- 🦋 -

|Louis|

Míg Harry gondosan a szobájába zárkózik, addig én gyorsan leugrom a boltba. Kezembe veszek mindent, aminek magas a cukor tartalma és egészségtelen. Természetesen nem vásárolom fel a fél boltot rögtön, csak pár doboz kekszet és néhány csomag gumicukrot vásárolok, melyeket bevezetésnek szánok a göndörnek. A reggelijét sem ette meg és azóta már eltelt jó néhány óra is, szóval nem érdekel a kifogása sem, ha vissza érek, megetetem.

Út közben rengeteget gondolkodom, agytekervényeim a reggel történtek körül forognak. Az tény, hogy nem értek semmit, de így, hogy még Harry sem szólt egy szót sem hozzám, az egész egy nagy, foltos paca. Talán majd az édességek jobb kedvre derítik őt.

Máris az ajtó nyitást követően egy loknis kiskutya szalad belém, mintha csak a gazdája lennék. A zöld szemű hangosan liheg, és úgy szorít, mintha az élete múlna rajta. Meglepődöm, nagyon is ... Kezeim közül azonnal kiejtek mindent, majd szorosan a karjaim közé zárom. Fejét gyengéden a pulóveremnek dörgöli, néhány szippantást követően lenyugszik, aztán elhúzódik tőlem.

Arca piros, nem néz a szemembe, csak a földet bámulja, közben ujjait tördeli.

- Azt hittem, leléptél ... -súgja halkan, végre magyarázatot adva ezzel előbbi kirohanására.

Nem tagadom, tetszett, hogy így nekem rontott, bele is pirultam egy csöppet, viszont a tudat, hogy hiányolt és attól tartott, hogy csak úgy képes lennék elhúzni innen minden szó nélkül, megmelengeti a szívemet.

- Jaj dehogy, te kis butus. Csak a boltba mentem -mutatok a sarokba ejtett zacskóra.

- Mit vettél?

Látom rajta, hogy igyekszik kommunikálni velem, csak a nehezére  esik, amiért nem is hibáztatom. Tudom, hogy a beszéd nem az erőssége, viszont társas lény, szüksége van a kapcsolatra, még az értetlen csevegésekre is néhanapján.

- Édességet.

Erre a kijelentésemre csillogó szemeit rám kapja, íriszei tüzes tőrként szúrják át lelkemet, ajkaimat hápogásra ítélve. Üveges tekintete most, mintha egy kicsit élettel telibb lenne, talán boldogság bújik meg a háttérben.

- Szóval hoztál egy csomó egészségtelen vackot, pedig tudod, hogy nem ehetek ilyeneket, mert ...

Nem engedem, hogy tovább folytassa, egy kicsit durvábban bár, de a szavába vágok;

- Kussolj Harry, kérlek. Az agyamra mész ezzel a koplalós szaroddal!

Tudom, ha húzom az agyát, többet beszél majd, ezzel is szeretnék egyfajta haladást elérni, szeretném kimozdítani a fürtöst ebből a monoton mozgásból, amit magára erőltetett a betegsége miatt. Nem szeretem, ha az emberek bebeszélik maguknak a badarságokat.

- Nem koplalok -feleli komoran, míg odaadó precizitással követi mozgásomat, miként a konyhába sétálok.

- Mikor kimondtam, hogy édesség, úgy néztél rám, mintha még életedben nem hallottad volna ezt a szót, így pontosan tudom, mennyire kívánod már, próbáld csak tagadni.

Rögtön elhallgat, a padlót kezdi el fixírozni, amíg én kipakolok. Lassan mellém lépdel, a pultra kitett cuccok között kezd el válogatni. Nem sürgetem, nem szólok rá, hagyom, hogy kiválassza magának azt, amit ő szeretne. A gumicukrot azonnal arrébb löki, a karamellás csokoládénál elidőzik egy kicsit, végül mégis az oreos keksz mellett dönt.

- Ilyet kérek, ha lehet ... -motyogja halkan, az utolsó szót még egyszer megismételve.

A hátára simítom a kezem, mire megugrik egy picit. Közlöm vele, hogy nyugodtan egyen csak azt, amit szeretne, egyáltalán nincs megtiltva neki. Persze, hogy nem hagyja szó nélkül ...

- Ha csak azt ennék, amit szeretnék, a végén elhíznék, aztán ...

- Kussolj Harry, mondtam már!

Válaszul csak szemet forgat, nem értem, mit motyog. Kezeit rázva a hűtőhöz lép, kiemelve onnan a tejet, majd felmarkolva a pultról a doboz kekszet a kanapéra telepszik, aztán bekapcsolja a tévét. A csokit és egy csomag savanyú gumicukrot magamhoz véve követem őt, kíváncsi vagyok, mit kíván nézni.

Valami romantikus sorozatra kapcsol, ami épp akkor kezdődik, szóval biztos vagyok benne, hogy lelkes rajongóként nézi. Egy régi, olasz szappanoperáról van szó, azt hiszem, még a nagyi is ezt nézte régen.

Harry mindent kommentál, fikázza a szereplők öltözékét, elmeséli, hogy Carlos a kedvence, szóval róla ne is álmodozzak, és szerinte Paulina egy szajha. Még a csokimból is elcsen néhány szemet, hangosan nevet, mikor megpofoznak valakit, vagy esetleg elbotlik az egyik ember, közben pedig szorgosan szürcsölgeti a tejet, aminek felettébb örülök.

Megfigyelem, hogy a szemei össze-vissza járnak, rendezetlenül veszi a levegőt és folyamatosan matat valamit a kezeivel. Egészen eleven, mégsem azon az elviselhetetlen módon, ahhoz képest igazán csendes lélek.

A sorozat végénél még a lélegzete is elakad, csalódottan veszi tudomásul, hogy ma bizonyára már nem tudja meg, mi lesz szegény Carlos sorsa, kit Paulina vállon lőtt. Kinyújtózva összeszedi a szemetet, felrázza a párnákat -még az enyémet is-, majd az órára pillant, aztán rám.

- Ma meg kell mosnod a hajam.

Olyan komolyan közli, mintha csak arról beszélne, hogy milyen szép az idő odakint, tegyünk egy sétát ... Talán kicsit nagyon is sikerül megilletődnöm, mert meglengeti a kezét az arcom előtt, hogy tudomást szerezzen arról, nem némultam-e meg.

- Uhm ... Nekem?

- Igen Louis, neked. Baba koromban is mindig anya mosta, aztán a szokás megmaradt Gem által, mert ... Én nem tudom magamnak.

Nagy nehezen sikerül kinyögnöm egy okét, mire kuncogva a szobájába szalad közölve, hogy majd szól, ha csatlakozhatok. Hát, nem kicsit lepett meg ez a dolog, bevallom ... De ha itt ez a rend, akkor rendben. Tény, hogy már fürdettem embereket korábban is, beleértve fiatalt és időset is, de valamiért, ha abba gondolok bele, hogy most a kis loknist fogom látni meztelenül, a szívem vadabbul kezd el kalapálni.

Sajnos más testrészem is kész beindulni már csak a gondolatra is, így kénytelen vagyok magamhoz nyúlni. Lehunyva szemeimet vezetem lassan kezemet a nadrágom alá, marokra fogva péniszem. Képzeletemben Harry néz vissza rám azzal az édes mosolyával, amit eddig csak nagyon ritkán láthattam, de mikor végre megmutatta nekem, teljesen elvesztem. Igéző szemei az eszemet vették, na és az ajkai ...

- Louis, jöhetsz!

Villámcsapásként ér a látomásom hangja, hirtelen azt hiszem, észrevett. Kezem azonnal kirántom a gatyámból, aztán gyorsan felpattanok, helyre téve odalent a dolgokat. Zihálok, mocskosnak érzem magam, hiszen épp most akartam kiverni Harry-re. Nem lehetek ennyire hülye ... A fiú egészen ártatlan, nála jámborabb teremtést még életemben nem láttam. Nem lehetek ennyire gusztustalan, az istenemet!

Elszámolok háromig, majd minden szó nélkül benyitok a fürdőbe. Harry már a kádban ül, de nem meztelen ... Egy ananász mintás fürdő nadrágot visel.

- Azt ... Nem veszed le? -bökök fejemmel a nadrág irányába, míg megmosom a kezem.

Nem tagadom, nagy kő esik le a szívemről, másképp biztosan nem bírtam volna türtőztetni magam.

- Louis! Mit gondolsz, hogy majd csak úgy megmutatom neked a ...

- Jaj nem, nem, dehogy! -tiltakozom egyből, paradicsom vörösre pirulva közben.

Harry megnyugszik, elhelyezkedve a kádban dönti hátra fejét, aztán a kezembe nyom egy kis tálkát, gondolom azzal kell majd mernem a vizet az öblítésre. Azt mondja, majd ha megmostam a haját, utána lefürdik, egyedül. Az hála az égnek megy neki.

Kezembe véve a levendula illatú sampont szagolok bele a tubusba. Érdekes ... Én is pont ilyet használok.

Egy keveset nyomva belőle Harry már nedves hajába kezdem el masszírozni azt. A loknis halkan felmordul, aztán teljesen elernyed, vállai ellazulnak, már csak édes szuszogása marad hátra. Úgy döntök, kényeztetem egy keveset, a levendulának egyébként is stresszoldó hatása van, hátha ez megnyugtatja majd egy kicsit.

- Remeg a kezed -jegyzi meg suttogva, mikor a tincseit öblítem.

- Csak ideges vagyok -felelem szűkszavúan.

Nem kérdez többet, aminek most nagyon örülök. Miután másodjára is besamponozom a haját, kezeim lefelé kezdenek el vándorolni. Még a lélegzete is elakad, mikor a vállaira markolva masszírozásba kezdek. Fejét csak úgy hátra dobja, még az sem zavar, hogy ezzel a mozdulatával összevizezi a pólóm. Az ajkait harapdálja, hogy visszatartsa hangját, de egy idő után már nem bírja tovább, hirtelen kibukik belőle;

- Ah istenem, Lou! Ez olyan finom ...

Muszáj nyelnem egy hatalmasat, hogy elűzzem a gondolataimat más felé, de egyszerűen képtelen vagyok rá, épp annyira, hogy észre sem veszem, miként lebecéz. Csak a vágyhullámot érzem, mely végig cikázik a testemen.

Még szerencse, hogy a kád eltakar.

- 🦋 -