Kiléptem az ajtón és elindultam Blaise felé. Ő az ágyam felé volt fordulva, így hátulról megöleltem és egy puszit nyomtam az arcára.
- Mi történt az ágyaddal? - kérdezte alig hallhatóan.
- Mire gondolsz? - álltam elé de tekintetét még mindig nem emelte rám.
- Foltos. Mik ezek a foltok, Layla? - emelte fel a hangját.
- Milyen foltok? - én is az ágyra néztem, és láttam, hogy több helyen is fehér foltok tarkítják. - Baszki.. - suttogtam. - Blaise, én csak... kiöntöttem a tejet! - értetlen kifejezését látva, nem hinném, hogy hisz nekem.
- Ugye te nem hazudnál nekem, soha? - simított végig arcomon, egészen a nyakamig. Gyorsan elfordítottam a fejem, hogy véletlen se vegye észre a szívásokat. Úgy tűnik, ez nem jött össze, mivel garbómat lejjebb húzta, így elé tárult.
- És ezt mivel magyarázod, drága Layla? - szorította meg erősen nyakamat.
- Ez... Csak... Egy szúnyog... - nyöszörögtem.
Egy hirtelen mozdulattal lerántotta rólam pulóverem, így elé tárult melltartóval takart felsőtestem.
- Úgy látom, nagyon szeret az a szúnyog - lökött le a földre. Fejemet kissé beütöttem, így erősen beszívtam a levegőt. - Hogy tehetted ezt? - kiáltott rám - Nem bírsz a lukaddal? Ide-oda jár a picsád? - kiabált tovább.
Fájtak a szavai, de tudom, hogy igaza van. Nem szabadott volna ezt csinálnom.
- Te sem vagy több, csak egy utolsó kis ribanc. - pofozott fel.
- Zabini, a kurva életbe bele! - futott ki a fürdőből Draco, és erősen lelökte a földre. - Megöllek, Zabini, megöllek! - kezdte el ököllel ütni az arcát. Blaise orra vérzett, így Draco ökle is véres lett. Muszáj megállítanom, mielőtt még tényleg megöli.
- Draco, fejezd be! - kezdtem el kiabálni. - Kérlek hagyd abba! - folytak a könnyeim is.
Megfogtam karját és nagy nehezen lerángattam Zabiniről, aki eszméletét vesztette. Sírva öleltem meg Dracot.

- Szóval azt mondják, hogy mister Zabini elbotlott és beütötte az orrát?
- Pontosan! - bólogattunk egyszerre Dracoval.
- És így elvesztette eszméletét is. Értem..
Miután meggyőztem Dracot, hogy eléggé megleckéztette Zabinit, muszáj volt, hogy szóljunk valakinek. Mégsem maradhatott a szobámban.
- Madam Pomfrey, rendbe fog jönni? - kérdeztem.
- Persze, aranyom, kutya baja sem lesz!
- És kérhetném, esetleg, hogy erről a kis incidensről ne szóljon Dumbledore professzornak? - óvatoskodott Draco, mire én oldalba böktem. Ez így gyanús!
A gondozó-asszony ezt egy mérges pillantással díjazta.
- Rendben, Malfoy úr, ha ezt szeretné! De most menjenek, hagyják magukra a beteget! - tessékelt ki minket a gyengélkedőről.
A folyosón elindultunk vissza a Griffendél - klubhelyiségbe.
- Te gondoltad volna, hogy Blaise képes ilyesmire? - kérdeztem Dracotól.
- Hogy megütne egy lányt? - sóhajtott. - Nem. Főleg téged nem.
- Ő még nálad is féltékenyebb! Pedig az már nagy szó. - mosolyogtam.
- De én sohasem bántanálak! - kérte ki magának. - Az egy dolog, hogy kurvára csak az enyém vagy és senki még csak rád sem nézhet, de ettől még nem vagyok féltékeny. - sértődött meg.
- Igen, Draco. - nevettem. - Csak a tied. - nyomtam egy csókot a szájára.