Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

6

Felpattantam, majd az egyik kötelet a derekamra kötöttem. Nate nagyba tekergetett a szerkezetén, Au és Chris pedig szorosan a kormánynál várakoztak. Még sehol nem láttam őket és a sötét is nekik kedvezett. A korlát mellett álltam, mikor felbukkant egy emberi fej a víz alól. A legendák nem tévednek, ezek a nők tényleg gyönyörűek és ocsmányak egyben. A lány világos szőke haja úgy tapadt kecses arcára, mintha beállították volna. Azonban bőre helyett apró pikkelyek borították arcát, és hatalmas természetellenes kék szemei voltak. Amint kijjebb emelkedett felém nyújtotta a kezét és kecses ajkait O alakra formálva dúdolt nekem. Nagyon koncentráltam, hogy sikerüljön tudatomnál maradnom. Kezembe a szigonyt olyan erővel szorítottam, hogy az ujjaim fehéredni kezdtek. A kezét egyre közelebb tolta a hajó testhez. Már ujjait is tisztán láttam, amik között hártya feszült. A nevem kiáltására magamhoz tértem és magam elé emelve a fegyvert szúrtam a hableány felé. Az fújva bukott újra a víz alá. Hátra nézve láttam, hogy Chris elhagyta a helyét és Aurórával együtt Nate mellett állnak.

- Biztosítsátok magatokat. A vihar szerintem a szirének egyik eltűntető módszere - kiáltom túl a szelet, ami egyre erősödött.

- Erről egy legenda sem szól - kiabál vissza Au.

- Az lehet, de azok a felhők nem tudnak erről - mutatok a nyugatról érkező fekete fellegek felé.

- Gyere közelebb Karen, maradjunk együtt - int maguk felé Chris.

Amint a kötelemhez kapok azonban meglátom, hogy csendben egyik vízi lény a hajó oldalához sonfordált. Egy gyors mozdulattal a lány vállába állítottam a szigonyt, mire fájdalmasan felsikított. Vissza esett a vízbe és rögtön utána egy villám csapott a hajóba.

- Nem mehetek! Felmásznak az oldalakon!

- Nem vagyunk elegen minden oldalhoz - rázza a fejét Nate, miközben szerel.

- Chris te menj a másik oldalra, Au te pedig maradj ott és ha kell lőj - felé csúsztattam a pisztolyom, majd újra az oldalamat vizsgáltam.

Azonban mikor oda fordultam négy fejet fedeztem fel.

- Au! Mennyien vannak?

- A legendák szerint 3,4 vagy 9 hableány.

- Nálam van 4 - válaszolom.

- Nálam 2, nem 3 - mondja Christian.

- Még kettőnek kell lennie valahol, vigyázzatok! - figyelmeztettem őket.

Amint a közelembe jönnek egyből használom a fegyvert és a társam is a másik oldalon ezt csinálta. Aztán mint egy rémálomba Au mellett a falmentén egy árnyék állt. Eldobtam a szigonyt, majd a nyíl puskával a kezembe letérdeltem, majd céloztam és egyenesen az árnyékba lőttem. Egy sikollyal esett a fénybe, majd elvergődött a korláthoz, ahol át esett. Nate ijedten kapkodta a tekintetét, majd kiabált valamit, de nem értettem. Aztán Aurora a másik korlát irányába tartotta a fegyverét. Akkor már tudtam. Chris túlságosan kihajolt és arcán ott volt a pikkelyes, hártyás kéz. Kikötöttem a korláthoz rögzített részét, majd kicsit csúszkálva érkeztem meg a másik oldalra, amint a szirén meglátott fújtatott, majd behúzta magával a fiút. Hallottam, ahogy a társaink utána kiáltanak én pedig megkötöttem a kötelet, levetettem a kabátot, majd a szigonnyal a kezembe ugrottam utána. Az én nevem is felharsant. Bevetettem magamat a hullámok alá és a szememet kinyitva a só egyből marni kezdte. Azonban ez volt a legkisebb problémám. A sellők sokkal gyorsabban és otthonosabban mozognak ide lent. A másik kötél mentén úsztam mélyebbre mikor elkapták a lábam a szigonnyal szurkáltam feléjük, de sokkal gyorsabbak voltak. Az egyik farkával fejbe csapott, majd egy újabb ütés és süllyedtem. Elértem a kötelet és gyorsan úszni kezdtem. A fiú a kifeszített kötél alján próbált lejjebb úszni a szirén után. Azonban amint elértem megfogtam a derekát és előrántottam a fegyverét. A támadó lányokra céloztam, majd amint célkeresztbe kerültek egyesével lőttem rájuk. Amint sikerült valamennyit elintéznem felkezdtem húzni magunkat, majd a víz felszínen az egyik hullám hozzá vágott a hajó testnek. Chris csak lebegett mellettem.

- Auróra! Nate! -kiabáltam fel.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro