Natsu POV:

Szívem szerint felálltam volna a kanapéról és akkorát vertem volna Junelle cuki kis pofijára, hogy az anyja sem ismerte volna fel az ütésem után, de nem szerettem volna Laxushoz hasonlóan a sitten csücsülni, így visszafogtam az indulataimat. Bármit megtettem volna azért, hogy kikerüljek ebből a szituációból, de vállalnom kellett ezt a látványt azért cserébe, hogy porig romboljam kettejük boldogságát.

Utáltam nézni, ahogy kettecskén, kézenfogva ülnek előttem és Junelle néha meg-megpuszilja Lucy arcát, de a lány fintora mindenért kárpótolt. Nagyon feszültnek látszott.

- Annyira örülök, hogy boldognak látlak, Lucy. – mondtam neki hízelgően, miközben kortyoltam a cukormentes teából. Fúj... - Emlékszem, kisgyermek korunkban azt állítottad, sosem fogsz gazdag úriemberhez hozzámenni, csakis szerelemből mész majd férjhez.

- Minő szerencse, hogy a kettő nem zárja ki egymást. – vágott vissza bátran és a jegyesére pillantott. – Sawarral lelki társak vagyunk. Már alig várjuk az esküvőt, nem igaz?

- Dehogyisnem. – helyeselt a szőke nyálgép is. – Éppen ezért olyan fontos, hogy Lucynak semmi baja ne essen, amíg távol vagyok és ez persze nem csak az esküvőig állna fent, hanem azután is. Nagyon fontos nekem a menyasszonyom biztonsága. Tényleg vállalnád a kedvünkért azt, hogy testőrködnél mellette?

- Természetesen. – bólintottam mosolyogva. – Ha Lucynak nincs ellenvetése.

Mindketten a lányra néztünk, aki annyira zavarba jött attól, hogy két férfi szuggerálja, hogy szinte majdnem elájult. Vérpiros arca olyan volt, mint a főzött rák, amit már biztosan eleget látott az ünnepi, gazdag vacsorákon a szép, kakaóbarna szemeivel.

Hű, de utálom a gazdagokat...

Lucy felém nézett, én pedig a pillantásommal igyekeztem neki sugallni, hogy jobb, ha igent mond, vagy nem állok jót magamért. Persze eszem ágában nem lett volna őt bántani, de örültem volna, ha nem kell másmilyen eszközökhöz folyamodnom azért, hogy tönkretegyem az esküvőjét. A vandalizmus már rég nem az én asztalom, amióta nőttek a bírságaim és leégtem anyagilag.

- Persze, hogy szeretném. – erőlködött a mosolygással a szőke lány. – Megkönnyebbülnék, ha tudnám, hogy nem egy idegen vigyáz rám idehaza.

- Nagyszerű. – kiáltott fel boldogan Junelle is. – Akkor ezt megbeszéltük. Természetesen nem ingyen csinálná a munkát. – fordult ekkor felém. – Tisztes árat fizetünk ezért.

- Azt megköszönném.

Ez egyszerűen remek! Nem csak, hogy napi 24 órában Lucy mellett lehetek, miközben a férje ki tudja, mit csinál valahol máshol, hanem még fizetnek is azért, hogy kettejük közé álljak. Mázlista vagyok, az szent.

- Elnézést kérek a faragatlan kérdésért! – okozott nekem Junelle egy másodperces szívleállást ezzel a mondatával. – De megtudhatnám, hogyan jutott Lucy rokona odáig, hogy egy olyan koszos céh alkalmazottja legyen, mint a Fairy Tail?

A kezeim automatikusan is ökölbe szorultak és a homlokom is igen erősen ráncoltam, de igyekeztem visszavenni az indulataimból és fékezni magam, nehogy tényleg nekiessek a baromarcúnak.

Aki a családomat szidja, az tényleg nagyon megbánja, szóval Junelle jobban tenné, ha ásná a sírját, mert miután elvettem tőle Lucyt, nem garantált, hogy meghagyom az életét, amiért a szájára vette a Fairy Tailt.

- Ez nagyon egyszerű. – tértem vissza higgadtan a szerepembe. – Miután Lucyék elköltöztek a városból, mi maradtunk az egyetlen vagyonos család Magnoliaban. Sajnos a konkurencia miatt az üzletünk egyre csak hanyatlott és a Fairy Tail volt pont az a céh, ami felvásárolta a z üzletláncunkat, hogy munkához jutassa az alkalmazottjait. Végül mindent eladtunk, én magam pedig csatlakoztam a céhez, hogy továbbra is nyomon tudjam követni az üzletláncunk sorsát. Hiába volt nagy a vagyonom az eladás után, az évek során minden elfogyott. – hazudtam szemrebbenés nélkül és imádkoztam, nehogy rám szakadjon a plafon.

- Értem. Minő szerencsétlenség. – mondta szánva Junelle, én pedig azt hittem, menten felrobbanok a dühtől. – Szóval a Fairy Tail fosztotta meg a vagyonától. A kedves apósom is megmondta, hogy azzal a céhvel vigyáznunk kell. Örülök, hogy nem adtam fel oda hirdetést. Ki tudja, milyen alak jött volna vigyázni az én Lucymra.

Egyre mérgesebb és mérgesebb lettem. Komolyan nem tudtam, meddig bírom még ezt a sületlen dumát hallgatni. Amióta ezek megjelentek a városban, a múltamból csak a rossz dolgok köszöntek vissza és ezt nem bírtam elviselni.

Hol van most a megváltást jelentő alkohol?

- Lenne még egy kérdésem. – tereltem más vizekre a témát és mindketten kíváncsian kezdtek engem figyelni. – Sajnos nagyon messze költöztem a központtól, egészen a város szélére. Most ott élek egymagam, de ha Lucynak 24 órás őrizet kell, akkor nem lesz megfelelő az én lakásom erre. Nincs esetleg egy megoldás arra, hogy közelebb költözzek?

- Hogyne volna. – jelentette kis Junelle boldogan. – Minden alkalmazottunknak biztosítunk szolgálati lakást a környéken és van egy pár használaton kívüli szobánk is a keleti szárnyban. Ebből egy éppen üres. Kicsi ugyan, de ha megfelel arra, hogy itt lakjon, amíg vigyáznia kell Lucyra, akkor szívesen felajánlom.

- Elfogadom. – biccentettem, mire Lucy felpattant a helyéről.

- Na ezt azért már nem! – kiáltotta fel, mi pedig meghökkenve néztünk rá.

- De hát miért nem, Kedvesem? – kérdezte tőle Junelle szelíden.

- Ez egy kicsit túlzás. – folytatta a lány. – Az még rendben van, hogy testőrt fogadsz, de 24 órás felügyelet és az, hogy itt lakjon velem egy fedél alatt, már több a soknál.

- Hiszen Natsu a rokonod, Kedvesem. – értetlenkedett Junelle. – Nincs félnivalód.

- Igen, de... - Lucy képtelen volt folytatni a mondatát, szemei önkéntelenül is rám tévedtek, én pedig csak diadalittas mosolygással dühítettem őt még tovább.

- Ne aggódj, drága Húgocskám! – intettem le kedvességet színlelve. – Tudom, hogy az a 10 év, amit külön eltöltöttünk, nagyon messzire sodort minket egymástól, de bízz bennem, ez mind a te érdekedben történik. – üzentem neki kódolva, utalva ebben a régmúltra és a jelenlegi helyzetre egyaránt és szerencsére fogta az adást.

- Nem az a baj, hogy egy rokonommal kell együtt laknom, - játszotta tovább a szerepét legnagyobb döbbenetemre. – hanem, hogy így még annyi személyes terem sem marad, mint amennyi eddig volt. Ameddig Capricorn vigyázott rám, neki mindig akadt dolga a ház körül, de semmi kedvem ahhoz, hogy akkor is a szoknyám fodrait emelgesse valaki, mikor egyik szobából a másikba lépek.

- Szívem, ilyenről szó sincs. – nyugtatta meg gondosan Junelle. – Bízom benne, hogy az unokabátyád remekül megtalálja majd az arany középutat ahhoz, hogy jól ellássa a feladatát, de hagyjon is neked elég személyes teret.

Lucy hangosan sóhajtott, majd visszaült a helyére és megpróbált lehiggadni. Junelle folyamatosan simogatta őt, viszont számomra most valamivel könnyebb volt ez elviselni, hogy tudom, ÉN GYŐZTEM.

Elvégre Lucyval lakhatok, amíg ez a nyomorult hetekig elutazik. Az egyetlen gondot a ház szolgálói jelentették, de kételkedtem abban, hogy sok vizet zavarnának a tervemben.

Tudván, hogy pénzt kapok azért, mert gátlástalan módon leshetem meg Lucyt a fürdőszobában, vagy átöltözés közben, ajkaim akaratomon kívül is perverz vigyorba húzódtak.

Ez egyszerűen mesés lesz...

- Ugye nem lenne nagy baj, ha a macskámat is magammal hoznám? – tettem fel még az utolsó kérdésemet.

- Nem, egyáltalán nem. – rázta a fejét Junelle.

- Na és mikor indulsz az üzleti utadra, June... akarom mondani, Sawarr?

- Három nap múlva. – adta a választ bánatosan, mire Lucy is lehajtotta a fejét. – Ezért akartam minél sürgősebben egy testőrt találni Lucy mellé. Mit gondolsz, Natsu? – tegezett le ezúttal ő is, ami egy kissé meglepett engem. – Be tudnál hozzánk költözni három napon belül?

- Természetesen.

Végre lezártnak tekinthettem ezt a hülye, komoly beszélgetést a munkáról. Túl tökéletesen ment minden és kezdtem magam nagyon galád és aljas alaknak érezni, de a bosszúért egyes emberek ölni is képesek. Én még istenes helyzet vagyok.

Az viszont igencsak bosszantott, hogy Junelle ilyen könnyedén képes utazni ahelyett, hogy Lucyval lenne az esküvő előtt. Mégis miféle szerelem ez így? Ha nekem ilyen menyasszonyom lenne... bár ez hülyeség. Hiszen a játék végén úgyis az enyém lesz!

~°●♡●°~

Sziasztok Tündérek! 💖
Sajnálom, amiért ilyan sokat kellett várni a folytatásra, de úgy terveztem, előbb a Gimis könyvem fejezem be és csak utána publikálok itt is. Viszont ott nagyon kicsúsztam az időből, ezért nem szerettelek volna titeket tovább kínozni 😅😍
Remélem, tetszett a fejezet. További szép vasárnapot! ❤