azt hiszem, azért csalódtam, mert
a saját valóságomban másnak ismertem meg őt. most kiderült, hogy az ő valósága és az én valóságom eltérnek.

nem kellene hibáztatnom.

nekem is megvannak a félelmeim.

félek, hogy nem leszek elég jó. vagy hogy nem fogom tudni a legjobbat nyújtani nekik. hogy a szemembe mondják egy szép napon, hogy jaj, már megint irodalom. ez a nő nem is tud tanítani. akkor az egy elvesztegetett élet lenne a részemről, nem? és hány ilyen elvesztegetett élet van csak a Google Classroomban... de talán most pont ők adnak erőt. hogy harminc év tanítás után még újra felállnak, újra próbálkoznak, aztán újra leesnek. az összes sebükkel, az összes bántással és szidalommal, amit tőlünk kaptak, még mindig próbálkoznak. azt hiszem, becsülöm őket. most kezdtem el meglátni a kis, szürke életben az emberi nagyságot. csodálatraméltóak.