- 🦋 -

|Harry|

- Aki bújt, aki nem, én megyek!

Ajkaimra tapasztva mindkét kezem húzom összébb magam, és elhiszem, talán ez segít majd abban, hogy ne látszódjon ki valamim. Igazán kényelmetlen itt, lehet mégsem a kerítés és a tölgyfa közé kellett volna bebújnom ... Hallom közeledni lépteit, szívem már a torkomban dobog, az érzés pedig egy halál közeli élménnyel ér fel, annyira félek.

- Még van egy percem, hogy elkapjalak ... -halkan beszél, mintha csak tudná, hol is vagyok pontosan.

Fogalmam sincs, mi lel engem, de kacagni kezdek, s miután sikeresen kievickélem magam, szaladásra ösztönzöm gazella lábaimat. Folyamatosan hátrafelé pillantgatok, hogy csekkoljam, ott követ-e, és annyira nem figyelek, hogy a végén aztán a kezei között kötök ki.

- Még épp időben! -rikkantja győztesen, majd ujjait pólóm alá vezetve kezd el jó erősen csiklandozni.

Észre sem veszem, de csíkos pólóm már a fűben pihen, ami egyet jelent azzal, hogy a vetkőzős bújócska a kezdetét vette. Louis ötlete volt, azt mondta, a hunyónak öt perce van megtalálni a nyuszit, ha sikerül neki, akkor a nyulacska tartozik neki egy ruhadarabbal. Viszont, ha nem, akkor a hunyónak kell vetkőznie. A végére pedig marad a meglepetés. Bármi is legyen az, én már nagyon nagyon várom.

A fejére köti a pólóm, mintha csak egy ninja lenne, majd közli velem; így már biztos, hogy sosem találom meg őt. Azért próbálkoznék ...

- Aki bújt, aki nem; megyek!

Nem hiszem el, hogy megint a mögé a fa mögé bújt, ahová a múltkor is ... Nem tudom, hogy direkt csinálta-e vagy csak a vicc kedvéért, bár igazából nem is nagyon érdekel. Így legalább nagyobb előnyt adott nekem.

- Ha megint azt mondod, hogy csaltam, akkor nem csak a pólódat kérem el, de még a nadrágodat is.

Nevetve szalad elő rejtekhelyéről, egy szál alsóban és zokniban menekül előlem.

- Csaltál Harold Edward! Mindig csalsz.

Még egy kört játszunk, és mivel állítása szerint az előbb, mikor én hunytam; csaltam, büntiből most nekem kell levennem két ruhadarabot. Nadrágom után a zoknijaim után nyúlnék, mikor megállít.

- Nem a zokni jön.

Észre sem veszem, de ismét a sötéten kavargó hullámok sűrűjében találom magam, melyek egyszerre kívánnak szeretgetni és elevenen megfojtani. Nem tagadom, az első dolognak jobban örülnék most.

Mindennél jobban örülnék neki.

- 🦋 -

|Louis|

Harry pirult orcával pillantgat körbe, mintha csak nem akarna hinni a fülének. Azt mondja, talán mégsem kellene itt, hiszen a kertben vagyunk, bárki megláthat minket, főként a pletykás szomszédok, akik igencsak jóban vannak az idősebbik Styles-szal.

- Akkor csináljuk odabent -mosolygok rá kajánul vigyorogva, fejemmel a ház felé intve.

Mikor belépek, mindent gondosan lecsekkolok. Örülök, hogy hallgattam az árusra, ki a szívemre kötötte, hogy a tizenkét óráig égő gyertyát vegyem meg és ne a másikat ... S még az illatuk is mesés.

- Jövök már -hallom meg gyenge hangját a tolóajtó mögül.

Viszont mikor belép, egy nem várt meglepetés fogad engem. Harry-n nincs boxer.

- Úristen! -sikkantjuk egyszerre, és míg én a szememet takarom el, addig ő mentés képpen az ágyéka elé kapja mindkét kezét.

Csak egy pillanat múlva nyitom ki a szemem. Ott áll ő, életem szerelme, egy párnával az öle előtt, szemei meghitt könnyektől ázottak. Sírásra görbülő ajkakkal pislog rám, és én már most tudom, hogy megérte.

- Bejövök itt egy száll semmiben, mert azt mondtad folytassuk idebent, te meg ... Gyertyákat gyújtasz nekem és szomorú zenét kapcsolsz, hogy még jobban szégyelljem magam.

Nem bírom tovább, két lépéssel átszelve a köztünk lévő távolságot húzom magamhoz egy forró csókra, hogy megnyugtathassam; nincs semmi vétke. Annyira ártatlan, hogy még ettől a kis malőrtől is képes úgy kiborulni, mintha csak élete egyik legsúlyosabb hibáját követte volna el. Imádom.

- Ez nem szomorú zene Harold, hanem szerelmes.

- Tökmindegy -szipogja halkan a nyakamba, míg én finoman a dereka köré fonom mindkét karomat, hogy aztán lágyan ringatni tudjam őt a zene dallamos ütemére.

- ,, L is for the way you look at me. O is for the only one I see. "

Elnyílt ajkakkal bámul fel rám, mintha csak hangom épp egy mesebeli ének lenne, az egyetlen, mely képes álomba ringatni a picinyke tündérkéket. Jól tudom, hogy nem az, mások előtt nem is szeretek énekelni, viszont Harry ámulattól villanó szemei megnyugtatnak kicsit, hogy talán annyira nincs is rossz hangom.

- ,, Love is all that I can give to you. " -csatlakozik be ő is később, ami megmosolyogtat.

Énekelve táncoljuk körbe az egész nappalit, s Harry annyira élvezi, hogy szinte már szárnyal a boldogságtól. Nem is kell több. Nincs szükségünk méregdrága vacsorára, egy puccos étteremre, ahová kötelező a szmoking, de még csak a mozira se, ahol nem bújhatunk össze rendesen, és ahol nem csókolhatjuk egymást szabadon. Nekünk elég pár darab gyertya és egy Frank Sinatra lemez is ahhoz, hogy igazán szerelmesnek érezhessük magunkat. Mert ez felér minden elcsépelt randi ötlettel, az egyetlen, ami tényleg fontos, az a másik boldogsága. S a kis loknis fülig érő mosolya nekem pont elég.

- ,, Love was made for me and you. "

- 🦋 -

:)