- 🦋 -

|Harry|

Eddig sosem tapasztalt magányt érzek át, ami most gyötrő unalommal is társul, nekem pedig fogalmam sincs, mit tehetnék ellene ... Van még kerek öt órám Louis munkaidejének a végéig, ha nem számoljuk az elpazarolt másodperceket, melyeket lélegzéssel töltöttem. Már néztem tévét, ettem is, megszagolgattam Louis ruháit, sőt; még a szekrényébe is bezártam magam egy fél órára, az egész magával a mennyország érzésével ért fel. Most viszont itt vagyok, épp az ágyban fetrengem. Talán meg kéne lepnem őt valamivel, nem?

Igazán felnőttnek érzem magam, egy görbe este biztosan jól esne neki is. Viszont mégsem ... Holnap is dolgoznia kell, nyűgös lenne. Akkor csak szimplán meglepem, igen.

Hajamat egy laza kontyba kötve pattanok fel, hogy a konyhába igyekezzek; mazsolás zabkekszet sütni. Már volt alkalmam ilyet készíteni egyszer, Gemma oda meg vissza volt érte és örült, amiért kalóriaszegény édességhez juttattam őt.

Nem nehéz elkészíteni, a sütése sem sok idő. A végeredmény pedig isteni.

Egy jó fél óra múlva már az előre kikészített tálcán pihennek a frissen gőzölgő kekszek, a mosogatógép is halkan zúg már, mindennel végeztem.

Most van még kerek négy órám Louis munkaidejének a végéig ... Viszont nem üthetem el az időt azzal, hogy csak sütögetek, még a végén cukrászdát nyitnánk.

Telefonomat elővéve keresek tippek után a neten, egyszerűen csak érdekel, hogy mások mit tanácsolnak, mivel érdemes igazán meglepni a párodat. Mikor a már vagy századik igencsak pajzán ötletet olvasom el, úgy döntök, hogy inkább hanyagolom ezt ... Az igaz, hogy ezzel legalább egy fél órát töltöttem el, de hasznot nem szereztem nagyon belőle, csak fülig pirulást.

Úgy döntök, talán jobb lesz, ha csak lustulok tovább. Így hát visszafekszem a pihe-puha ágyikóba, a plafont kezdem el kémlelni. Aztán eszembe jut, hogy tegnap óta még nem igen volt alkalmam arra, hogy kipakoljak, pedig a kék szemű még egy polcot is előkészített nekem a szekrényében, ahová egyébként be is bújtam nemrég ...

Már az ötödik csíkos pólónál járok, mikor hirtelen előkerül a kis, fekete noteszem, ahová egyébként a titkaimat szoktam írni, na meg a gondolataimat ugyebár. El is felejtettem, hogy magammal hoztam!

Louis szerelme teljesen megőrjít ... Megfeledkezem a kipakolásról, miközben a rendezettség a lételemem, míg elfelejtem azt is, hogy magammal hoztam egy olyan fontos dolgot, ami egyébként az életemet írja le ... Tényleg bugris vagyok, a kócos is mindig így hív. Inkább leszek felmosórongy fejű, mintsem egy kerti törpe!

Miután végzem a ruháim elrendezgetésével, a noteszt kezdem el lapozgatni, majd végül megállok a Louis címkénél, ahová egy hónap leforgása alatt sikerült sokkal többet összegyűjtenem, mint máshova mondjuk egy év alatt ...

Először is itt a listám róla, ahol felmértem őt. Kapott egy imádom és egy utálom szakaszt is, végül a szívecskés oldal úgy betelt, hogy a halálfejes táblát meg kellett feleznem, majd aztán oda is az előnyeit írkáltam, amiket úgy imádok benne.

A következő lapon megpróbáltam lerajzolni őt, de csak a haja részletezéséig jutottam el, na meg sikerült még egy mérőszalagot is lerajzolnom a kis alak mellé, ahová aztán bejelöltem a pontos magasságát, még azt is odaírtam felé, hogy picike.

A harmadik lapon szintén csak áradozom, aztán a negyediken ... Miképp sikerül realizálnom, hogy miféle gondolatokat is gyűjtögettem én ide, piros pozsgás orcával bár, de inkább becsukom a noteszt.

Ideje másik helyet keresnem a füzetnek és az összegzéseimnek.

- 🦋 -

|16+|
|Louis|

Egy hosszú napot követően nem is igazán vágyom másra, csak arra, hogy a kezeim közé vehessem a kis göndörömet, hogy aztán addig göngyölhessem, míg meg nem unom. Tényleg fárasztó volt a mai nap, sok betegünk érkezett, hol súlyosabbak, hol csak szimplán hipochonderek. Próbáltam helyt állni, ami sikerült is, viszont elfáradtam; rettentően.

- Megjöttem! -kiáltom el magam, mikor belépek a hallba.

Nem tagadom, nem erre a fogadtatásra számítottam ... Szerettem volna, ha Harry már a kulcs zörgését meghallván szaladt volna elém, hogy aztán a karjaim közé ugorjon, jól szétpuszilgatva engem mindenhol, ahol csak érne. De ehelyett néma csend fogad és kalács illat, ami a konyhából jön.

A kis drága kekszet sütött, nekem. Szemeim könnybe lábadnak, most már tényleg itt az ideje annak, hogy előkerítsem őt.

- Nyuszkó, merre vagy?

Először azt hiszem csak alszik, de a háló üres, az ágy viszont rendezetlen ... Most már biztosan tudom, hogy mit művel; bújócskázik.

- Elszökött a nyuszi?

Édes kuncogás érkezik a szekrény felől, majd halk nyikorgás. Imádom, amikor képes ilyen könnyen megadni magát. Halkan a bútor felé osonok, ám mielőtt megpróbálnám kinyitni azt, egy kacagó göndör veti rám magát, ki közben csak annyit kiált; Boo!

Lábait a derekam köré kulcsolja, viszont én képtelen vagyok tartani magunkat a hirtelen súly miatt, ezért hát mindketten az ágyra esünk. Harry máris az ajkaimra tapad, párnáinak fahéj íze rögtön a nyelvem hegyére fut, majd lassan teljesen az eszemet veszi. A loknis nyelvjátéka aztán kissé vadócba csap át, már az alsó ajkamat harapja, mire inkább elválok tőle, bár bevallom; kelletlenül teszem ezt.

- Hiányoztál -pislog rám kiskutya szemekkel, én pedig képtelen vagyok megállni, hogy ne nyomjak még egy csókot azokra a kívánatos ajkaira.

- Te is nekem. Egésznap, minden másodpercben. Legszívesebben elszöktem volna.

- Fáradt vagy? -érdeklődik huncut mosollyal a száján, öle az enyémnek dörgöli neki magát, merevedése a combomnak nyomódik.

- Hmm, attól függ.

A következő pillanatban már póló nélkül ül rajtam, rózsa vörös pírral arcán bámul le rám. Kezem körbejárja gyönyörű felsőtestét, amit annyira imádok. Szívecskéket rajzolok kiálló bordáira, míg eljátszadozom a fénycsíkokkal, melyeket a reluxán át beszökő, lemenő Nap fénye vetít hófehér bőrére.

- Csodaszép vagy -súgom neki, mire elmosolyodik.

Közben az én pólóm is lekerül, aztán csak bámuljuk egymást. Harry a tetkóimmal kezd el játszadozni, egyszerűen imádja őket. Ujjai aztán mellbimbóimra tévednek, finom morzsolgatásukkal készül engem teljesen kikészíteni, már ettől az eszemet vesztem.

- Leszopjalak? -súgja a nyakamra, ami aztán libabőrös lesz az ingertől, hátam közben egy félkövér ívbe feszül, a szívem pedig csak megpróbál nem kiugrani a helyéről, bár a nehezére esik.

- Én ... -kezdeném, de mutatója az ajkaim közé szökik, még levegőt is elfelejtek venni tőle.

A lábaim közé csúszik, hallom sliccem hangját, miképp szépen megadja magát hosszú ujjainak, nem sokkal később már csak egy boxerben fekszem előtte. Még mindig képtelen vagyok arra, hogy akár csak egy szót is szóljak, teljesen a varázsa alá kerültem. Vágytól izzó smaragdjai szinte a csontomig hatolnak, igazán meztelennek érzem magam tőle, hatalmas tenyerei mégis betakarnak.

- Te csak pihizz szépen, most én leszek az ápolód, baby.

Fogalmam sincs, honnan szerezte ezt a hatalmas löketet, valószínűleg a magány lehet az oka mindennek és az unalom. Bár nem tagadom, imádom ezt; imádom a pajzán Harry-t. Megőrjít.

Miután lassan kibújtat az alsómból, mohó szemei majd felfalnak, alig vár néhány fullasztó pillanatot, nedves párnái máris a makkomra kulcsolják magukat, amitől már most csillagokat látok. Nem aprózza el, szépen fogad magába minden centit, égető drágakövei közben mindvégig engem fürkésznek, szinte felfal velük. Tincseire markolok, mire szaggatott nyögés hagyja el nedvemtől ragacsos száját, majd arra kér, hogy dugjam meg a száját úgy, mintha csak épp a popsijával tenném ugyanezt.

Istenem, minden este ezzel a vadmacskával akarok aludni.

- 🦋 -

heyho
bocsi a kisebb kihagyás miatt, kicsit betett nekem a suli és a ... lustulás 🙃

de most itt vagyok egy kicsit hosszabb résszel, és még a cherry-be is sikerült posztolnom az új fejezetet !!!

tiszta büszke vagyok magamra :))

*azt bezzeg nem mondom, hogy nem tetszik ez a rész, de ... csak a szokásos*

remélem, hogy azért tetszett a rész nektek, kis angyalok ♡

imádás ♡♡♡