Egy tanár nagyon szeretett. Dumbledore volt a neve. Átváltoztatás tant és Sötét Varázslatok Kivédését oktatott. Egyik órájára egy mumust hozott be. Mindenkinek azzá változik, amitől a legjobban fél.Mikor én kerültem sorra bátortalanul álltam meg a szekrény előtt, amiben a mumus volt. A mumus testet öltött.

-Ez...szokatlan-Mosolygott Dumbledore.

A mumus egy lapokkal teli íróasztallá változott előttem.

-Ez mit jelent, mi a legnagyobb félelme, Salmander úr?

-Irodában dolgozni.

Mindneki nevetni kezdett. Végrehajtottam a varázslatot.

Aztán véget ért az óra, mi meg készülődtünk a következőre. Szinte minden nap így ment. Egyre több varázslatot tudtunk. Estén ként foglalkoztam az állataimmal.

Rájöttem, hogy a Tiltott Rengeteg szélénél egyre több állatot látok. Néhány magányos példányt be is fogadtam. Dumbledore is sokszor látott az erdő szélénél. Egy nap behívott az irodájába. Becsukta az ajtót, majd a szemembe nézett.

-Kicsit gyanús, hogy egyfolytában a Rengeteg szélénél ücsörög. Csak tudni szeretném mit csinál ott.

Megijedtem a kérdéstől.

-Nem fogok haragudni, csak mondja el.

Még mindig némán ültem. Dumbledore valószínűleg látta, hogy nem fog belőlem semmit kiszedni.

-A bőröndödet, ha elkérhetem.

Az asztal alatt kinyitottam és az egyik bólintér a zsebembe csusszant, majd rácsuktam. Volt rajta egy álcázós gomb is, hát lenyomtam. Remegve adtam át.

-Mára lefoglalom, ha nem baj.

Beletörődve néztem fel.

-De a nap végén visszaadja?

-Ha kell igen.

Kimentem Dumbledore professzor irodájából.