Angéla szerencsére hamar visszatért a másik szobából és előrelátóan még kendőbe bugyolált jeget is hozott magával a vízen és a kötszereken kívül. Nem szólt semmit csak felém nyújtotta a kért dolgokat. Erre kicsit összeszedtem magam, visszatértem a jelenbe a múltbéli emlékeim közül. Abbahagytam a sírást és gépiesen elkezdtem cselekedni.

Nem tudom mikor változtam bőgőmasinává. Talán mikor elhagytuk a határt? Mindenesetre, ez a mai nap túl ment minden határon... és még nincs vége! - sóhajtottam és idegesen kisöpörtem a hajamat az arcomból. Idának csúnyán felrepedt a szemöldökénél a bőr. Valószínűleg itt találhatta el a klumpa sarka. Gyorsan letisztítottam a fölösleges vért, lefertőtlenítettem és bekötöztem a sebet. Ezután óvatosan a jeget nyomtam a homlokára, ahol láthatóan már rohamos duzzadásnak indult egy egyelőre még kezdetleges púp. Erre már felszisszent és felnyitotta a szemeit. Gyorsan elemeltem a jeget a fejéről. Ködös tekintettel nézett rám, majd lassan elnyílt a szája és rémülten kiáltozni kezdett:

- Raul! Raul!

Igyekeztem befogni a száját, bár a szomszédok eddig sem tanúsítottak nagy érdeklődést felénk, szóval lehet feleslegesen aggódtam, de mégis éjfél fele járt már az idő. Miközben Idával küzdöttem tanácstalanul néztem Angélára, aki egyre az elszabadult függönyök irányába mutogatott. Először nem értettem mit akar, aztán a pillanatnyi csendben hirtelen meghallottam. A teraszajtó irányából halk sírás hallatszott és valaki egyre az anyját szólongatta. Ekkor bevillant.

- Ó, hogy az a... - kiáltottam és elengedtem Idát. Kirohantam a teraszra és az utcai lámpa fényében megláttam az udvar sarkában kuporgó alakot és a létrát, ami még mindig a korlátnak támasztva állt. Feltehetően ezen, mászott fel Ida, hogy utána nemes egyszerűséggel "betörjön" a saját otthonába. Még mindig nem értettem a helyzetet, de tudtam, hogy most nincs idő gondolkodni. Egy pillanatig mérlegeltem, aztán átvetettem magam a korláton és viszonylag puhán érkeztem a hóval borított kertbe. Ezt utólag már nem sorolnám a legjobb ötleteim közé, asszem nem lenne szabad több parkouros filmet néznem, amikben iszonyat könnyedén csinálják az ilyesmiket. Sajnos időnként elfelejtem, hogy nem valami pókember vagyok. (Tudom öreg hiba :D) Viszont ugranom kellett, mégiscsak az unokatesómról volt szó. Kicsit sántítva ugyan, de végre elértem a négyévesforma gyerekig.

- Raul! - szólongattam lágyan, miközben megsimogattam a buksiját. Riadtan nézett fel rám, szája még készen állt a legörbülésre, nagy barna szemeiben könnyek csillogtak, de ahogy felismert, egyből inkább mosolyra húzódott a szája. - Gyere, menjünk be a házba! Itt túl hideg van. - nógattam és felé nyújtottam a kezemet, amit engedelmesen meg is fogott. Mázli, hogy ért magyarul is, bár olaszul is könnyen elmagyarázhattam volna neki a helyzetet, de így azért egyszerűbb volt. Okos kis kölyök az biztos. Körülnéztem hátha meglátom Marcust is, feltételeztem egy ilyen hatásos belépőt, mint amit Ida produkált, egy családtag sem hagyna ki, de hiába meresztettem a szememet Raul apukájának a nyomát se láttam. Gyorsan talpra állítottam hát a fiút és már indultam volna vele a létra felé, amikor egyszerűen összecsuklott.

- Ezt nem hiszem el! - vinnyogtam és kérdőn néztem fel az égre, hogy vajon miért ver ma ennyire engem, aztán aggódva mentem szemügyre venni Rault, aki hátára fekve terült el a hóban. Lassan felnyaláboltam a kis testet és rémülten vettem észre, hogy tűzforró az egész gyerek.

Botladozva igyekeztem minél gyorsabban a létra felé.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Hosszabb kihagyás után itt vagyok újra. Ettől a résztől ugyan nem lendült nagyon előre a történet, de ne aggódjatok, előbb-utóbb beindul és utána nem lesz megállás. :D

Sajnálom, de egy komolyabb műtéten kellett átesnem, (emiatt volt kimaradás) amit nem sorolnék életem legkellemesebb élményei közé.. Brrr... De hagyjuk is. Remélem még vannak, akik figyelemmel követik Szofi és Angéla kalandjait. Én mindenesetre szeretem írni. Ha bármi kérdésetek van a sztorival vagy bármivel kapcsolatban, nyugodtan írjatok, ha szavaztok, kommenteltek annak is örülök. Legyetek jók és egészségesek! 

Ui: Aki pedig rájön, hogy a címet honnan szedtem, annak jár a piros pont/keksz. Ki mit akar.