Amint végeztem, a többiekhez csatlakoztam. Auróra és Nate éppen számításokat végeztek arra hogy mekkora az esélye erre felé egy vámpír fészeknek, miközben Chris feszülten tisztogatta le az egyik bakancsát. Lehuppantam a lány mellé és átnéztem a munkájukat, mikor kissé elborzadva fordult felém.
- Karen, az ott....vér?
Lenéztem a pólómra.
- Oh banyek -néztem a foltot. - Bocsi, nem vettem észre.
Egyből lekaptam a felsőmet, mire Nate azonnal elfordult csendben, de Chris elejtette a bakancsot, ami nagyot koppant, majd olyan hirtelen fordult el, hogy majdnem leborult az ülésről. Kuncogva kutattam a táskámba, amihez Au is csatlakozott, majd oldva a hangulatot kezdte el mesélni.
- Az ismeretek szerint erre elég elhagyatott terület van ahhoz, hogy fészek lehessen. Kb. 8 ilyen helyet tudnék mutatni, de Nate számításai alapján le tudtunk venni hármat a területi viszonyok miatt.
- Akkor is 5 hely maradt és csak átutazóban vagyunk - húzom el a számat. - Ráadásul az ügy leírása szerint kopogtató szellemmel lesz dolgunk, ami meg klasszikus.
- Akkor mit csináljunk? Hagyjuk a vámpírokat? - kérdi Nate.
- Nem, csupán megint szét kell válnunk - nézek körbe. - Nate te velem leszel, Chris pedig Aurórával. Egy ész, egy erő.
- Na és mit akarsz ha megtaláljuk a fészket? - teszi fel a kérdés Chris.
- Szóljatok aztán vissza megyünk együtt - biccentek, majd Natehez fordulok. - Oszd be melyik csapat hova megy.
- Rendben - elő kapta a be karikázgatott térképet, majd a kék jelzés Auék, a pirosak pedig mi lettünk. Meghagytam a furgont Chrisnek, amit először szó nélkül hagyott, majd mikor a benzinkúton kiszálltunk hogy szétválhassunk becsapta az ajtót maga után majd annak neki dőlve figyelte amit kiszedem a fegyveres zsákot. Amint a vállamra kaptam rá vezettem a tekintettem.
- Látom hogy van mondani valód.
- Bár mennyire is időnyerő a módszer, hogy különváljunk nem támogatom. Akár hányszor szétváltunk valaki megsérült.
- Akkor is ez van, ha nem vállunk szét. Ez a munkakör rész.
- De nem csak magadat veszélyeztetted, hanem a többieket is.
- Nate megmentett az előbb, az életemet is rá bíznám és tudom, hogy képes lenne újra megvédeni. Aunak pedig biztos ember kell, aki pedig te vagy.
- Ezzel arra céloztál, hogy én tartom magam a szabályokhoz?
- Az a vámpír neked adta ki magát és megakart ölni. Igen lehet elszalad a ló velem!
- Nekem adta ki magát? - képedt el.
- Igen, álcázót használt - jelentettem  ki mintha nem lenne nagy ügy az egész.
- Honnan tudtad hogy nem én vagyok? - ráncolta össze a homlokát.
- Miután Nate lelőtte és elakartam állítani a vérzést kieset a füléből.
- Miért nem intézted el előbb?
- Nem tudtam, elég ügyes volt.
- Vagy nem akartad...Tudtad hogy nem én vagyok, ugye?
-Honnan tudhattam volna?! - kiáltok rá.
- Miután megtámadott - tárja szét a karjait, mintha annyira egyértelmű dolgot mondott volna.
- Azok után, ahogy hozzám álltál nem tudtam mit gondoljak - fintorodtam el.
Ellökte magát a kocsitól, majd közelebb lépet egészen addig hogy már fel kellett néznem rá.
- Bár mit is mondok, soha nem lennék képes bántani téged - mondja a szemembe rebbenés nélkül, majd bár kicsit megkésve, de hozzá teszi. - ahogy Aurórát és Natetet sem.
- Akkor most már tudom - válaszolom ugyan azon a halk, de komoly hangon, amit ő is használ.
- Komolyan elhitted? - hitetlenkedik még mindig. - Karen akár mennyire is megsértettelek....
- Megingattál bennem mindent! - estem kicsit neki, mire magabiztosan megemelte az állát.
- Mert átgondoltad a dolgokat, nem pedig lila ködben élsz. Az én szüleim is megpróbáltak benne tartani, de nem hagytam.
- Fejezd be az okoskodást! Az egész életemet egy rohadt házban töltöttem 5 emberrel. Nem hiszem, hogy lila ködben élnék!
- Pedig abban vagy ráadásul elég nagyban, ahogy a tekintetted csillog egy-egy kalandnál....pedig ölni indulunk.
- Tudod mit Chris - haraptam a számba, miközben lehalkítottam a hangomat. - Ha komolyan így gondolod, akkor nem tudom mit keresel ebben a csapatban.
Rácsaptam dühömbe a furgonra, majd átsétáltam a taxihoz. Bedobtam a csomagtartóba a táskát, majd Natere néztem, aki már készült beülni.
- 2 nap múlva találkozunk - int vissza, de én csak behuppanok.
Remélem átgondolja a dolgokat a fiú, mert amit mondtam azt komolyan gondoltam. Nem fogok együtt dolgozni vele, ha így áll a dolgokhoz amiket már nemzedékek óta csinál a családom.

....

- Ne maradj le - suttogom a fiúnak aki a nyomomban csörtet.
A harmadik helyen vagyunk ami a miénk lett a térkép szerint, tudtam, hogy itt kell lenniük a vérszívóknak. Az első két hely üres volt és a környékén sem találtunk semmit. Oda adtam az ezüst töltényes puskát Natenek én pedig bozótvágóval a kezembe ugráltam le a köveken és a pisztoly ott volt az övemen.
- Itt kell lennie a számok alapján és a helyi viszonyok miatt itt a legkellemesebb a számukra - magyarázta a fiú.
- Utolsó esélyünk, vagy kiherélnek a cégnél - mosolygok rá. - De bízom benned.
- Rád fogom az egészet - vág vissza, mintha meg sem hallotta volna a bókom.
Egyszer csak a látóterünkbe került egy kunyhó. Megörülve pillantottam a fiúra, majd mutattam neki, hogy innentől egy szót se. Tudtam, hogy kiszagolnak, ha a szél irány nekik kedvezik, de a legjobb lenne a meglepetés. Ahogy egyre közelebb mentünk úgy ment el a remény. Teljesen kihalt volt minden. Az ajtó zárva volt, de Nate előtt természetesen nem sokáig. Előre mentem és körbe jártam a földszintet, persze itt sem volt semmi. Egy pince lejáratot talált a fiú, mire benéztünk oda. A sötétben csak érzéssel léptem a fokokra, amik reccsentek alattam. Kitapogattam a villanykapcsolót, de kattogáson kívül más nem történt.
- Nate dobj egy lámpát.
Konkrétan hozzám vágta, majd bekattintva hirtelen lebegett előttem egy test, mire majdnem elestem. Az arcot azonban felismertem.
- Auróra!
Megvilágítottam az arcát, majd arrébb döntve a fejét néztem a nyakát. Volt rajta két harapás, de az ajkát szétnyitva nem láttam sem vért, sem szemfogakat.
- Fogd meg - utasítottam a fiút, majd levágtam a felkötözött kezét és neki döntöttem. - Vidd ki és menjetek biztonságos helyre. Én meg keresem Christ.
- Nem akarlak egyedül hagyni.
- Ő teljesen le van gyengülve biztos helyre kell vinned. Én harcos vagyok, megoldom.
- Vigyázz magatokra - biccent, majd felkapja a lányt a karjaiba és elindul vissza.
A lámpa fényével világítottam be a pince minden egyes kis zugába, majd halkan, de szídni kezdtem a fiút is. Éppen megfordultam, hogy innen is körbe nézzek, mikor felém vetődött egy vámpír. A kezem lendült és lefejeztem, mintha csak tudtam volna a jelenlétéről. A hiedelmekkel ellentétben ugyanis a vámpírok nem lélegeznek a hecckedvéért, igen, képesek hang nélkül lépkedni és nem, nincs vérük. Mikor lefejezzük őket nem fröcsög a vér, kivéve ha most vagy a napokban változtatták át. Ijedten forogtam körbe a társaiért, majd eszembe jutott.
- Nate!
Elkezdtem felszaladni, de mikor felértem egy másik fiút találtam meg a vámpír gyűrűben. Chris tiszta vér volt, de csupán reménykedni tudtam, hogy nem változott még át. 2 napja nem találkoztunk és fogalmam sem volt mikor kapták el őket. A vámpírok mint a macskák fújtak rám, mire egy gúnyos vigyor kíséretében mutattam nekik, hogy jöjjenek csak. Ketten azonnal ugrottak. Az egyiket kiválasztottam és azt a hasától az álláig megvágtam, majd megpördülve fejeztem le a társát, majd őt is.
- Kövi kör - intettem, mire csak az a két tag maradt veszteg, aki Christ fogta és a valószínűsíthető főnök.
Elkaptam a közelembe helyezett lámpát és hozzá vágtam az egyikhez, a másik négyet pedig lelőttem a pisztollyal. Maradt még három. Ezek közül kettő már tanult elődeik hibáiból és nem jöttek karnyújtásira közel, de a valószínűleg fiatal egyed egyenest a bozótvágónak akart menni. Megelőztem a mozdulatot és egy vívó mozdulattal szúrtam hasba, majd fejeztem le. Azonban a gyanításom beigazolódott és rossz ívben vágtam ahhoz, hogy a kifröccsenő vér ne engem terítsen be. Kissé prüszköltem az arcomra csöppenő vér miatt, de nem vonhatta el a figyelmemet.
- Te ügyesebb és gyorsabb vagy, mint a barátod volt - jelenti ki hátulról a tippelt vezérem.
- Mindjárt meglátod mennyire - sziszegtem támadóállásban.
Az amelyiknek a lámpát is vágtam karmait meresztette és szemfogait villogtatva fújt, mint egy macska. A másik egyik lábáról a másikra billeget. Most én támadtam és az ellenségesebbre vetettem magam, azonban a másik egyetlen mozdulattal kiütötte a kezemből a fegyverem, majd a torkomnak akart ugrani. Felhúzva a térdemet még épp időben tudtam közénk tenni. Lerúgtam, majd a fejezőm felé akartam kúszni, de a másikuk elkapta a bokámat. Megpróbált megharapni, de arcba rúgtam. Kapálózva akartam kikerülni a markából. Felemelt és fejjel lefelé lógatva csupán csak a kezeim értek le. Egy hirtelen kétségbe eset ötlettől vezérelve megtartva magam vettem egy lendületet és szabad lábammal teljes erőből állba rúgtam a rohadékot. Ez már elég volt, hogy elernyedjen a szorítása. Ahogy a földre estem máris ugrottam volna a fegyverhez, de az már nem volt ott. Helyette a vámpír lába elé érkeztem. Dühösen kaptam fel a fejemet, majd akartam támadni, de akkor hátul lefogták a karjaimat és éreztem ahogy a fogak a nyakam mellett csattognak.
- Ügyes vagy, de ugye nem hitted hogy ennyire egyszerű lesz?
- Nem - húztam össze a szemeimet, majd meglöktem a csípőmmel a fogva tartómat és ezzel a combfixemről kiakasztottam a kis gáz bombákat, amik mintha a filmes fing jelenetekben is párolgott át a ruhámon, majd a fogva tartóm köhögni kezdet és elengedett. A másik hármat már kézzel oldottam ki és dobtam hozzájuk.
- Megvártam ameddig lecsökken a létszám - vontam fel győztesen a szemöldököm.
Végig néztem ahogy a gáztól égni kezd a bőrük és fuldoklani kezdenek. Ha most látna Chris biztosan egyetértenék a gyilkos jelzővel, mert most igen is élveztem a helyzetet. Nem haltak meg, de gondoskodtam arról hogy nehogy véletlen ismét összefussunk. A rettentő nehéz fiút a hátamra vettem és úgy vonszoltam magunkat az erdőn. Elképesztően nehéz volt, de egyszer sem ejtettem le, vagy álltam meg. Néha megbotlottam és majdnem a fűvel csókolóztam, de összetudtam szedni magam. Amint az útra értünk már tudtam, hogy innen már könnyebb lesz. Letettem a fiút az egyik fa tövébe, mivel kiértünk a sűrű erdőből elővettem a telefonom és Nate telóját csörgettem. Szinte azonnal felvette.

- Hol vagy? - lényegre törő volt.

- Olvasd le a GPS koordinátákat a hívás alapján. Valami autó út mellett.

- Azonnal - ezzel már nem is szólt többet bele csak addig hagyta fent a vonalat, ameddig nem tudta meg hol vagyunk.