Nem sokára egy furcsa hang harsant fel, majd Nate dugta át a fejét a korláton. Amint meglátott megragadta a mellettem hánykolódó srác kötelét és a Aurórával együtt húzni kezdték. A saját kötelemet megragadva húztam fel magam, mikor a egy dermesztő sikítás hallatszott fel alólam, majd a vízből egy újabb lány ugrott fel. A hajó oldalán siklott, majd karmaival levágta a tartó kötelemet, mire vissza zuhantam a vízbe. Körülöttem cikázott és a buborékoktól semmit sem láttam. Aztán aljas módon a farkával csapkodott. A pisztolyomba már csak egy golyó volt én pedig semmit sem láttam. Feltartottam, majd amint végig karmolta a bordám mentén lőttem. Azonban a golyó semmit sem talált el. A csapások egyre erősebbek voltak és az örvényt, amelyet a körözése képzet, kezdet beszívni. Egy csobbanás tisztán kivehető volt, majd újra hallottam a furcsa hangot, amit a hajón is. A támadóm fülére szorította kezeit, majd fentről egy nyíl hasított végig és egyenesen a sellő mellkasába fúródott. A fény irányába úsztam, majd amint végre a víz tetejére eveztem magam egy hatalmasat szívtam a levegőből. A tüdőm mohón akart többet belőle. A hajó mellett voltam és egy kötél is himbálózott az arcom előtt. Megkapaszkodtam benne, majd anélkül, hogy bármit is tettem volna kiemelkedtem a vízből. A korlátott elérve megkapaszkodtam benne, majd segítő kezekkel kerültem azok mögé. Zihálva ültem le hátamat kitámasztva, majd az előttem álló három alakra emeltem a tekintettem. A szőke srác pont mellettem volt és rám terítette a még száraz kabátom, míg a vörös hajkoronájú lány, sötét szemeivel távolabbról vizslatott. Vele volt egy másik vizes alak, aki éppen köhögve támaszkodott fel.

- Karen. Hol van Karen? – kérdezte a lánytól, aki csak rám emelte tekintetét, a fiú pedig követte.

Amint találkozott a tekintettünk megnyugodva engedett ki egy nagyobb levegőt. Fáradtan vetettem a fémnek a fejemet, majd néztem a mellettem térdelő fiúra.

- Mit dobtál a vízbe?

- A szirén riasztót, olyan frekvencián szólt, ami kibírhatatlan számukra.

- Na és ki lőtte le?

- Hát, nem igazán volt szándékos. Az összes nyilat kilőttem – sütötte le tekintetét.

- Köszönöm, megmentettél – mosolygok rá.

Még pihengettünk egy kicsit, majd Chris összeszedte magát és kikormányzott a kikötőbe. Amikor felakartam állni, az oldalamon ejtett sérülés figyelmeztetett, hogy csak óvatosan. Nate kedvesen segíteni akart, de a cuccok fontosabbak voltak. Előre mentek én pedig hátul kullogva mentem utánuk. A kocsinál szerencsére nem tűnt fel nekik, így hátra ülve a sarokba kutattam valami géz után. Szerencsére egy egész elsősegélyt találtam. Kivettem, majd vártam. Oldalamra szorítva a kezem. Az út bukkanói, azonban olyanok voltak, mint egy bölcső. Lassan csukódni kezdtek a szemeim.

- Hé, Karen – huppan velem szembe Kocka. – Nagyon menő volt, ahogy Christian után vetetted magad. Én tuti nem mertem volna.

- Elhatározás kérdése, te is megtetted volna, tudom, majd gyakoroljuk – mosolygok rá.

- Remélem nem egy hamar – tartja fel a kezeit.

Reakciójára elnevettem magam, de az sziszegésbe fulladt. Fáradtan döntöttem hátra a fejem.

- És van ötlet, most hova? –még mindig engem néz, de tekintette megváltozott kutató lett, tudta, hogy megsérültem.

- Holnap felhívhatjuk a központot. Jelentünk és lehet mondanak egy másik küldetést – szemeim mondat közbe leragadtak.

- Remélem most nem kell majd úsznotok – nevet fel keserűen. –Karen? Karen! - Nem tudtam válaszolni és magamat sem voltam képes tartani – Chris!

A kocsi fékezett én pedig előre zuhantam volna, ha a velem szembe ülő fiú nem fog meg. Amint megálltunk egy ajtó csapódás, majd egy nyitódás és megcsapott a hideg levegő.

- Karen – fogta kezei közé az arcom a sofőr. – Fektessük le, Auróra segíts levenni a ruháját!

- De...

- Megsérült, el kell látnunk a sérülését!

Éreztem, ahogy felültetnek és kibújtatnak a kabátból, majd a pulóverből..

- Basszus – Nate reakciójából ítélve nem lehet a legszebb. – Eltudod látni?

- Muszáj lesz. Au, te hozd i....

Ezután a szavak kezdtek összefolyni és értelmetlenné válni, majd teljesen elvesztettem a tudatomat.