"Szám nem szól, testem nem mozog, börtönben rekedtem, saját testemben."

Minden percben azon gondolkodok: vajon miért is küzdök? A célok miket hajszolok csak visszarántják a világot, az emberek csak újra és újra megszűnnek a valóságban. Miért küzdök? Nem tudom. Hát akkor nem küzdök tovább.

Ezt döntöttem el egy héttel ezelőtt és meg is próbáltam elmenni a Gringotsba megkérni a goblinokat, hogy vágják el minden kapcsolatom a háborúval... A hangsúly a próbáltamon van. Mindent megtettem, hogy ki bírjam mondani a szavakat, de nem sikerült. Kész hülyének néztek már a végére, ahogy tátogtam.

És ekkor jöttem rá. Valami nincs rendben. Abba hagytam a felesleges próbálkozást és gondolkodni kezdtem. Megjegyzem igen nehezen ment, mert mindig amikor elértem a megfejtéshez valami megzavart és kezdhettem elölről. Ekkor már nagyon szúrós szemmel meredtek rám.

- Látni szeretném a boltozataim - nyögtem ki végül egy épkézláb mondatot.

És ennél tovább nemigen jutottam, mivel csak a bizalmi boltozatom nézhettem meg. Most azt kérded miért nem csináltam egy egyszerű vérvizsgálatot? A válasz egyszerű. Mikor a goblin, aki az ügyemmel foglalkozott rákérdezett arra, hogy nálam van e a családi boltozatokhoz a kulcsom, nemmel feleltem. Ez eddig mind szép és jó, hisz tényleg nem volt nálam csak a bizalmi boltozatomé. Ám mikor megkérdezte, hogy igazolnám és felmérném e vérteszttel a jogosultságaimat, akkor nem bírtam kimondani, amit gondolok. És csak azt nem amit gondolok, mivel a szép és érthető TERMÉSZETESEN helyett fogalmam sincs miért egy hatalmas NEM jött ki ajkaim közül.

Most, egy hét elteltével, továbbra sem találom a választ. Egy biztos azonban: valószínűleg Dumbledore tett velem valamit. Most azt kérded ezt honnan tudom? Elég egyszerű. A rokonaim tesztalanyként használva különféle dolgokat mondtam tesztelve mit mondhatok és mit nem. Két nappal ezelőtt megpróbáltam a rágalmazásokat. Kezdetben a halálfalókat és Voldemortot, de ezek ugyanúgy jöttek ki a számon. (Hülyén is néztek rám a Durslyk) Mikor ez nem járt sikerrel megpróbáltam Dumbledoret és a rendet szidni, de nem jött ki szó a számon. Mikor ki is sikerült nyögnöm valamit az se a saját gondolatom volt.

Mára már nagyjából tudom mit tudok, és mit nem tudok mondani. Lehet mondanád, hogy miért nem írom le amit gondolok? Hidd el, próbáltam. A Főnix rendjéről és Dumbledoreról áradozó teleírt lapok erről adnak bizonyosságot.

A kérdés az, hogy mit tehetek így? Senkinek se bírom elmondani mit gondolok igazából. Amilyen szerencsém van a Legilimencia sem működne rendesen.

De nem ülhetek tétlenül, így eldöntöttem, hogy elmegyek a Szárnyas Vadkanba. Legalább nem a rokonaimnál töltöm a nyarat és ha szerencsém van, ami ritka, a baj is el fog kerülni.

...

Mit is mondtam a bajról? El fog kerülni? Harry Potter vagyok, mégis hogy kerülhetne el a baj?

Igen, az első emberek akikbe belefutottam rögtön az Abszolúton töltött első teljes napom elején a... Malfoyok voltak... Bár lehet köze volt ennek ahhoz is, hogy a kis sikátorokban járkáltam a Zsebpiszok köz körül?

- A híres Harry Potter a csatlósai nélkül. Vigyázzon Mr.Potter bármi megtörténhet az emberekkel, ha nem figyelnek eléggé - mondta az idősebb Malfoy. Én csak tátogtam, hirtelen megfeledkezve arról, hogy nem bírom elmondani amit valójában akarok. E miatt nem sikerült mondanom, hogy: Lehet örülnék is ha a Sötét Nagyúr elé kerülnék valami véletlen folytán. Pár pillanatba beletelt mire megütött a felismerés, hogy csak tátogok.

- Mi az Potter csak nem megkukultál? - kérdezte a fiatalabb. Most nem próbáltam esélytelenül rögtön nekivágni a beszédnek. Átgondoltam minden egyes mondatot. Meg kell mondani, hogy sokkal könnyebb lett ebben az egy hétben a gondolkodás, mint azelőtt volt. Most már ha koncentrálok három perc elegendő egy probléma megoldásához, és még érzem, hogy nem tökéletesek a készségeim.

- Minden bizonnyal a szavak nem igazán jönnek a számra Mr.Malfoy - néztem az idősebb felé, remélhetőleg úgy, hogy látszódjon szavaim mást fognak jelenteni, mint ami a fejemben van. - Dumledore professzor mindenkinél hatalmasabb és jobb varázslatokra képes, így személyem védelme biztosított, nem kell aggódnia. A sötétebb erők akár megjelennének, akár nem itt töltött napjaim alatt, nem is lenne esély, hogy egyetértő szavakat beszéljek velük. Dumledore professzor eszméi megingathatatlanok bennem - a varázs mindent engedett szerencsére mondani, már csak reménykednem kellett, hogy meg is értenek valamit ebből.

- Milyen ékes szavú lettél hirtelen Potter! - mondta Draco gúnyosan, viszont az apja elgondolkodónak látszott. Néha felnézett rám és hümmögött egyet figyelmen kívül hagyva a fiát, aki már el akart menni. Végül határozottan belenézett a szemembe.

- Mr.Potter, ha megkérhetem elmondaná mit gondol a Sötét Nagyúr céljairól? - tette fel érdeklődve a kérdést, nem törődve és lecsitítva a fia elégedetlenségét. Én ismét tátogni kezdtem, mielőtt észbe kaptam volna.

- Hmm - Mr.Malfoy ismét elgondolkodva kezdett nézni. Épp válaszoltam volna a szépen megfogalmazott rejtelmes mondatokkal, amikor újból megszólalt. - Én Lucius Abraxas Malfoy a Malfoy ház feje hivatalosan meghívlak Harry James Potter a Potter ház feje egy ebédre a családomhoz a családjaink közötti nézeteltérések rendezésére. Ön köteles ezt a meghívást elfogadni a varázsló etikett szabályai alapján - fejezte be diadalmasan. A szeme úgy csillogott mint aki kezdi sejteni mi folyik itt. Én elmosolyodtam felé és úgy válaszoltam.

- Bár nem szívesen megyek ilyen mocskos halálfalók közelébe mint te Mr.Malfoy nem mondhatok nemet egy ilyen meghívásra. Nem fogok megijedni tőled és már alig várom, hogy valamennyire tiszta vizet rakjunk a pohárba és felfedhessük valódi színeinket - arckifejezésem teljesen ellent mondott annak amilyen hanggal mondtam. Az utolsó mondat közben még arra is ügyeltem, hogy arra gondoljak Mr.Malfoy bevallja nekem, hogy halálfaló, így sikeresen közölhettem közlendőmet.

- De apám... - a Malfoy családfő levágta örököse tiltakozását.

- Erre most nem érünk rá Draco. Mindjárt itt az ebéd és vissza kell térnünk a kastélyba. Anyád már biztosan vár - mondta majd felém fordult. - Mr.Potter, ha lenne szíves, a birtokra csak hopponállás útján juthatunk el, megfogná a karom, hogy minél előbb indulhassunk? - nem is ellenkeztem. A következő pillanatban már a karját fogtam Dracoval egyetemben és el is tűntünk.

Az utazás egy szóval szólva kényelmetlen volt. Percek teltek el mire ismét rendesen szedtem a levegőt és fel bírtam egyenesedni.

- Mi az Potter nem bírod a varázsló utazást? - hallottam meg Draco gúnyos hangját.

- Elég volt Draco! - az idősebb Malfoy hangja dübörgött. - Te is így reagáltál, amikor először vittünk el ezen a módon vásárolni. És mielőtt bármit mondanál arról, hogy valószínű Mr.Potternek sem ez volt az első ilyen élménye, felhívnám a figyelmed arra, hogy hogyan viselkedett pár perccel ezelőtt a sikátorban. Nagyon úgy tűnik, hogy a híres Aranyfiúval kapcsolatban nem minden helyes amit mondanak, sőt lehet , hogy még az sem amit ő maga mond... - ismét elgondolkodott, majd hirtelen megrázta a fejét. - Vinky! Vezesd a vendégünk a társalgóba az ebéd elkészültéig, még van pár elintézni valóm!

- Igenis, Mester! - mondta a kis lény és intett, hogy kövessem. Egy szót se szólva indultam utána. Mielőtt kiléptem a teremből még hallottam Mr.Malfoy utolsó szavait.

- Meg kell keresnem a Mestert, minden bizonnyal érdekelni fogják az új fejlemények.