?/2

-Szia Soviet! ~ köszöntem "barátom"-nak. Mire Soviet mérgesen pillantott rám.
-Minek neked telefon? Amúgy is tegnap miért rohantál csak úgy el? ~ vont kérdőre Soviet.

Majd le vette sálját így rálátásom nyílt lilára szívott nyakára. Hirtelen túl szorosnak éreztem ingem így kigomboltam felülről két gombot ingemen. Ha nem tettem volna félő lett volna hogy a torkomba lévő gombóc megfojt.

-Meleged van Nazi? ~ kérdezte Soviet. Majd elém állt és vissza gomdolta ingem.
-Ne nyúlj hozzám kérlek. ~ mondtam halkan. Majd Soviet kezét eltolva hajtottam le fejem.

-Miért ne? ~ kérdezett vissza Soviet. Mert még jobban össze törnéd szívem és esélyes is lenne hogy el sírnám magam.
-Csak nem szeretem ha fogdosnak. ~ mondtam még mindig lehajtott fejjel.

Ha Soviet-re néznék el sírnám magam...
-Még hogy nem szereted! ~ cicent föl Soviet. Majd a falnak lökött.
-Tudod láttam hogy tegnap előtt beszálltál annak a taplonak a kocsijába. Megbaszot mi? Megbaszot te utolsó kis szélhámos kurva? ~ kérdezte kiabálva Soviet.

Mire döbbenten néztem föl rá. Mi-mit mondott rám?
-Hogy mersz velem beszélni? ~ kérdeztem én is kiabálva. Majd amennyire tudtam eltoltam magamtól Soviet-et.

Igaz hogy sose voltam valami erős ember de néha nagyon megtudnám ütni Soviet-et hiába szeretem mindennél jobban.

-Na mi az? Nem tetszik az igazság? Mivan az én faszom már nem is kell? ~ kiabálta még mindig Soviet. Mire hozzá vágtam a legelső dolgot ami a kezembe akadt.
-Nem baszott meg senki és a faszod sem kellett soha! ~ jelentettem ki ordítva.

Mire Soviet nyakamnál fogva  emelt föl.
-Még hogy nem baszott meg senki azt olyan tág a picsád hogy a karom is belédfér. ~ fröccsögte Soviet. Majd jobban nyakamra szorított Soviet.

Én meg csak úgy lógtam magatehetetlenül és sérülten. Hiába kapkodtam szaporabán a levegőt. Soviet még orromat is befogta. Talán az fájt a legjobban ahogy Soviet nézet rám...

Olyan gyűlöletet még életemben nem láttam mint amivel Soviet nézett rám.
-Hülye vagy Soviet? Megfojtod Nazi-t! Enged már el! ~ kiabálta Japán Empire.

Mire Soviet ennél is jobban szorítani kezdte nyakam. Legalább Soviet-et láthatom utoljára ha meghalok...lesz legalább egy közös emlékünk. Majd lecsukodtak piláim. Legalább magammal vihetem Soviet csodás arcát elmémbe a halálba.

-N-Nazi kellj fel angyalom! Nem... én...é-én nem akartam meg tenni! Én nem! Kérlek! Kérlek szépen! I..stenem! Ad vissza őt nekem! Esküszöm a tenyeremen fogom hordozni kicsiny kis testét...

Csak...cs-csak... ő nem lehet másé!...nem bírom elviselni hogy tudom bárki hozzá nyúlhat... kérlek Nazi-m...kelj fel! Kelj fel én szépséges angyalom! Szeretlek úgy szeretlek hogy az már szinte égeti bőröm. ~ sírta fölöttem Soviet.

Éreztem ahogy könnyei potyognak arcomra. Én is sírtam volna... sírva üvöltőtem volna a boldogságtól de valamiért nem tettem valami vissza tartót...vagyis...inkább valaki... Még mindig csak az lebegett elmém előtt amiket Soviet mondott nekem.

Biztos csak megijedt hogy megölt...hiszen ő nem szeret engem...nem tudna... Emlékszem mikor Soviet-et hulla részegen nekem kellett haza cipelnem azt mondta megcsókolna de nem teszi mert nem tud engem szeretni...

Aznap este nagyon sokat sírtam úgy éreztem boldog vagyok de valamiért mégse... még most se tudom miért nem... Még arra is emlékszem mikor Soviet velem aludt azt mondta szereti az illatom meg megnyugtassa a közelségem.

Majd óvatosan nyitogatni kezdtem szemem. Mire Soviet rögtön számra is puszilt.
-Nagyon, tényleg nagyon sajnálom Nazi amit tettem! Kérlek bocsáss meg nekem! ~ kérlelt Soviet sírva.

Mire fejem fogva ültem fel a kapanén.
-Nem haragszom Soviet nincs semmi baj. ~ mondtam Soviet-re mosolyogva. Majd Japán Empire jött be mögötte Olasz-al.

-Nazi biztos ne hívjunk neked orvost? ~ kérdezte kételkedve japán. Mire föl néztem rá.
-Jól vagyok. ~ mondtam. Majd föl állva öltözködni kezdtem.
-Mit csinálsz Reich? ~ kérdezte döbbenten Olasz.

Mire felé fordultam és szomorúan mértem végig szövetségesem. Mire Olasz nyakát fogva hajtotta le fejét tudom hogy nem néz ki valami fényesen a nyakam de hogy már rám se tudjanak nézni az kicsikét szar...

Szerintem ma is használni fogom társaim....
-Majd holnap találkozunk. ~ mondtam. Majd könnyezve sétáltam ki a bázisunkról. A kijáratnál még egyszer vissza fordultam majd kimentem a hidegbe.

Havazik... Ahj istenem erről is Soviet jut eszembe.
-Um bocsánat... ~ jött oda hozzám egy lány. A hangja....
olyan ismerősen cseng elmémbe...

-Szia miben segíthetek? ~ kérdeztem amennyire tudtam kedvesen. Majd egészen számíg föl tekertem sálám. Még véletlenül se szeretném ha látszana Soviet kéz nyoma.

Majd letöröltem könnyeim és úgy vettem egy pillantást a mellettem állóra.

❇✴✳❇✴✳❤❇✴✳❇✴✳

Na? Tetszik? ><
Külön könyv vagy marad?
Várta valaki? :(

❇✴✳❇✴✳❣❇✴✳❇✴✳