Két szorosan ölelő kezet éreztem meg magam körül, majd egy puszit a nyakamban.
- Szia, gyönyörűség! - mondta és leült mellém, majd egy csókot nyomott a számra.
- Szia, édesem! - mondtam én is, mire heves csókcsatába kezdtünk. Hiányzott ez a Draco.
- Khmm...
- Mi is itt vagyunk. - szólt Fred.
Én eltávolodtam Dracotól de neki ez nem tetszett. Főleg, hogy egy Weasley miatt. Vagyis jobban mondva kettő miatt. Szorosan megfogta a kezem.
- Persze, bocsi! - mondtam kipirulva.
- Hol voltál egész nap? - kérdezte Malfoy, mire én és az ikrek összenéztünk. Ha megtudja, hogy velük voltam, kicsapja a hisztit.
- Tanultam. - mondtam és közben a vacsorámat fixíroztam.
- Egyedül? - nézett rám furcsán. - Miért nem hívtál át?
- Nem egyedül voltam. - jobb lesz ha én mondom el, mielőtt még mástól tudja meg.
- Kivel? - kérdezte mérgesen, mire az ikrek gyorsan felpattantak és kirohantak a nagyteremből. - Már értem. Utállak. - jelentette ki.
- Akkor mért fogod a kezem?
- Ez egy hatalmas hiba felőlem.
- Akkor miért fogod még mindig a kezem? - kérdeztem mosolyogva.
- Csak egyél már, Snape.
- Draco? - mondtam óvatosan.
- Mi van? - lehet nem ez a legjobb alkalom rá, hogy megkérdezzem, de muszáj lesz.
- Miért késtél első óráról? - suttogtam, mire eldobta a kanalat, ami hangos csattanással esett a tányérjába.
- Miért kéne neked mindent tudni? - megszorítottam a kezét, hogy ne tudjon elmenni.
- Talán azért, mert már kurvára megbasztál? Vagy csak erre vagyok jó? - emeltem fel a hangom.
- Pont azt intéztem el, hogy más ne tudjon megbaszni! - halkított magán.
- Ezt meg, hogy érted? - nem válaszolt. - Malfoy, mit csináltál? - amikor láttam, esélytelen, hogy választ adjon, felpattantam és a gyengélkedő irányába vettem volna az utam.
- Layla, maradsz a kibaszott seggeden! - rántott vissza erősen. - Csak nem tudtam elviselni, amit Zabini csinált veled.
- Draco, miattad az eszméletét vesztette. Mit csináltál még?
- Elbeszélgettem vele. - váltott nyugodt hangsúlyra.
- Felébredt? - kérdeztem boldogan. Örülök, hogy jól van. Akkor is, ha fájt az amit csinált. Lelkileg.
- Igen, de eszedbe ne jusson odamenni.
- Dehogyis! Miket gondolsz?- mondtam legyintve. - Na, én megyek, lefekszem.
- Elkísérlek! - vágta rá gyorsan.
- Jó, előtte beszélnem kell Harryvel. - és meg sem várva válaszát, felpattantam és elindultam ki.
- Várj, Layla! - futott utánam. - Miért akarsz te más fiúkkal beszélni? - kiabált. - Layla, bazdmeg, állj már meg!