- Tessék? - háborodik fel anya. - Nem azért fektettem ennyit a biztonságába, hogy után csak így elengedjem.

- Szívem meg kellene hallgatnunk az ő véleményét - csitítgatja apu, majd amint megnyugszik felém fordulnak. - Szóval? Te mit gondolsz?

- Anya nem tarthatsz örökké egy kalitkába, megfojtasz. Ez pedig érdekesnek ígérkezik. Kérlek, nem akarok örökké a szobámba ülni.

- Tehát ez egy igen? - néz át Cale a szüleim válla felett.

- Igen, vállalom uram.

Anya hisztizni kezdet, mire apa kivitte a teremből én pedig ott maradtam a főnökkel, aki mosollyal az arcán kérte üljek le.

- Molly, kérlek hívd be az új alakulatunk tagjait.

- Máris, uram - hallatszott vissza a csilingelő hang, amiről tudtam, hogy azé a lányé, aki minket is ide vezetett.

2 percbe se került, az ajtó kinyílt és 3 hozzám hasonló korú tinédzser lépet be.

- Azt elfelejtette említeni, hogy az alakulatot tiniknek szervezi - szúrom oda, de mintha meg sem hallotta volna beljebb inti a többieket. 2 fiú és egy másik lány. Legalább egálba leszünk.

- Örülök, hogy mind elfogadtátok a felkérést. Remélem majd hamar összehangolódtok, úgy pedig pörgősebben fognak menni a dolgok. Mivel nincs vesztegetni való percünk és találtam is egy ügyet nektek bele is vágnék. A Bering-szorosnál, már 3 hajó legénysége tűnt el. A hajókat megtalálta a parti őrség, de a halászoknak nyoma sincs. Menjetek és nyomozzatok, ha bármi kell, meg csak szóljatok.

- Kérdés - jelentkezik az egyik srác. - A felszerelést innen visszük, ugye?

- Igen, összekészítettük.

- És a jármű? - kérdi most a másik.

- Biztosítottunk egy fekete terepjárót, maximálisan feltankoltuk és a szerelőnk is átvizsgálta - tájékoztat minket egy elégedett mosollyal az arcán. -  Rendben van, na akkor szerintem induljatok is, felváltva vezessetek, úgy gyorsabban haladtok és persze csak azok üljenek a volán mögé, akik a valóságban tudnak vezetni - idézi a szavait az egyiküknek mögöttem.

Felálltunk, majd előre menve indultam meg a ház elé, ahol ott állt az autó és mellette az ideges anyám és a teljesen leszívott apám. Nem akartam, hogy jelenetet rendezzen, így csupán felmutattam a telóm, majd beszálltam a sofőr ülésre és letekertem az ablakom.

- Vigyázz magadra szívem és bármi van hívj.

- Nyugi anyu, tudok vigyázni magamra - kacsintottam rá, majd elfordítottam az indítókulcsot.

A kocsiba mellettem ült az egyik srác, a másik pedig a lánnyal együtt hátra ültek. Besoroltam a forgalomba, majd átlag tempóval vártam, hogy valaki megtörje a feszült csendet. Azonban ez még az ötödik piros lámpánál sem történt meg, így bekapcsoltam a rádiót. A zene sokkal jobb volt, mint az a feszült csend, ami nélküle uralkodott, azonban amint kiértünk a városból nem igazán tudtam merre kéne mennünk, így lehalkítottam.

- Na, ki az ész a csapatban? - tettem fel a kérdést, majd amint megláttam az értetlen arcokat a vissza pillantóba javítottam. - Mármint, ki az aki tudja hova is megyünk pontosan.

- Hát a Bering-szoros az ázsiai és az amerikai kontinenst választja el - kezd bele a hátul ülő szőke lány. - A szoros a Bering-tengert (mely a Csendes-óceán beltengere) és Jeges-tenger részét képező a Csukcs-tengert köti össze. Hossza 1600 km, legszélesebb részén 2400 km-es a távolság, a legkeskenyebb ponton pedig 85 km. Utóbbi Ázsia legkeletibb pontjánál, a Gyezsnyev-foknál és Amerika legnyugatibb pontjánál, a Prince of Wales-foknál található. A tenger itt 30-50 méter mély. A szoros közepén találhatók a Diomede-szigetek.

- Wow, mint egy élő Wikipédia - jegyzi meg a mellette ülő fiú.

- Tehát azt mondod, hogy Prince of Wales-foknál lenne a legesélyesebb vadászni - fordul hátra a mellettem ülő srác.

A lány csak félénken bólint, mire beírom a telefonomba a helyet és várom, hogy kidobja a legrövidebb utat, amint ez megvan, újra csend telepszik, amit egyszerűen nem akartam.

- Tehát... - kezdtem bele. - Ti miért kerültettek a csapatba?

Senki nem válaszolt, így már azt hittem megint meghalt a beszélgetés, mikor a hátsó srác szólalt fel.

- Hát elég jó hacker vagyok - dől hátra elégedetten. -Bármilyen rendszerbe bejutok.

- Na ez király, ezek szerint te fogod mondani merre mekkora a jelenségek mértéke.

- Igen, én fogom összeállítani a statisztikákat, lehetőleg veled - mondja ezt a mellette ülő szőke lánynak.

- Hát velem nem nagyon mennél sokra.

- Miért? - kérdem a még mindig a tükörből fürkészve.

- A mellett, hogy egy élő Wikipédia vagyok állításod szerint - élés pillantásokkal jutalmazva a fiút előbbi megtorlatlan beszólásáért. - Én inkább a mítoszokba, legendákba emelkedem ki. Nekem a statisztikák idegenek.

A fiú csalódottan hajtotta le a fejét, miközben alig bírta vissza tartani feltörekvő mosolyát.

- Na és te? - nézek a mellettem ülő srácra.

Amint rám emelte tekintetét a zöld szemekbe zárkózottságot fedeztem fel, mire elnéztem róla és inkább én kezdtem bele.

- Vagy én, nekem mindegy - jegyzem meg halkabban. - Tehát én valószínűleg a meggondolatlan és agyatlan harcosotok leszek- mosolyodom el a visszapillantóba.

- Hát ezek nem éppen a legjobb jelzők - jegyzi meg a lány, mire csak vállat vonok.

- Ha nem kockáztatunk nem érjük el, amit akarunk.

- Cale előtt nem tűntél annyira túl buzgónak - hajol előre a kocka fiú.

- Fent kell tartani a látszatott. Egyébként, meg csak jól kell magad érezni.

- Na ez a beszéd! - bólint elégedetten.

- Na és kit, hogy hívhatunk?

- Én Nate vagyok - huppan vissza a lány mellé.

- Auróra.

- Mint Csipkerózsika? Vajon miért nem csodálkozom? - Nate elég szánalmasan próbálkozik. - Na és te agyatlan?

- Karen.

- Karót nyelt barátunk, te nem akarsz csatlakozni a beszélgetésbe? - kérdez előre, mire csak óvatosan oldalra pillantok.

- Christian vagyok és a harcművészetekben jeleskedem.

- Akkor Karennel ti lesztek az erők, mi pedig az agyak.

- Ja valahogy úgy - biccentek.

Ezután a csend már nem volt annyira nyomasztó. A rádió halkan ment, miközben kint a nap kezdet lenyugodni. Megálltunk tankolni, pisilni és nasit pakolni. Mivel még nem ismertem bolond módon rábíztam Natere az utóbbit. Vagy 4 bevásárlózacskóval tért vissza. Amint mindennel végeztünk indulhattunk tovább azonban valaki már ült a helyemen.

- Innen vezetek majd én - jelenti ki Christian, amivel nem nagyon tudtam vitába szállni és mivel Auróra elfoglalta az anyós ülést, mert a kocka srác teljesen rátapadt, így én kerültem hátra hozzá.

Amint elindultunk a kocsi elringatott és hamar teljes áttudtam adni magam az álmok világának.