-Miért mondod ezt el nekem?

- Szeretném az utolsó két napomat veled tölteni.-amint kiejtettem a szavakat a számon, már csak azt vettem észre, hogy Aomine lefagyva ül mellettem és csak egy pontot bámul. Percekig ültünk így. Már éppen szóltam volna mikor is a mellettem ülő srác megmozdult és szépen lassan felém fordult.

-Miért?

-Mert... -a lány nem találta a szavakat. Ő sem tudta hogy pontosan miért, de a lehető legtöbb időt szerette volna tölteni kék hajú barátjával.
Mostanában furcsa érzések kerítették hatalmukba mikor a kék hajú közelben volt.-...barátok vagyunk és szeretnék több időt tölteni veled?

-Ezt kérdezed vagy mondod Cica?

-Mondom?-kérdeztem ismét, mire csak elmosolyodott.

-Menthetetlen vagy Cica.-csak megrázta a fejét, majd a távolba nézett. Egy darabig csend volt. Már azt hittem azon gondolkodik, hogy küldjön el békésen melegebb éghajlatra, de ekkor hirtelen megszólalt.-Nem bánom. Töltsünk el együtt két napot. Mi lenne, ha holnap mi még edzenénk utána pedig elmennénk moziba, néznénk filmet, vagy elmennénk néhány haverral bandázni.

Ezen most így hirtelen meglepődtem, de nem bántam. Boldog voltam, hogy van végre valaki akire számíthatok, még ha ez a Dinka is az. Mikor mellette voltam melegség töltötte ki az egész lényem, fülig ért a szám, és bizsergett a bőröm ahol hozzám ért. Hevesebben vert a szívem, a szerelmes történetekben lévő pillangók az én gyomromba költöztek ilyenkor. Boldog voltam. Felhőtlenül boldog. A sok verés után, a sok kín után, az ilyen alkalmakkor a lelkem megnyugvásra talált.

Hirtelen csak azt vettem észre, hogy Aomine a kezét lengeti a szemeim előtt.

-Huh?

-Nagyon elbambultál Cica. Csak nem rám gondoltál?- kérdezte mire éreztem, hogy elönti arcomat a pír. Hirtelen észbe kaptam és rendeztem a vonásaimat.

-Ugyan hova gondolsz? Nem körülötted forog a világ te Dinka.-ráztam meg fejem egy lemondó sóhaj kíséretében, így elrejtve zavaromat.

-Akkor menjünk hozzám Cica. Anya is régen látott már. Persze, ha nem szeretnél tőlem mehetünk hozzád is.- kezdett el hirtelen össze-vissza beszélni, mint aki zavarban van. Bár ezt képtelenségnek tartottam, így gyorsan kizártam a fejemből a gondolatot.

-Menjünk hozzátok. Szeretem Hogo-sant. Mindig is olyan volt számomra, mint egy második anyuka. Többet foglalkozott velem ő pár év alatt, mint a vér szerinti egy egész élet alatt.

-Akkor menjünk először hozzád. Szedd össze néhány cuccodat, aztán indulunk hozzád, de előtte szólok Wakamatsunak és Satsukinak, hogy lelépek oké?

-Rendben. Menj csak.- ezután ő bement, elintézte a dolgait és elindultunk.

Aomine szemszöge

Lassan haladtunk ketten a lány lakása felé. Mit ne mondjak igen csak meglepett Akane kérése, de boldog voltam, hogy megkért. És boldog voltam, mert hozzám fordult először. Mikor megláttam, hogy az egész testében remeg, szétveti a düh és a szemében végtelen mennyiségű szomorúság rejtőzik, mérges lettem és képes lettem volna agyon verni azt az embert aki bántotta.

Nem értettem az érzéseim. Nem értettem, hogy miért jött rám a szívritmuszavar akárhányszor, csak Akane közelében voltam. Buzis bizsergést éreztem a gyomromban, mint a klisés csaj regényekben és bizsergett a bőröm ahol csak hozzám ért. Öröm töltött le akárhányszor csak vele voltam és még azt is imádtam, hogy akármikor kosaraztunk, és perzselő tekintete olykor-olykor végig pásztázta izzadt testemet.

Gondolatmenetemből az rázott ki hogy megérkeztünk a lány lakásához. Gyors lepakolta a táskáját, felvett egy másikat és elment a szobájába összeszedni néhány ruhát meg a szükséges dolgokat. Nem sokkal ezután kijött és elindultunk.

Nem beszéltünk semmiről és kezdett kényelmetlenné válni a hosszan tartó csend, de hirtelen megszólalt és innentől kezdve csak úgy ömlöttek belőle és belőlem is a szavak. Nevettünk, beszélgettünk, nosztalgiáztunk és megbeszéltük, hogy miket fogunk csinálni az együtt töltött idő alatt. Olyan gondtalan volt minden és csak azt vettük észre, hogy már meg is érkeztünk hozzánk.

-Anyaa! Megjöttünk!-kiabáltam szeretett édesanyámnak.

-Ünk? Kit hoztál magaddal kisfi---Hallottam az egyre közeledő hangot, ami szint rögtön el is hallgatott amikor meglátta a mögöttem lévő lányt. Fény sebességgel futott erre felé és éppen csak el tudtam állni az útjából. Amikor a fejemet a két nő felé fordítottam nem láttam semmit  a lányból a kék haján kívül.

-Anya. Nem baj, ha Akane itt marad az elkövetkezendő két napban? Elutazik és mielőtt elmenne szeretne eltölteni velünk pár napot.

-Dehogy baj! Maradjon csak nyugodtan.

-Akkor mi fel is mennénk hogy megbeszéljük miket fogunk csinálni ebben a két napban oké?

-Persze menjetek csak. Nemsokára kész a vacsora.-ezután el is rohant a konyhába befejezni azt amit elkezdett.

Ezután felmentünk a szobámba és elkezdtük tervezgetni a következő napokat.

.............................

Hi minna!
Na hogy tetszik nektek eddig a történet? Most jöhetne a litánia hogy ezért meg azért nem hozom a részeket, de azok csak kifogások lennének.
Na de ha tetszett akkor egy vote vagy egy hozzászólás, építő kritikákat is szívesen fogadok, és ha helyesírási hibát találtok akkor írjatok.