- Mégis mit nem lehet ezen érteni? - hallom meg az első hangot végre, de azt is olyan visszafojtott indulat övezte, hogy tudtam a terembe biztosan nagy a feszültség.

- Nem lehet hogy ez az oka! - ellenkezik Au.

- Akkora stressz érte, hogy egyszerűen nem bírta - válaszolja Eric. - Tudta hogy eljön majd a napja.

- Mégis mióta is ismeritek ti egymást? - akadékoskodik Nate.

- Hát több ideje mint ti - jött a lenéző válasz. - De ezt nem mi döntöttük el. Tudod, mint az intézet elitjei, nekünk is meg kell válogatnunk kikkel jövünk össze.

- Te pedig meg válogathatnád a szavaidat - morgom, ahogy dühös pillantást próbálok küldeni felé, de olyan laposakat pislogok még, hogy nem hiszem hogy sikerült.

- A legjobbnak a legjobb jár - jelenti ki végig mérve, majd ismét Natehez fordult. - Amúgy meg a szüleink sürgetik a dolgot, nem mi!

- Ez a pasi a jegyesed? - mutat rá Nate figyelmen kivül hagyva Ericet és majdnem meg is ütötte a nagy hadonászásban. - Mégis hogy? Miért? Mióta?

- Nem vagyunk jegyesek! - ellenkezek azonnal.

- Még! - pontosít Eric, mire kapott egy "kuss" pillantást.

- Eric az akit a szüleim kijelöltek nekem. Nincs közöttünk semmi és nem is lesz.

- Azt majd meglátjuk - motyogja elfordulva.

- Tehát Eric. Az új harcosunk, a te párod lesz? - kezd el kuncogni. - Ez nagyon abszurd. Chris után...

Elharapta a mondata végét, mert Auróra konkrétan széttrancsírozta a lábujjait. Feltápászkodtam, mire a lány azonnal segítőkezeket nyújtott. Néha nagyon ritkán, de a nagyon stressztől képes vagyok elájulni. Apuék már kezeltettek és ezért kezdtem el az intenzív fizikai edzéseket is, amivel sikerült csökkenteni a stresszt. Ericre néztem, aki kihívóan meredt rám.

- Tudod mikor indulunk?

- Már elengedtek minket - mosolyodik el. - A szörnyek sosem pihennek.

- Igaz - biccentek. - Akkor ez lesz a teszt körünk.

- Ennyi?! - háborodik fel Nate.

- Kérlek - sóhajt fel Au.

- Karen nem ez az első dolog amit eltitkolsz a csapat elől! Én még azt sem mertem titkolni hogy dohányzom! Te meg ilyen súlyos dolgokban hallgatsz. Pontosan ezért nem értem miért voltál ennyire kiakadva Chrisre!

- Felejtsd már el őt! - akadok ki, mintha csak eddig bírtam volna.- Ha ennyire mellette vagy, akkor keresd meg és csatlakozz hozzá! Igen nem mondok el dolgokat, mert életem legnagyobb részét egyedül töltöttem. Sajnálom hogy ezt ilyen nehéz ezt elfogadni!

- Nate elég - lép a lány a fiú elé, miközben kezét a mellkasára támassza. - Ne ronts a helyzeten - sziszegi lehalkítva a hangját.

Eric meglengetett előttem egy apró ezüstös tárgyat. Ahogy ráfókuszáltam kivettem a kulcs formát, vagyis formákat.

- Nem megyünk motorral - ingatom a fejemet ellenkezve.

- Naaa - nyűgösködik, mint egy gyerek. - Kérlek, legalább vigyük magunkkal - teszi össze kérlelően a kezeit.

- Akkor te motorozol, én vezetem az autót.

- Aztán cserélünk - bólint beleegyezően.

- Minek kell motor? - háborodik fel ismét Nate.

- Mert nekem számít a benyomás és a stílus. Ráadásul sokkal könnyebb vele a közlekedés.

- De csak ha egyedül vagy. A csapatnak egy bázis kell. Arra pedig az autó, vagy a kisbusz a legjobb.

- Neked csak is a legjobb jár kedvesem - próbáltam nem foglalkozni vele.

- Hova kell mennünk? - fordultam Auróra felé.

- Indianába - jelenti ki határozottan, majd biccent hogy induljunk.

A lány átölelte a vállamat, majd biztatóan rám mosolygott. Így mentünk ki az épület elé, ahol már várt minket az új autó, illetve a motor ami a járdán támaszkodott. Beültem a kocsiba a vezető ülésbe, a lány pedig mellém.

- Bármire is gondolsz - kezdi Au, mire rápillantok. - Tudnod kell hogy ránk mindig számíthatsz. Nate most csak azért dühös, mert egy újabb problémáddal akartál egyedül megküzdeni. Szeretnénk ha végre annyira megosztanánk a problémákat mint egy nagy család.

- Én ezt értékelem, de meg kell értenetek hogy egész életemben egyedül voltam. Nekem nem megy ez a "küzdjünk meg együtt a problémákkal" dolog.

- Értem. Nate is biztosan megfogja. Fontos vagy neki - mosolyog maga elé, majd az épület ajtajára néz ahonnan a fiú és Eric jönnek kifelé. Nate beszáll hátra, Eric pedig sisakot húz a fejére. Megvártam, hogy felkészüljön, majd előttünk lőtt ki Indiana felé.

...

Egy kisvárosba érve húzódtam le a benzinkúthoz, ahol Eric motorját szúrtam ki, bár a fiú nem volt a környéken. Nate feltépte az ajtót és kiszállt. Egész úton nem szólt hozzám, csak Aurórával beszélték meg merre lehet pontosan az ügyünk. Egy gondterhelt sóhajjal hajtottam a fejemet a kormányra, majd én is kiszálltam.

- Na végre! - jött mellém Eric az egyik bistro felől. Azt hittem már lerobbantatok valahol.

- Nem mintha tudtál volna róla, mivel kilométerekre lehagytál minket.

- Nem az én hibám hogy lassan vezetsz.

- Biztonságosan - fintorogtam. - Mit tudtál meg?

- Hogy isteni erre felé az almás pite! Gyere mondtam hogy hamarosan itt lesztek, már vártak titeket - megragadja a kezemet és húz maga után

- Az üggyel kapcsolatba kérdeztem - rántom ki magam a fogásából. - Amúgy sem maradunk sokáig, ha nem ez az a hely.

- Ohh hát megérkeztek - lép ki egy idős hölgy a bisztróból. Olyan finom sütemény illatot ársztott magából, mit amilyenről Eric is beszélhetett. - A fiatal ember már mesélt magukról. Jöjjenek csak! A ház vendégei a megfáradt utazók.

- Ohh ne vicceljen - ellenkeznék, de a hölgy meg sem hallotta már is bent volt.

- Szerintem nincs választásod - lép mellém Auróra, majd Nate is.

Rám vártak, hogy döntést hozzak. Amint megindultunk be megláttam a kettes asztalokat, így automatikusan hagytam Aurórát és Natet egymás mellé ülni én pedig Erichez csatlakoztam. A hölgy olyan fogásokat tálalt elém hogy már a szemem is jól lakott tőle. Régen ettem már házias, meleg ételt, így annyit tömtem magamba amennyit csak képes voltam. Éppen a felborulás határán voltam amikor megláttam, hogy valaki az autónk motorház tetejét felhajtva konkrétan fejest ugrik bele.

- Mégis mit művel? - teszem fel hangosan a kérdést, majd felállok és kisietek a kajáldából és a férfi mögé állva ismétlem meg. - Mit művel maga?

A hirtelen hangtól és gondolom az ijedségtől felkapva a fejét fejelte meg a motorháztetőt a baseball sapkás férfi, majd amint teljesen kiszállt az autótól felemelte a kezeit.

- Ne haragudjon, de mikor megálltak furcsa hangja a volt a kocsinak ezért gondoltam ameddig a nagyinál esznek, megnézem mi lehet a gond.

- Én semmilyen hangot nem hallottam - húzom össze a szemeimet. - Köszönjük, de nem kell megnézned.

- Ahogy gondolod, de én szóltam.

- Köszi szólni fogok ha érdekel - intettem neki, majd benéztem hátha látom okozott-e valamilyen kárt, de mivel semmit sem láttam visszacsuktam a tetőt és visszamentem a többiekhez.