Már a 3. energia italomat ittam, mikor Natehez hajoltam a kanapén.

- Hogy vagy?

- Ez borzalmas - túr a hajába.

Auróra 11 óra óta ordítja, hogy megfog halni, ha nem engedjük el. Könyörgött Markusnak, próbálta elcsábítani Natet, nekem pedig a lelki ismeretemre akart hatni. Chris megpróbált 6szor kiszabadulni, ebből 5ször sikerült is neki. Már hajnali 6 óra van mi pedig egy percet sem aludtunk. Az első este a legnehezebb, ezt most már Nate is tudta. Felakartam állni, de a lábam megcsuklott és én majdnem visszaestem.

- Mindannyian fáradtak vagyunk - kapaszkodom meg.

- Lefeküdhettek - mosolyog ránk fáradtan, de bíztatóan Markus. - Most már nem lesz gond.

- Dehogy - legyintek. - Megvagyunk.

- Magad nevében beszélj - nyög Nate.

- Én fent maradok, ameddig lemegy az első szakasz - elindultam ki a szobából, de kilépve a nappaliból a vendég szobához indultam, ahol az egyikben Auróra, a másikban Chris feküdt az ágyhoz kötözve. Még mielőtt elértem volna az ajtót, meghallottam Natet, amit ezt kérdezi.

- Honnan tudnak ennyit a vámpírméreg hatásáról?

- Ez bizalmas információ.

- Kérem, érzem hogy Karenhez van köze a dolognak.

Markus vacilált, de egy nagy sóhaj után bele kezdet.

- Mint tudod bizonyára, a Ryvera család eléggé elszigetelte a kislányt a valóvilágtól. Én voltam az egyike azoknak, akik a biztonságáról és a neveltetéséről gondoskodott. Azonban egyik éjszaka, mikor Karen még csak 11 volt bújócskáztunk. Már alkonyodott mikor számolni kezdtem és mivel a lány elég ügyes volt besötétedett a játék közben. Soha nem felejtem el a sikoltást, amit akkor hallottam. Egy vámpír átjutott a védelmen és egyenesen a kislánynak esett. Szerencsére, ha lehet így mondani friss vámpír volt, csupán a vérszagra támadt. Mire kimenekítettem már megharapta, így bele került a szervezetébe a méreg. Másnap Karennek ágyba kellett volna maradnia, de ő kiszökött. Egy fészekből szedtem ki 2 nap elteltével. Hulla fehéren és véresen. Szerencsére nem ismerték fel kicsoda, mert akkor azonnal megölték volna. Haza hoztam és hasonlóképpen őt is lekötöztem. Minél több ideig van az ember a méreg hatása alatt, annál nehezebb a leszokás. Szerencsére az első este után, amit most te is megéltél, már csak az kell, hogy valaki mellette legyen és tudja hogy biztonságban vannak.

- Ezek szerint Karen ezért....

- Soha nem bocsájtotta meg magának, most pedig a barátai, a társai élik át ugyan azt amit ő. Talán nála jobban senki nem tudja közülünk milyen nehéz a méreg utáni sóvárgás.

- Karen elképesztően erős nő. Félek belegondolni mennyi mindenen mehetett keresztül.

Lehunytam a szemem, majd egy apró mosollyal léptem be a szobába. Chris lehunyt szemmel feküdt, de a légzése elárulta, hogy ébren van. Erősen izzadt. A felsőjén már több sötét folt volt mint világos. A kis szekrényre tett ásványvizes palackra néztem, majd a fiúra. Közelebb léptem, majd megvártam ameddig kinyitja a szemét.

- Szomjas vagy?

Bólintott. Oda léptem, hogy mellé üljek, majd megemelve a fejét tettem a szája elé az üveget. Ivott egy kicsit, majd visszadőlt. Tudtam, hogy a szekrénybe vannak a régi ruháim, így előkerestem egyet, majd hoztam egy lavornyi hidegvizet és vissza mentem a fiúhoz. Résnyire nyitott szemmel figyelte, ahogy kicsavarom a ruhát majd jólesően sóhajtottam fel, amikor homlokát érte a ruha.

-Ez majd enyhíti a forróságot - mondom neki. - De ki kell izzadnod a méreget, ezért nem kaphatsz gyógyszert.

- Kibírom - nyögte.

- Tudom - bólintottam, majd ismét végig néztem a merev testén. - Erre már nem lesz szükség - suttogtam el a varázsige megszüntetésére szolgáló szavakat.

- Ne - leheli erőtlenül.

- Semmi baj. Hamarosan túl leszel rajta.

- Sajnálom, amiért megtámadtalak.

- Nem a te hibád volt. Végig igazad volt. Nem kellett volna soha különválnunk. Hülye voltam és dühös, nem foglalkoztam a ténnyel mennyire veszélyesek egyes fészkek. Őszintén arra számítottam, hogy fordított helyzetben találsz majd rám. Aurórának soha nem kellett volna megtapasztalni milyen veszélyekkel van tele a világ.

- Semmi baj.

Hagytam egy kis szünetet ezután.

- A nehezén már majdnem túl vagy - néztem rá. - Viszont a ruháidat lassan le kell cserélnünk. A bőröd vissza szívja a mérget, ha nem cseréljük néha.

- Rendben - felakart ülni, de csupán kúszva sikerült neki. Közelebb vittem hozzá a ruhákat, majd magára hagytam.

Egy ruha csere még biztosan menni fog neki. A másik szobába Au szintén izzadtan markolta a takarót, bár neki sikerült elaludnia ezért nem akartam felébreszteni. Mellé tettem a váltóruhát, majd eltüntettem bűbájt. Tényleg olyan szép volt így mintha egy mesebeli hercegnő lenne. Vissza siettem a nappaliba, ahol eldőlve találtam meg a kocka fiút, Markus pedig lebicsaklott fejjel ült a tv előtt. Mindketten aranyosan szuszogtak. Lekapcsoltam a készüléket, majd hoztam egy-egy takarót és mindkettőjüket betakartam. Az arcomat masszírozva lépkedtem a konyhába valami emészthető után. Találtam is sajtot, mire azt kezdtem el szeletekre vágdosni. Markus legtöbbször csak úgy elő varázsolja a kaját, még soha nem kellett nekem keresnem, így megelégedtem az első talált dologgal. Céltalanul álldogáltam a konyhapultnak dőlve, miközben a falatokat rágcsáltam. Úgy döntöttem vissza megyek Chrishez, hátha ő még ébren van. Bekopogtam, majd egy halk engedély után benyitottam. Már a tiszta ruhában feküdt, de arcáról levette a hideg borogatást.

- Erre is szükséged van - tettem le a kaját és merítettem a hideg vízbe. - olyan meleg a tested mint egy radiátor.

- Kösz, tudom - helyezkedik megsértődve.

- Bocsánat - tettem a homlokára. - Csak nem akarom, hogy rosszabb legyen.

- Bűntudatod van - állapítja meg.

- Rettenetesen.

- Az én feladatom volt megvédeni magunkat. Emiatt nem kell hogy neked legyen rossz érzésed.

- Már elmondtam hogy ha nem kapom fel a vizet annyira...

- Mindketten hibásak vagyunk. Én húztalak fel, te pedig kiakadtál. Az események követtél egymást.

- Ja - sütöm le a tekintettem a kezeimre, majd összefűzve őket ültem a fiú előtt. - Tudok még valahogy segíteni?

- Nem hiszem. Inkább aludj egy kicsit. Hosszú volt az este - az emlékre most ő szégyellte el magát.

- Dehogy, semmi gond. Bírom én. A lényeg, hogy minden rendben legyen veletek.

- Azért nem fekszel le, mert ránk figyelsz?

- Igen, Markus és Nate már kifeküdtek a kanapaliban. Au pedig a szomszédban szintén alszik.

- Akkor csak én és te vagyunk ébren.

- Pontosan.

- És neked vigyáznod kell rám.

- Igen.

- Akkor gyere ide - pacskolta meg maga mellett az ágyat.

- Hogy mi?

- Gyere. Tudom nem vagyok épp a legjobb partner jelen helyzetben, de te lepihensz én pedig végig itt leszek melletted. Nem mintha megtudnék mozdulni. Olyan mintha ólom súlyok lennének a lábaimon.

- Nem hiszem hogy ez jó ötlet.

- Ugyan már, hiszen a hotelben az ágy fele ekkora volt és akkor önszántadból feküdtél jóval közelebb hozzám.

Ábrándos szemekkel néztem a fehér paplant és a párnát. Chris felé pillantottam. A szökevényes időszaka már elméletileg elmúlt, de soha nem lehetünk biztosak ebben. Habár Markus fejlesztette a biztonságot és Au is szabadon van hagyva. Feltérdeltem az ágyra, majd átmászva a fiún szinte bele estem a puha párnákba.

- Basszus - sóhajtottam fel a kellemes érzésre.

Még egy kicsit képes voltam kilesni a szemhéjaim alól csak annyira, hogy a fiú keze után nyúljak, majd összekulcsoltam az enyémekkel.

- Csupán a biztonság kedvéért.

- Persze. Csakis azért.

Oldalára fordult, úgy hogy felém volt az arca, majd nekem szinte azonnal sikerült elaludnom.