagod? - nézett rám undorodva.
- Ez az ő köpenye és biztos annak a szagát érzed.
- Ohh, ez az a láthatatlanná tévő köpeny? Layla, te egy zseni vagy! Elloptad? Mostmár bármikor, gondtalanul átjöhetsz! - kapott fel és pörgetett meg.
- Nem, nem loptam el! - nevettem. - Kölcsönkértem a mai éjszakára. - csókoltam meg.
- De kis rossz vagy! Ugye tudod, hogy a rosszakat meg kell büntetni? - suttogta fülembe.
- Igaz, akár már itt is a magadévá tehetnél, de mi lenne inkább, ha a kényelmes, puha ágyadban tennéd. - nyomtam egy puszit a szája szélére, felkaptam a köpenyt és rohanni kezdtem a pince felé.
- Layla Snape! - kiáltotta. - Ezt még nagyon megbánod! - kezdett el ő is futni.

A klubhelyiség bejáratánál vártam, míg Draco utolér. A köpeny alatt vagyok, így nem lát és kénytelen lesz bemenni a szobájába. Szólítgatni sem tud, mivel szinte biztos, hogy hülyének néznék.
A folyosó végén megpillantottam a szőke hajkorona tulajdonosát. Kicsit tétovázott, majd kimondta a jelszót és belépett a festményen. Gyorsan, mielőtt becsukódott volna, utána siettem. Bent, minden olyan volt, mint a Griffendélben, csak ezüst és zöld színekben. Követtem Dracot, egészen a szobájáig.
- Layla, le veheted a köpenyt. Tudom, hogy itt vagy. Túl hangos voltál.
Beadtam a derekam és lerántottam magamról álcám. Felém fordult és lassan közeledni kezdett felém.
- Tudod te, hogy mit csináltál? - suttogta erotikus hangon mélyen a szemembe nézve.
Kinyitottam a szám, de hang nem jött ki a torkomon. Így csak megráztam a fejem.
- Rossz voltál.... Nagyon, nagyon rossz.. - nyomott neki a falnak, mikor már nem tudtam hátrébb lépni. - Faképnél hagytál...
- Én... Öhm... - nem tudom, mit kéne mondanom.
- A rosszakat, meg kell büntetni. - csuklóimat erősen megszorította és fejem fölé nyomta. Zsebéből előhúzta pálcáját és kezeimre mutatott vele. - Incarcerandus. - suttogta, mire a végtagjaim összekötöződtek.
- Draco.. - mondtam alig hallhatóan.
- Shh.. - tette ujját az ajkaimra. - Disaudio.
Egy kérdő tekintetet küldtem felé. - Túl hangos vagy, nem akarom, hogy mások is hallják a nyögdécselésed. Azokat, csak én szedhetem ki belőled és csak én hallhatom.
Megfogta kezeimet és az ágy felé kezdett húzni. Erősen lelökött rá és letépte ruháimat. Összekötött végtagjaimat az ágy négy sarkához erősítette, így teljesen kiszolgáltatott vagyok számára.
- Obscuro! - mondta, mire egy fekete kendő jelent meg szemeimen.
- Draco, muszáj ezt? - kérdeztem óvatosan.
- Igen, muszáj! - jelentette ki ellentmondást nem tűrően.
Éreztem, hogy felém kerekedik és elkezdi kényeztetésem. Minden porcikámat végignyalta és apró puszikkal hintette be. Kezei melleimet simogatták. Szája már alhasamon járt, mikor eltávolodott. Hallottam, hogy egy varázsigét suttog, de nem értettem, hogy mit. Egy búgó hangot hallottam meg.
- Malfoy, mit csinálsz? - kérdeztem kétségbe esetten.
- Valami nagyon jót. - jelentette ki. - Nem csak te tudsz jó varázslatokat, Snape. - a hasamra rakta a pálcáját, csak hogy, nem teljesen volt normális. Vibrált. Méghozzá elég intenzíven. Lassan végighúzta felsőtestemen, majd elért érzékenységemig. Először csak óvatosan hozzám érintette, de már ez is egy nyögést eredményezett. Nyílásomhoz helyezte és belém csúsztatta hevesen rezgő pálcáját. Nem bírtam magammal, nagyokat nyögtem. Mikor már hihetetlen gyorsan mozgott bennem a varázs okozója, a jóleső érzés futott végig a gerincemen.
- Ahh, Malfoy! - kiáltottam, és Draco kihúzta belőlem a pálcát és egy hosszú csókot nyomott a számra.
- Még nem végeztem veled. - suttogta fülembe.
- Azért járni fogok tudni? - kérdeztem mosolyogva.
- Nem ígérhetek semmit.