XIV. Lajost XIV. Louis-ként fogom emlegetni ebben a könyvben, hiszen ha a Philippe-et nem fordítom Fülöpre, akkor azt sem.

Nem tudnám megmondani micsoda, de valami nagyon nincs rendben Hesznával meg a parancsnokával. Mióta egy hete az a fehér hajú megpróbált megölni, valami megváltozott velük kapcsolatban. Nem kértek kifejezetten semmit, de egyre furcsább kérdésekkel keresnek meg.

Annak ellenére hogy Heszna teljesen védtelennek látszik, valami mégis azt súgja hogy ez nem így van.

Persze mindezt hiába próbálom Louis-nak elmondani, ő annyit lát, hogy katonai segítséget nyújthatnak nekünk azért cserébe, hogy kereskedjünk velük. Ami persze jól hangzik, de mit sem ér, ha valamit terveznek a háttérben. Miért jelennének meg pont most, csak ketten, hirtelen egy teljesen ismeretlen "szigetország", uralkodója és a parancsnoka. Hogyhogy nem hoztak kíséretet? Ha a nőt még egy holttest látványa is elijeszti, hogyan utazott be a francia partokon gond nélkül? Egyáltalán milyen hajóval jöttek?

Persze biztosan mindenre lenne magyarázatuk, de minél többet találkozom velük annál jobban szembeötlik... Valami. Nem tudnám megfogalmazni micsoda, de valami nagyon nem stimmel velük kapcsolatban.

Minél többet gondolkodom rajta, annál inkább idegesít a dolog. Természetesen az pedig, hogy megpróbáltak megölni, el lett tusolva, nehogy bárki megtudja. Valahol úgy érzem Louis még csalódott is amiért nem sikerült. Ki tudja, lehet pontosan ő küldte azt a férfit, csak nem sikerült a terve. Nem állna messze tőle hogy ilyenhez folyamodjon. Főleg ha előtte megpróbálta megölni Hesznát is, úgy végképp nem kételkedne senki. Hisz ha egy királynő nem jött össze, a régenst hátha el lehetne tüntetni...

Jobban meggondolva, ez nem is olyan elrugaszkodott feltevés. Louis soha nem szeretett senkit, aki veszélyeztethette a hatalmát, vagy aki szembe mert szállni vele. Én pedig amióta az eszemet tudom, mindkettő erősen igaz rám.

Micsoda egy aljas számító...

Elfintorodva ülök az ágy szélére. Először háborúba küld meghalni, aztán mikor nem jön össze a terve megöletne. Méltóztattam utána megszületni és életben maradni, egyértelmű hogy vesznem kell emiatt.

Hirtelen léptek dobogását hallom, amint vészesen közelítenek a szobához, mígnem beront két ismerős alak: Heszna és Bucky.

Mit keresnek itt?

Elég sietősen csukják be maguk mögött az ajtót, mintha menekülnének valami elől.

- Nem láttak meg, ugye? - kérdezi a nő.

- Szerintem nem. - Ahogy hátrafordul a nagydarab, izmos férfi és észrevesz, megböki Hesznát.

- Baszdm- Végig sem mondja, teljeset fordul a személyisége. - Jó napot - pukedlizik. Bucky is köszön, majd néhány mindentudó pillantást vetnek egymásra ahogy biccentek nekik.

Mit keresnek itt?

- Elnézést a tolakodásért, de magának nem találkozója lenne jelenleg? - teszi csípőre a kezét Heszna.

- Elnapolták. Azt esetleg szabad tudnom hogy mit keresnek itt?

- Igen, ez egy... Nagyon érdekes történet. - Összeszorított szájjal nézne a királynő Buckyra, várva hogy folytassa.

- Igen - bólint.

- Hallod veled is csak eggyel többen vagyunk - szűri a fogai közt, majd megforgatja a szemét.

- Ha már így alakult, mi lenne ha...

- Most? - vonja össze a szemöldökét a nő. Csendesen figyelik egymást, néhány apró arcmozzanatot lehet csak észrevenni, mintha néma beszélgetést folytatnának. Kicsivel később a nő gondolkodva az állához emeli a kezét, majd újra Buckyra néz.

Mi a francot művelnek? Kezdem úgy érezni, hogy jobb lenne ha vagy ők vagy én távoznék.

- Nos, ha - kezdeném, de Heszna egész egyszerűen csendre int. A meglepettségtől felszalad a szemöldököm, kevés az az ember aki csendre merne parancsolni... Mit képzel ez?

- Biztos vagy benne hogy jó ötlet? - kérdezi a nő halkan.

- Ennél nem hiszem hogy lesz jobb alkalom. Emlékszel hogy nálam mi lett abból, hogy nem tudta senki. Nem biztos hogy meg kellene ismételni.

- Igazad van - teszi keresztbe a karját. - Na Fili* - fordul felém.

- Pardon? - pislogok rá tágra nyílt szemekkel. Fili? Mi van?

- Semmi semmi Ügyifogyi - legyint. Ki a fene az az Ügyifogyi? - Ú, tényleg, ráírsz Hermire? Kitérne a hitéből ha rájönne hogy megint kihagytuk egy ilyen felvilágosításból. Mondd hogy kapkodja magát mert sürgős, másképp egy órán át fog szedelőzködni.

- Esetleg elárulná valaki hogy mi folyik itt?

- Nyughass, mindjárt rád is sort kerítünk. Utána majd mindent elmondok amit tudni akarsz - int újra csendre Heszna. Ez már tényleg nevetséges. Vagy mutasson tiszteletet, vagy tűnjön el, nekem mindegy, de kezd elegem lenni belőle. Nem tudom mire, de szemforgatva felciccen.

Úgy tűnik a java még csak most jön az egésznek. Bucky megérinti az ujjatlan kesztyűjén lévő különös ékkövet... Olyan mintha eddig nem is lett volna semmi a kezén. Egy ilyen szokatlan drágakő biztos hogy azonnal szemet szúrt volna, de akkor hogy került oda? Vagy az én tudatom hagyna cserben?

A kő felsejlik, mire egy különös, homályos, téglalap alakú dolog jelenik meg előtte, amin hatalmas sebességgel kezd el valamit nyomkodni.

- Az mi a franc? - kérdezem hátrálva a fal felé. Szerencsére éppen az ágy mellé van támasztva a kardom, így ha eleget sikerül feltűnésmentesen lépkednem megszerzem és gond nélkül kijuthatok innen, nekik pedig nem sokáig lesz maradásuk ezek után.

Egyetlen legyintéssel mikor végzett, a férfi eltünteti azt az akármit, Heszna pedig elkezdi kiengedni a haját, ügyet sem vetve arra hogy megszólaltam.

Ahogyan némi küzdelem után kiengedi és vállára omlik derékig érő, barna és vörös átmenetes haját.

Miért ilyen színű? Nem hiszem hogy létezik olyan ország a Földön, ahol ezt elfogadhatónak tartják. Méghozzá ilyen szokatlanul erős, szinte bordós árnyalat, mintha legalábbis természetesen lenne ilyen... De lehet hogy csak polgárpukkasztás. Mondjuk abban az esetben teljes mértékben megérteném.

- Ugye azt mondtad Herminek hogy sürgősen jöjjön? - pillant a szeme sarkából Buckyra.

- Igen.

- És el is hitte? - lepődik meg Heszna.

- Úgy tűnt, azt mondta siet ahogy csak tud.

- Akkor itt lesz hamar.

- Itt lesz? - csattanok fel. Idehívtak valakit? Mikor, vagy hogyan és egyáltalán hogy jut ide? Mit akarnak ezek?

A kérdésem megint süket fülekre talál. Milyen meglepő.

- Jó is hogy végre nem kell színészkednem, már azt hittem rajta marad az arcomon az a fogyatékos vigyor - imitál egy erőltetett mosolyt.

- Még életemben nem hajlongtam annyit mint most.

- Meg az is. Nem nekem való ez a hízelgés meg képmutatás. Eljátszani azt hogy a legkevésbé sem hazugság minden egyes szavuk, meg az a rengeteg, töménytelen faszság... Bár lehet hogy csak sok az emberi társaság, nem tudom.

- Nem hinném, inkább csak a kor sajátossága.

Úgy érzem mintha tudomást sem vennének róla hogy itt vagyok annak ellenére hogy néhány perce még valami borzasztóan fontos dolgot akartak mondani. Komolyan fogalmam sincs hogy mi folyik itt, de egyre inkább kétségbeejtő a helyzet.

Ebben a pillanatban szakad el végérvényesen a cérna: valami fekete, örvénylő kör jelenik meg Heszna mellett, amiből egy lány lép elő, közvetlenül utána pedig az örvény eltűnik. Elég alacsony termetű, idomai viszont kifejezetten kerekek. Göndör, barna haja egyfajta rendezett káoszként ül a vállán, a ruhája pedig nagyon különös... A fekete nadrág, meg a virágos felső rész, amin a minták még csak nem is hímezve vannak, hanem mintha maga az anyag színe lenne, a mellkasa közepén pedig valami csepp alakú, fehér ékkő van, ami egészen olyan mintha a testéből állna ki, nem pedig valami ékszer...

Azt hiszem kezdek megbolondulni. Ő az imént még nem volt itt. Nem volt itt, de most már itt van, és abból a fekete akármiből jött elő. Valami nagyon nincs rendben velem.

- Jöttem ahogy csak tudtam, remélem jó időt futottam - mosolyog Hesznára.

- Persze, teljesen jó kivételesen. - Alig mondja ki, a ruhája elkezd átalakulni. A barnás ruhát most egy teljesen fekete ruha váltja fel, a göndörhajúéhoz hasonló, feszes nadrággal és egy különös felsővel, középen gombok helyet... Fogalmam sincs mivel, amit azonnal lehúz ahogy befejeződik az átalakulás, ezzel felfedve az alatta lévő bordó felsőt, ami mindössze a hasa közepéig ér. A tükörhöz lép, majd a felkarjához nyúlva a semmiből vesz elő valamit, amiről kiderül hogy egy egy vörös rúzs, amivel kikeni a száját, majd ugyanazzal a mozdulattal újra eltűnik a tárgy. - Na, most már ezerszer jobb. - A hajába túrva megy vissza Bucky mellé, akit látszólag a legkevésbé sem feszélyeznek az imént történtek. Megjelent valaki a semmiből, egy másik pedig mindenféle figyelmeztetés nélkül ruhát váltott... Tényleg valami baj van a fejemmel.

- Azt meghiszem - ereszt el egy félmosolyt a lány ahogy végignéz rajta. Ekkor veheti észre a szoba díszített, vörös falait, mert elkápráztatva, szinte elvarázsolva néz körbe, mígnem észrevesz engem is. - Várjunk - pillant rá Hesznára -, ez az a dimenzió amelyikre gondolok? - kérdezi elvékonyodott hangon, mire a nő csak bólint. - Úristen... - préseli vonallá a száját. Elém lép, és fülig érő szájjal nyújt kezet nekem. - Szia, doktor Hermina Idross, de hívj csak Herminek, nagyon-nagyon örvendek. - Szinte felugrik amikor viszonzom a kézfogást. Puha, hófehér bőrének érintése biztosít abban, hogy ez nem az elmém játéka, hanem a valóság.

- Philippe d'Orléans.

Még nem igazán örült így senki sem annak hogy megismerhet, legalábbis a közelmúltban nem volt rá példa. Azért jól esik, csak fogalmam sincs hogy mire fel ez az öröm.

- Te jó ég milyen magas vagy - jegyzi meg teljesen elámulva ahogyan végigmér.

- Hermi nem akarlak elszomorítani, de te vagy marhára alacsony.

- Heszna, te meg nagyon gonosz vagy - forgatja meg a szemét ahogy mellé áll. - Ilyen cipőben én is magas lóról beszélnék - gúnyolódik. - Várj, te tűsarkúban mentél háborúzni?

- Milyen háború? - vágom rá. A szívem egy nagyot dobban a szótól ahogy a fejembe villannak a képek. Vér... Ordítások, halál...

- Valakinek jól is kellett kinéznie - von vállat. - A háborúra majd kitérünk később. Ha már így témához értünk, azt hiszem Buckyval tartozunk egy vallomással.

- Nem is eggyel - teszem hozzá. Keresztne tenném a karom, de inkább a hátam mögött tartom az egyiket, közel a kardomhoz.

- Igen, teljesen igazad van. De kezdjük eggyel. Úgy gondolom nem ér váratlanul ha azt mondom hogy van egy-két dolog amiben nem egészen mondtunk igazat. - Bólintok. Igen, ez világossá vált az elmúlt percekben. - Annyiban nem hazudtunk hogy királynő vagyok és hogy elég messziről jöttünk, a többi viszont szükséges kiegészítés volt ahhoz hogy itt maradhassunk, de szerintem az a legtisztább ha teljesen előről kezdjük az egészet. Én Heszna Chaseour vagyok - hajol meg kissé színpadiasan -, ő itt James Buchanan Barnes, aki nem a főparancsnokom vagy bármi ilyen hülyeség, hanem a párom, Hermit pedig ugyebár most ismerted meg. - Még szerencse hogy csak a keresztnevük stimmelt amit mondtak. Miért hazudtak még a nevükről is? - Az ittlétünk miértje viszont némileg bonyolultabb egy egyszerű üzletnél. Azt már észrevehetted, hogy nem igazán vagyunk helyiek. - Ez elég világossá vált számomra az elmúlt percek sokkoló eseményeiből. - Ideérkezésünk nem igazán volt szándékos, sőt, egyáltalán nem számítottunk rá. A korábban említett háborúban, amit egy bizonyos Hector Neologyc, későbbiekben csak Hacky ellen vívtunk az elmúlt hónapokban, a második nagy ütközet után mikor hazafelé nyitottunk volna egy átjárót, az ide terelt minket, majd pedig blokkolták a féregjáratainkat innen, így nem hagyhatjuk el ezt a dimenziót. Gondolom láttad hogy Hermi ezalól kivétel, ő nem vett részt abban a rajtaütésben. - Ahogyan erről beszél Heszna az eddig mosolygó Hermina arcán némi fájdalom suhan át, majd mikor észreveszi hogy figyelem újra elmosolyodik. - Mivel valószínűleg nem véletlenül terelték éppen ide minket, így kénytelenek voltunk a már ismert történetekkel bejutni ide, hogy megtudjuk miért pont itt rakott ki minket Hacky. Hiszen sokkal logikusabb akkor már egy olyan helyen kiraknia ahol Bucky pillanatok alatt meghal, mint egy teljesen élhető dimenzióban. Mivel azzal nem lennének előnyben hogy fizikailag nem vagyok ott hogy irányítsak, így valószínűleg ebben a kifejezett helyben, gondolom a Versailles-ban, vagy Franciaországban lehet valami, ami Hackynek akkora előnyt jelent hogy egy ilyen húzást megkockáztat, mert ha nem jött volna össze neki, pillanatok alatt fordulhatott volna a kocka és hatalmas előnyhöz jutunk. Ez egy nagyon kockázatos lépés volt tőle, így meg kell tudnunk miért érhette meg neki, ezért szivárogtunk be ide. Sokkal praktikusabb volt így kutakodnunk mintha korlátozottan, feltűnésmentesen kellett volna, valamint így lényegesen több információhoz juthattunk. Emiatt volt fontos hogy hozzád is közel kerüljünk, de erről majd még lesz szó.

- Akkor ezért szívódtatok fel hetekre? - kérdezi Hermina keresztbe tett kézzel.

- Pontosan. Nem akartunk írni ameddig nem volt rá különösebben szükség, mert abból akár Hacky is visszanyomozhat bármit.

- Jó kifogás - húzza össze a szemét, de azért a száján még egy félmosoly kiül.

- Igen, tudom. Na de szerintem most már úgy nagyjából tisztult a kép arról hogy miért is vagyunk itt, most tegyünk egy kis kitérőt az izgalmasabb részre, ezekre a dolgokra majd visszatérünk. - Azt honnan tudjam hogy most nem hazudnak? Egyszer már megtették, megint megtehetik. Lehet tőrbe akarnak csalni, hogy miután engem behálóztak Louis-hoz is közel kerüljenek. - Ó, ugyan lelkem, ne bízd el magad. Ha hazudnék meg se fordulna a fejedben hogy az nem az igazság.

Most ő... Hallotta a gondolataimat? Hallotta. A gondolataimat. Ez nem lehetséges. Csak valamilyen boszorkányság lehet, másra nem tudok gondolni. Valami nagyon nincs rendben.

- Pfft - horkan fel Heszna félmosollyal.  - De drága, azt hiszed ez a természetellenes. Hermi, visszaváltoztatnád Bucky ruháit? - Egyetlen legyintés a férfi felé és már át is alakulnak a ruhái, ugyanolyan különössé, mint amilyen a két nőé. - Szerintem mutassunk meg Filinek néhány dolgot a világból odakint.

Bucky leveszi a kabátját, ezzel felfedve a különös szabású, fekete rövidujjú pólóját, majd pedig az egyik karja fémmé változik. Ez... Hogyan? Nem jut időm gondolkodni sem rajta, mikor Heszna hátán két hatalmas, fehér, pikkelyes, kampós szárnyat növeszt, majd a két felkarjához nyúlva valami képzeletbeli kart lehúzva mindkét vállán kész fegyverzet jelenik meg, íjjal, karddal, mag zsebekkel, bár az íjjal nem hiszem hogy sokat érne a pisztolyok meg a puskák korában.

- Egy kicsit arrébb mégy? - néz Hermina Hesznára, aki erre néhány lépést arrébb oldalaz. - Nem szeretnék semmit sem leverni, kár lenne érte.

Váratlanul felugrik, vonaglik egyet a levegőben, a földre pedig egy kolosszális, velem egymagas, hófehér farkasként érkezik le. Hevesen csóválja a farkát és jégkék szemeivel egyenesen engem néz. Megfagy bennem a vér, szinte hozzáolvad a tenyerem a kard markolatához. Még soha nem láttam ekkora szörnyeteget... Egyetlen harapás és gond nélkül végez velem. Esélyem sem lenne ellene, még fel se fognám hogy megtámad, már halott is lennék. Megrettenve, szoborrá dermedve állok előtte, hátam a falnak préselve. Minden ösztönöm azt súgja hogy ne mozduljak, mert meghalok.

- Húzd elő nyugodtan a kardod, tudom hogy mióta bejöttünk azt szorongatod. Szúrd csak le nyugodtan, senki sem fog haragudni. - Mi? Az imént még úgy tűnt mintha közeli barátok lennének, erre azt akarja hogy öljem meg? Mi bajuk van ezeknek? Mire előrántom a kardom már rég csak annyi maradna belőlem. - Jajj, ne szégyellősködj már, csináld. - Ne szégyellősködjek? Ránézett már erre? Legalább kétszáz kiló tömény izomból álló bestia, ami alig egy perce egy nálam két fejjel kisebb, ártalmatlan lány volt. - Vagy azt akarod csináljam én? - Most komolyan meg akarja ölni? És ez a farkast még csak nem is feszélyezi? Egyáltalán mit akar kezdeni a tetemmel? Végig akarja hurcolni a palotán, vagy mi? Vagy azt gondolja hogy csak úgy leszúrhat egy ekkora fenevadat? - Na jó, Hermi, kérlek - pillant rá unottan. A farkas beleegyezően megrándítja a fülét, majd felhúzza az orrát, hátracsapja a fülét és morogva lép egyet felém. Az egész testemből kifut a vér, mire ösztönösen rántom elő a kardomat és lehajolva a mellkasába szúrom. Az egész testem megfeszül, a vér pedig szinte száguld az ereimben, a végtagjaim mégis mind jéghidegek. Itt a vége. Most felbőszítettem. Meg fogok halni. Nem kellett volna a szemébe néznem, biztos az hergelte fel. Minden pillanatot idegőrlően lassúnak érzek, mégis mintha rohanna az idő ahogyan néhány lépést hátrál. Most fog rámugrani és széttépni, Hesznáék pedig nem szándékoznek segíteni. Ennyi volt...

Azonban nem tesz semmit. Egy erőltetett mozdulattal a hátára fordul, a mellső lábait felhúzza, a nyelvét pedig oldalra tartja megjátszva a halálát, azonban fejét hátravetve kíváncsian figyeli a reakcióm, bár a színészkedést a farokcsóválása sem segíti. Tényleg tanácstalan vagyok. Teljesen elvesztem. A vér patakokban folyik végig rajta, már-már tócsát alkot a padlón, de ő mintha meg sem érezné, érdeklődve figyeli ahogyan én elszörnyedve kapkodom a levegőt.

Mikor megelégeli, visszafordul és mire felegyenesedik újra ugyanolyan alacsony és ártalmatlan lány mint mikor megérkezett, annyi különbséggel, hogy egy kard markolata áll ki a mellkasából, és tiszta vér a felsője.

Egyszerűen kihúzza magából a pengét, a seb pedig néhány másodperc alatt nyom nélkül eltűnik, a ruhája pedig teljesen visszaáll eredeti állapotába, az összes vér eltűnik róla. Gondosan letörli a kardról a vért, ami szintén eltűnik a ruhájáról, majd odanyújtja nekem.

Meghökkenve, némi késéssel veszem el. Egyértelműen ez volt életem legbizarrabb pillanata. Döbbenten bámulom a kardot, nem tudom felfogni azt ami történt. Leszúrtam. Láttam. Tudom hogy megtettem, még mindig ott van a vér a földön. Leszúrtam, aztán visszaváltozott és egyszerűen kihúzta magából a pengét, mintha csak valami szálka lenne.

- Mi az? Koszos maradt? - hajol a kard fölé. Értetlenül nézek rá, mire ő is végignéz magán. - Ó, tényleg a padló. Csupa vér lett...

Kinyújtja a kezét, és egy körző mozdulatot tesz a folt fölött, ami erre teljesen felszívódik.

- Most már szebb mint újkorában - pillant rám elégedetten.

Nem tudok magamhoz térni. Ez nem lehetséges. Ez nem a valóság. Nem lehet a valóság.

- Még van valami amit meg kell mutatnunk, de kérlek, nagyon szépen kérlek, ne borulj ki. Ne borulj ki, és várd meg amíg végigmondjuk a magyarázatot - magyarázza Heszna, mintha legalábbis oroszlánt próbálna szelídíteni. Még ennél is jobban kiakasztani? Nem hiszem hogy az lehetséges.

Egy fehér fény indul el a Heszna mellkasán lévő ékkőből, ami egy férfivé alakul. Mikor megszűnik a fény, egy ismerős arcot vélek felfedezni. Hófehér haj, fehér ruhák, és különös, jégkék szemek.

Nem. Ez nem lehet. Ilyen nincs. Láttam meghalni. Láttam ahogy kivitték, láttam ahogy... Itt vérzett el. Ezen a padlón, ebben a szobában. Erre még ők sem lehetnek képesek.

- Hogy került ide? - Hátrálok az ágy felé, nekinyomódok, szinte ráülök. Biztos hogy meg akarnak ölni.

- Tudom hogy ez váratlan, de kérlek nyugodj meg. - Csillapító jelleggel emeli fel a kezeit, mutatva hogy lélegezzek. Meg a francokat.

- Meg akart ölni! - ordítom. - Rám támadt, megpróbált megölni aztán láttam, a saját két szememmel láttam ahogy Bucky...

- Ahogyan Bucky mi? - kúszik önelégült félmosoly a nő arcára.

Ha meg nem is halt, akkoris megbocsáthatatlan amit tett.

- Akkoris megtámadott! Rámtört az éjszaka kellős közepén és le akart szúrni!

A fehérhajú tenne egy lépést felém, mire én előrántom a kardomat.

- Ne közelíts!

- Elég legyen, a kurva életbe már! - kiáltja Heszna, szinte zengenek a szavai. Minden egyes porcikámban érzem a szavait. Karjáról előhúz egy ismeretlen alakú pisztolyt, amit egyenesen rám szegez. - Befogod, vagy lelőlek!

Egyből elcsendesedek.

Hermina a szeme sarkából néz a nőre, majd rám.

- Heszna nem szokott viccelni, jobb ha csendben maradsz és végighallgatod - dől a falnak Bucky, látszólag a legkevésbé sem hatják meg a történtek.

Heszna továbbra is szívós tekintettel mered rám, a homlokomra irányítva a fegyvert.

- Jó... - Bosszúsana földre dobom a kardom, majd sóhajtva leülök, az államat a kezemnek támasztva. A nő leengedi, majd elteszi a fegyverét, ami elég nagy könnyebbséggel tölt el. A szárnyait visszahúzza, de a szemei még mindig szikrát szórnak ahogy rámnéznek.

- Én mesterlövész vagyok, Bucky bérgyilkos volt. Ha meg akartunk volna ölni, azt úgy tesszük, hogy hetekig még a gyanúja sem merül fel annak, hogy bármi bajod van. Három kilométerről kilövök bármikor bármit a világodban. Ha azt akarnánk hogy halott légy, már régen az lennél, de mi ne ölünk embereket, hacsak nem muszáj. Vetted?

- Igen - mondom szemforgatva. Az imént nem egészen így tűntek a szándékai.

- Az azért volt, mert képes vagy és azzal az idióta fejeddel nekiugrasz valamelyikőnknek és te sérülsz meg a végén. - Egészen biztos vagyok benne, hogy ezt az imént nem mondtam ki, de már ezen szinte meg sem lepődök. Ha már átváltoznak, szárnyat növesztenek, mozdulatokkal eltüntetik a vérfoltokat, miért ne lennének még gondolatolvasók is? - Ez egy elég erős általánosítás, ugyanis technikailag mi mind a négyen különböző fajúak vagyunk. Buckynak nem igazán van faja, de lehet rá mondani hogy  szuperkatona, én íjász vagyok de vadásznak vallom magam, Hermi vérfarkas és sárkány hordozó, ő pedig - mutat a fejével a fehérhajúra - teremtősárkány volt mostmár viszont kicsit bonyolultabb az állapota, mindegy.

- Naru vagyok, örvendek - hajol meg méltóságteljesen, bár én még mindig fenntartásokkal kezelem a személyét.

- Az incidensre Naruval azért volt szükség, hogy közelebb kerülhessünk hozzád. Louis-hoz egy élet lett volna mire olyan közel jutunk hogy bármit ki tudjunk szedni belőle hacsak le nem fekszik vele valamelyikünk, amit senki sem vállalt volna be, ezzel szemben a régens meglepően védtelen volt és nem mellesleg lényegesen szimpatikusabb. 

- Nagyon sajnálom a történteket - hajtja le az állát szánakozva. Ez a legkevesebb amit tehet. 

- Miben nem mondtatok még igazat?

- Igazából a szigetország amiből jöttünk sem létezik, ha nagyon őszinte akarok lenni, azokat csak úgy láttattuk mintha ott lenne a térképeken, bár gondolom erre már rájöttél.

- Akkor minek vagy a királynője?

Először Buckyval néznek össze, majd pedig Herminával. Mi van, ilyen nehezet kérdeztem?

- Ki fog akadni - suttogja a lánynak.

- Ezer százalék - mosolyog rá. 

- Üdvözöld a negyedik pokol, a Kitaszítottak Királyságának királynőjét, és a nem vadász dimenziók vezetőjét. - Mély, színpadias meghajlással fejezi be. A pokol királynője? Egy nő uralja a poklot? 

- Nem akármelyiket, a negyediket. A többi pokol csak vér a démonban. 

- Micsoda? - kérdezem összezavarodva.

- A többi mellékes, ez egy vadász szólás - egészíti ki Hermina. 

- Ha már itt tartunk, a vadászok olyan lények, akik közül az eredeti, faj szerintiek tollas, fehér szárnyakkal rendelkeznek, esetleg ismerős lehet a Bibliából, ami eléggé eltolja a természetfeletti fogalmát, mindegy. Még tudnak fejjel lefelé járni, éjszaka látni, meg ilyenek, A többi vadász különböző fajokból származik, összességében az a dolguk, hogy védelmezzék a képesség nélküli élőlényeket a természetfelettitől, és hogy mondhatni kordában tartsák a természetfelettit, bár ezzel nem mindenki ért egyet, de ez már inkább morális kérdés, nem ide tartozik. Én magam is valamilyen szinten vadászként tevékenykedem ha úgy adódik, bár ennek inkább taktikai okai vannak.

- Röviden: Hesznának van némi nézeteltérése a vadászokkal - összegzi Hermina, mire mind a négyen összenéznek. 

- Ja, fogalmazhatunk így is. De azt is nyugodtan mondhatjuk a Fahrou** egy önző köcsög, viszont most nem azért vagyunk itt hogy őket szidjuk. - Mi a fene az a Fahrou? - Van valami kérdésed a most elhangzottakkal kapcsolatban, vagy úgy általánosságban?

Úgy nagyjából minden, és még ezer másik. Gyakorlatilag semmit sem értek abból ami most történt. Már azt sem tudom milyen világban élek. Semmi sem ugyanaz.

- Honnan jöttetek igazából?

- Mi hárman - mutat magára, Buckyra és Narura - a vadászok központi dimenziójából jöttünk, Hermi Engdolwaréból, de igazából ő is a központiban született, aztán került oda.

- Dimenzió? - Ilyet ezelőtt csak hallásból, elvetemedett boszorkánytörténetekben hallottam. Azt sem tudom már hogy mi lehet igaz belőlük és mi nem.

- A multiverzum végtelen számú univerzumból épül fel, amikben dimenzióknak nevezzük azokat a területeket amik közös múlttal rendelkeznek. Van olyan dimenzió, mint a miénk, aminek szerves rszét képezi a természetfeletti, és van olyan mint a tiéd, ami le van zárva mindettől az őrülettől. Ezért lepődtünk meg annyira azon hogy idekerültünk, hoszen ezelőtt itt nem volt semmi ilyen tevékenység. A mi univerzumunk, avagy az átjáróval bejárható dimenziók három részre vannak osztva köztem, a Fahrou, vagyis a vadászok vezetői illetve Hermi közt. A szétosztás tematikája elég bonyolult, a lényeg az, hogy fele-fele arányban van megosztva köztem meg a vadászok közt, meg van Engdolwar dimenziója ami teljesen elszigetelt. Ez a dimenzió például az én fennhatóságom alatt van. Ahogy említettem ezek között átjárókkal, vagy ha nagyon tudományos akarok lenni féreglyukakkal közlekedünk, amilyet láthattál mikor Hermi megérkezett, és amiket nekünk blokkoltak jelenleg, így csak ezen a Földön belül közlekedhetünk. Ez elég kielégítő válasz volt?

- Azt hiszem. - Bár még értelmeznem kell mindezt, mert ez kezdi meghaladni az én elmém felfogását. Egy kicsit túl sok volt ez az információ.

Egy, a Buckyéhoz hasonló ékköves kesztyű kezd el villogni a kezén.

- Ha megint a faszságaikra használják Lucasék a vészhelyzeti vonalat én esküszöm megfojtom őket - morogja Heszna ahogy rányom a kőre, mire újra megjelenik előtte egy téglalap alakú homályos valami. - Szerintem lassan oszoljunk, mert ez neked is és nekünk is épp elég infó volt egy időre, és nem árt feldolgoznod a hallottakat.

- Egyetértek, ha engem támadsz le így mikor megismertelek biztos hogy elfutok - bólint Bucky.

Heszna int a fejével, mire Naru teste felfénylik, és ezúttal egy kis fehér sárkánnyá változik, ami Heszna vállára vitorlázik, és a haja alá mászva a vállára ül. Ezen már meg se lepődök.

- Na, ezt a beszélgetést még folytatjuk, addig gondolkodj mindazon amit most elmondtunk, a többi dolgot majd tisztázzuk később, Hermi, majd te is gyere még valamikor, mert szükség lesz rád. - Egy rövid, felületes öleléssel búcsúzik el a két lány, majd Heszna a mellette lebegő téglalappal és Buckyval távozik. Néhány másodperccel később az ideges ordítását hallom a másik szobából. - Hogy mi az öreganyád valagát csináltatok?!

- Ijj, úgy érzem Heszna egy kicsit feszült - húzza össze a vállát a lány. - Nem hiszem hogy az ordítását akarnád hallgatni, szóval... - Legyint egyet az ajtó felé a kezével, mire a nő hangja teljesen eltűnik. Nagyon praktikus ez a képesség, erre hol lehet szert tenni? - Ez nem olyan dolog amit boltban kapsz - pillant rám.

- Lehetne hogy ne olvass a gondolataimban? - húzom el a számat. 

- Megpróbálhatom, de semmit sem ígérhetek - mosolyodik el merészen. - Lassan viszont én is megyek, úgyis csak dísznek voltam itt, még úgyis találkozunk. Egyébként pedig egy dolog, amiért álás lettem volna ha elmondják mikor rám is rám lett zúdítva mindez: attól hogy többet tudsz róla, a világ még ugyanaz maradt. Igazából ennyit szerettem volna mondani, kitartást ehhez a bolondok házához és sok sikert Hesznával. Most pedig ha megbocsátasz, további szép napot. - Integetve jelenik meg mellette egy átjáró, én pedig egy biccentéssel köszönök el tőle, de ő már el is tűnt.

Már beszélni sincs energiám. Ez az egész csak... túl sok. Így egyszerre nem is lehet felfogni. Viszont amit Hermina... Azaz Hermi mondott lyukat üt a fejembe: attól hogy többet tudok róla, még a világ nem változik...

***

*Fili J. R. R. Tolkien hobbitjában volt egy törp, Heszna így próbálja szemléltetni az emberek "kicsinységét".

**Ejtsd: fáhrö