Erőteljes és alapos gyomorba rúgás után hátra tántorodtam, majd koszos tenyeremet a falra helyeztem, hogy megtartsam magam. A félelem és a kétségbeesés hatalmába kerített, de mégis felkaptam a fejem és a szemben álló ember szemébe néztem. Smaragd zöld tekintetében nem megszokott bosszú és harag csillogott. Ívelt szemöldökét barátságtalanul ráncolta, miközben vigyor ült ki az arcára. A kárörvendő mosoly közben össze kapartam a maradék erőmet és a fejemet csóváltam.

- Miért teszi ezt?

Ennyi fért ki a torkomon. Egy hete, hogy ebbe az istenverte pokolba kerültem, ezért elértem a tűrő küszöbön határához. A folyamatos adrenalin, és a félelem miatt a testem mindig izzadt, illetve a túlélésért küzdött. Az új arc torkából csak egy nevetést tört fel.

- Kettőnk közül maximum én vagyok az, aki kérdéseket tehet fel - ökölbe szorította a kezét, majd ismételten gyomron vágott. Összegörnyedtem. Átadtam magam a fájdalomnak. Egy megsebbzetnek kutyának éreztem magam. Egy állatnak, aki behódol a fájdalomnak. - És ez semmi ahhoz képest, amiben nap mint nap részed lesz - sziszegte a telt ajkai közül. A két kopasz férfi még mindig mellette állt. Mozdulatlanul figyeltek, de tudtam, hogy azonnal mozdulnának, ha szökni próbálnak. A nő úgy állt, mintha ő lenne a császár, vagy legalábbis a főnök. Kockás inge feszült a mű mellén. A gombok nem csak merevek voltak, de úgy éreztem, hogy bármelyik percben kiszakadhat az anyag. A szőke haját hosszú lófarokba kötötte.

Látszólag ártalmatlannak tűnt...

Egy normális embernek...

Hétköznapi nőnek...

FBI ügynöknek...

- Már tudom, hogy ki maga - lesajnáló pillantásokkal ajándékoztam meg, majd eljutott a tudatomig, hogy ez a nő be van épülve. Ám, nem ide! Sokkal jobban oda, ahol Taylor is dolgozik. - FBI ügynöknek adta ki magát, miközben az egész cirkuszért maga a felelős! A legkönnyebb mindig a középpontban maradni, hiszen akkor soha a büdös életbe nem kerülne a gyanusítottak listájára. Be épült az FBI-hoz, hogy elrendezze a nők elrablását és a gyilkosságot? Bravo! - kezemmel tapsoltam, ő pedig meghajolt.

- Úgy látom, hogy vág az eszed, Freja - húzta össze a szemét. - Minden pontosan úgy van, ahogy azt gondolod. Miért is tagadjam, hiszen itt vagyok - szinpadiasan széttárta a kezét, közben nők sikolyát és férfiak nevetését hallgattam.

- Taylor tudja, hogy a főnöke egy álszent kurva?

- És Taylor tudja, hogy nemsokára halálra fogják kefélni a nőt, akit szeret? - közelebb hajolt hozzám, majd farzsebéből kihúzott egy fekete bicskát. Hegyét nem csak az államhoz érintette, de szépen lassan a bőrömbe nyomta, ezért a penge élét a vágásból kiszivárgó vér szinesítette. - A mai világban a pénz beszél! - csóválta a fejét. - És az emberek mindent megtesznek a pénzért!

- Szóval csak a milliók miatt csinálja? - suttogtam óvatosan. - Kíváncsi lennék, hogy hol kezdte.

- Pontosan itt! Itt, ahol te állsz - végig nézett rajtam, majd ajkába harapva elnevette magát. - Könnyű volt össze kaparni egy bandát és eltervezni ezt az egészet. Viszont sokkal nehezebb volt az FBI-hoz jelentkezni és beépülni. Ha az ember vétkes, akkor úgy érzi, hogy a hiba az arcára van írva - folytatta összehúzott szemekkel. - Egy-két hamis papír, személyi igazolvány és máris új ember voltam - vigyorogva magára mutatott, majd a vállát rántotta.

- Szóval nem az, akinek kiadja magát?

- A nevem Jennifer - mosolygott. - Legalábbis az FBI csapatában! Itt hívhatsz, ahogy csak akarsz!

- Hülye kurva - nevettem. - Taylor rá fog jönni! Ő mindig össze rakja a darabokat!

- Pontosan, édesem - simította meg az arcomat. - Szerinted erre nem gondoltam? - hátrébb lépett, majd összefonta mellén a kezét. - Taylor Litwin nem egyszerű férfi! Szavakkal nem tudom elmondani, hogy mennyire könnyű a jó főnök helyettest játszani előtte! És tudod, hogy miért volt könnyű a bizalmába férkőzni?

- Mert minden munkát rábízott. Ahogy ezt is. Egész végig maga irányította Taylort... - motyogtam elkerekedett szemekkel.

- Nem csak irányítottam - rántotta meg a vállát. - Sokszor úgy tettem, mintha vonzódnék hozzá. Egy apró jelét sem adtam annak, hogy valójában mit tervezek. Könnyű volt megöletni a nőket és utána szólni a dögös nyomozónak, hogy övé az ügy - pillantott a plafon felé. - Taylor és Owen egész végig az én játékom szerint mozogtak. És ezt ezután sem lesz másképp. Abban reménykedsz, hogy megtalál? - mosolygott. - Akkor már most fogadd el azt, hogy többé nem látjátok egymást - amikor hátat fordítottam, gyorsan utána szóltam.

- Azért csinálja ezt, mert fiatal korában magát is erőszakolták, igaz? - suttogtam. Erre csak nem válaszolt. Szeme összeszűkült, a kezét összefonta a mellén. - Magát is bántották. Bántották és úgy gondolta, hogy másoknak is szenvednie kell. Összeállított egy jó tervet, szerzett embereket, majd hamis személyazonossággal nyomozónak jelentkezett - tettem össze a kirakós darabjait. - Nem a tetőről leugró nővel, és nem is az erdőben megkéselt testtel kezdődött. Hanem ott, amikor magát meggyalázták és bántották. Azután kezdődött minden.

- Most már értem, hogy Taylor miért szerelmes magába. Vág az esze - sóhajtotta, majd műszempilláját piszkálta. - De persze a pénz is közrejátszott, hiszen valljuk be - lépett közelebb. - A hamarosan érkező kartell tizenkét millió dollárt fog utalni a számlámra. És te szépségem... - nézett végig rajtam. - Azt is megbánod, hogy megszülettél.

- Maga egy hazug, alattomos dög - vágtam rá, de ő csak nevetett.

- Remélem nem haragszol, ha most távozok! Még be kell mennem az irodába és beszélnem kell Litwin nyomozóval - kacsintott és hangosan kacarászva magamra hagyott.

A biztonsági őr csak vonakodva engedett fel az épületbe, hiszen késő este már takarítottak. Az egész épületben csak a halvány és kék fények világítottak, ezért azt hazudtam, hogy fontos aktákat hagytam bent. - Jól van, de igyekezzen! - a portás üvegen keresztül a fotocellás ajtó felé invitált, de amikor belépni készültem, hirtelen megjelent kifogástalan kisasszony. Owen említette, hogy ez a becenév sokkal jobb neki, bár mindketten tudjuk, hogy valóban különleges idomokkal rendelkezik. Jennifer egy kávéval és egy fekete akta táskával lépett be az ajtón.

- Hát maga? - kérdezte mosolyogva.

Az eredeti terv az volt, hogy elhozok pár fegyvert és mellényt a szekrényemből. Elhatároztam, hogy magam keresem meg Frejart, hiszen úgy éreztem, hogy Jennifer nem csak lassan dolgozik, de abban is biztos voltam, hogy kimerült. - Délután az asztalomon hagytam pár dokumentumot - megnyomtam a lift hívógombját, mire borzongva felsóhajtott.

- Maga is szétszórt mostanában? Én ma az ötödik kávémat iszom - tette hozzá mosolyogva.

- Egy kicsit igen - adtam neki igazat, majd lesütöttem a szemem. - Tudunk valamit? Egyéb hír? - beszálltunk a liftbe, majd néztük, hogy a fém ajtó becsukódik előttünk. A szőke hajú nő gondterhelten felsóhajtott.

- Én szeretném a legjobban megtalálni az eltünt nőket! Higyje el, hogy éjszaka sem tudok aludni!

- Nők... egységben az erő, igaz? - suttogtam, de nem voltam a dolgok magaslatán. Holnapig ki kell találnom valamit. Úgy éreztem, hogy kezdek kifutni az időből. Mi van, ha Freja már távol van?

- Bízza rám az ügyet - helyezte vállamra a kezét, de amikor megpillantottam a kézfejét, összehúztam a szemem. Furcsa volt lila sebeket és zúzódásokat látni a kézfején. Szinte biztosra tudom, hogy Jennifer nem jár edzőterembe, vagy bokszolni. És mi nyomozók, szinte azonnal be tudunk azonosítani egy ütés okozta sebet, vagy valami ahhoz hasonlót. Összehúztam a szemem.

- Bokszolni jár?

Kézfejére pillantott, majd hezitálva bólintott.

- Igen! Nemrég kezdtem - vigyorgott, majd nyílt a lift ajtaja és ketté váltak az útjaink.