Jimin POV

Reggel V ölelésére ébredtem. Karja derekamon pihent. A szobában kellemes illat volt.

-Jó reggelt. Hogy aludtál? - hallottam meg a szoba tulajdonos hangját

-Neked is. Mivel melletted aludtam jól. És te? - fordultam meg, hogy vele szembe lehessek és belenézhessek gyönyörű szemeibe

-Egy jó barát mellett mindig jó - mosolygott.

Elvesztettem az eszemet. Hirtelen közeledni kezdtem ajkai felé.

Lassan kiszűrtem a köztünk lévő távolságot, és hívogató párnáira tapadtam.

Tudom mindenki fürdőskurvának tart most, de én ilyen vagyok.

Fura volt, de nem ellenkezett. Sőt még azt is megengedte, hog, nyelvemet átpréseljem és az övé mellett legyen. Csókunkkal egy baj volt. Hogy nem lett volna szabad. Ám ez most egyikőnket se érdekelte. Hirtelen viszont elvált tőlem. Aggódva néztem rá.

-Jiminh...nekünkh ezh nemh - elcsuklott a hangja, amint beleharaptam gyengéden kulcscsontjába.

-Mit is? - huncutkodtam

-Barátokh vagyunk! - próbált erőt venni magán, ám újjabb nyomom hagyásakor ismét elgyengült, és vadul kezdte el tépni a hajamat.

-Ez változhat! - jelentetten ki, mielőtt visszatértem volna szájához. Ismét behintettem ajkát gyengéd csókokkal. Sajnos ezúttal ellenkezett.

-Jimin! Nekem ott van Hobie neked meg JungKook. Nem tehetjük meg!

Dühös lettem Taehyungra is és magamra is. Felpattantam, majd kiszáguldottam a szobából. Csak hogy utolsó mondtatát még hallottam.

-ChimChim, ne! - riadt meg - Ne hagyj itt! Kérlek.

Túl sok minden dúlt bennem. Kiléptem, és becsaptam magam mögött az ajtót.

Taehyung POV

Elment. Megbántottam. De nem tehettem mást, hisz ő is tudja jól, hogy J-Hopepal együtt vagyunk. 4-en tudjuk összesen. Jin, Hoseok, Park és jómagam. Az a legfontosabb, hogy Monhoz ne jusson el, mert megtiltja, pluszban meg is öl minket.

Ez nem mehet így tovább! Tennem kell valamit! - gondolkoztam magamban. - Utána kell mennem - jöttem rá.

Kiszáguldottam.

- Mi történt? - kérdezte Suga

- Hosszú. Hol van? - tereltem a témát

- A szobájában - indultam volna, ám valaki visszatartott. - Tae. Mi történt? - ismételte meg magát
- Nem fontos. Most mennem kell - rántottam ki karom szorításából.

Itt az alkalom, hogy hasznos légy - szólt a belső hangom.

Kaptam a lehetőségen, és egy újabb kérdést tettem fel.
-Kookot hol találom?

-Itt vagyok - hallottam meg az említettet, amire egy kicsit megijedtem.

-Ahh hála az égnek. Segítened kell!

-Okééé - válaszolt félénken. - Miben?

-Ebben - böktem fejemmel Jimin szobája felé.

-Áhh...már értem. Megteszem ami tőlem telik, de semmit nem ígérhetek.

-Köszönöm - öleltem magamhoz, mire nem kicsit illetődött meg.
Yoongi eközben felszívódott, de ennyivel nem voltunk túl ezen, mert két kéz fonódott derekam köré.

-Minden rendben? - suttogta méz édes hangjával fülembe

-Persze - fordultam vele szembe, és úgy öleltük egymást.

Sokáig kapkodtam tekintetem ajka és szeme között, azon gondolkodva, milyen szívesen lenyomnám a nyelvemet torkán. Beharaptam alsó ajkam, és oldalra döntöttem fejemet.

-Inkább bent csináljuk ezt, és ne itt, a folyosón, ahol bárki észreveheti tettünket - zökkentett ki gondolataimból.

Nem várta meg válaszom, csak behúzott a szobámba. Becsukta az ajtót, majd rögtön egymásnak estünk. Nekinyomott a falnak. Kezével pólóm alá nyúlt, és hasamat kezdte el simogatni.

*Mindeközben*

JungKook POV

Lassan benyitottam ChimChim szobájába. Az ágyán kucorgott, és sírt.

-Mi történt? - rohantam oda hozzá, majd átöleltem, és magamhoz húztam amennyire csak tudtam.

Nem válaszolt. Helyette felém fordult és visszaölelt. Addig nem engedtem el, amíg le nem nyugodott.

-Kö...köszönöm - szipogta.

Hirtelen jelzett a telefonom, hogy üzenetem érkezett.

TaeTae: Minden rendben? Elmondta, hogy mi történt?

Én: Nem mondta. Épp nyugtatom.

Hamar jött a válasz.

TaeTae: Azt akarta amit te vele, de én nem engedtem, és ő erre megsértődött. Érted tettem.

Én: Értem. Köszi. Amit tudok megteszek. Most viszont megyek.

TaeTae: Oké. Légy ügyes. 😉

Én: xD. Te is.😉

Visszahelyeztem a zsebembe a mobilom, és újra hyungomra tereltem a figyelmemet.

-Lenyugodtál? - törtem meg a köztünk lévő csendet

-Igen. Köszönöm - ám ahelyett, hogy elengedett volna még szorosabban tartott a közelében, amin egy picit meglepődtem, de nem toltam el magamtól.

-Gyere, dőlj le pihenni - utasítottam.

-Hááát én most jelenleg mást szeretnék csinálni - döntötte oldara a fejét, majd beharapta alsó ajkát egy kaján mosoly kíséretében.

-Ajj te kis perverz állat. Bár én így szeretlek - mosolyodtam el perverzül.

-Asszem ugyanarra gondolunk.

-Én is úgy érzem - nevettem el magam.

Jimin POV

-Akkor biztos ezt szeretnéd? - kérdezte

Komolyan, ez megtörténhet, hogy kívánom Kookot? Az igaz, hogy mindig is úgy voltam vele, hogy ez lehetetlen, de most nagyon is valóságos.

-Még soha nem voltam ennyire biztos semmiben - túloztam egy kicsit.

A beszélgetés itt félbeszakadt csókunk miatt. Lassan pólója alá nyúltam, és kockáit kezdtem el simogatni. Ezzel egy időben nyelvemmel bejutást kértem, amit nagy nehezen meg is kaptam.

Hirtelen elváltam tőle, és megszólaltam.

-Mondtam, hogy én fogok dominálni - mosolyogtam.

-Csak hagyom egy kicsit, hogy örüljék mielőtt kezelésbe vennélek - fogott rá fenekemre és rámarkolt enyhe nyögést kicsalva belőlem. - De már nem bírom sokáig - suttogta fülembe, majd bele is harapott.

Választ nem adtam neki. Helyette fekvő helyzetbe kényszerítettem, és ráültem csípőjére. Elkezdett nyögdécselni.

-Úgy nyögsz, mint egy kurva, de tetszik. Főleg, hogy mindezt alattam teszed - tettem szóvá.

-Igen?

-Igen - jelentettem ki.

-Hát azt majd meglátjuk hogy így marad-e.

Továbbra se szálltam le róla. Sőt. Lehajoltam nyakához, és beleharaptam, majd hogy enyhítsem csókokkal leptem be a terültet.

Mintha megunta volna, fordított helyzetünkön, így én kerültem alulra. Ezúttal ő kezdte el azt, amit az előbb én csináltam.

Nem mondom, hogy nem élvezem, csak így elvesztem a büszkeségemet.

Lassan lehámozta rólam a pólómat.

Elkezdte harapdálni kidolgozott felsőtestemet, miközben hasamat simogatta. Fejemet hátravetettem. Visszahelyezkedett csípőmre, majd lekapta magáról a felsőjét. Eldobta a szoba egyik sarkába a ruhaneműjét, majd ismét rám figyelt. Nadrágomon keresztül rám fogott, amivel egy hangosabb nyögést csalva ki belőlem, ám nem csak az én hangom hallatszódott, hanem Hobié is.

-Te is hallod? - szólalt meg a fölöttem tornyosuló srác

-Igen - préseltem ki ajkaim közül.

-Ugye tudod, hogy vissza kell vágnunk, és meg kell mutatnunk, hogy jobbak vagyunk?

-Igen - válaszoltam.

A francokat tudom. Hogy mehettem én ebbe bele??? Nem vagyok normális!!

Vadul ajkaimnak esett, és falni kezdte, mintha ki lett volna éhezve.

Nem tagadom, bejött nekem ez az énje.

Ismét visszatért kulcscsontomhoz.

A nyoma sokáig ott lesz, az tuti.

Elkezdett lefelé haladni rajtam, én meg egyre jobban élveztem. Lekapta rólam a maradék felesleges ruhákat. Szájába vette teljes hosszomat és kényeztetni kezdett. Nem bírtam sokáig. Belé robbantam.

Bejáratomhoz helyezkedett.

-Ez most fájni fog, de igyekszem enyhíteni majd - nyomott puszit számra.

Belémnyomta egyik újját, majd másik kettőt társított mellé.

Nem késleltetette tovább ő se. Lekapkodta a nadráját és boxerét, majd a szoba egyik sarkába dobta őket.

Ismét elhelyezkedett, majd magamban éreztem őt.

Felszisszentem a hirtelen, gyors mozdulatra.

-Semmi baj. Hamarosan sz élvezettől fogsz nyőgni és nem a fájdalomtól.

Lassan kezdett mozogni bennem.

-Sajnálom, nem bírom tovább.

Gyorsan folytatta tovább. Elég sokszor eltalálta gyönyörköző pontomat. Éreztem, hogy már nincs sok hátra. Ez kölcsönös volt, ugyanis kis idő múlva alhasamba élvezett. Kihúzódott belőlem, majd mellémfeküdt. Lihegve loptunk a másiktól egy csókot.

-Ezh nagyonh jóh volth.

-Egyeth értekh.

Halihó!!! Nos hát ennyire terveztem ezt a storyt. Illetve lenne még egy köszönet nyilvánítás. De ha akartok folytatást, akkor győzködéssel sikerülhet. 😉

Remélem tetszett. Ha igen vote-al vagy/és kommentet jelezzétek nekem.

Hamarosan találkozunk. Addig is legyetek rosszak.😈😈

Sziasztok

MrsParkJiMin4ever