- 🦋 -

|Harry|

Louis már órák óta lelépett itthonról, pont akkor, mikor én bocsánatot szeretnék kérni tőle. Még cetlit sem hagyott, csak úgy elment, minden szó nélkül. Kereken egy órája ülök már az ablakban és kezdem azt hinni, hogy csak úgy itt hagyott ... A dolog nem alaptalan, igazán megérteném, ha ezt tette volna, megérdemelném. Viszont a ruhái még itt vannak, szóval talán mégsem hagyott itt teljesen. De azt biztosra veszem, hogy most utál ... Hiszen már lassan sötétedik, viszont ő még mindig nincs sehol. Szeretném jól megszeretgetni, hogy aztán elmondhassam neki, mennyire is nagyon szerelmes vagyok én belé.

Észre sem veszem, mikor elnyom az álom, édes cirógatásokra eszmélek csak fel, melyek derekamat sújtják, közben pedig lágy csókok tapadnak a nyakamra, s az álom ekkor rögtön ki is pattan a szememből, mintha mi sem történt volna azelőtt.

Louis a karjai közé zár, lágy ringatózásba kezd zokogó testemmel, jelenléte miatt teljesen kiborulok, egyszerűen csak képtelen vagyok vissza tartani a feltörni kívánkozó könnyeimet. Szavak nélkül is megértjük egymást, ő pontosan jól tudja, mire is van most igazán szükségem.

Az ágyamra fekszünk, lábaink összegabalyodnak, míg lenyugvásként egymás hajába túrunk, ő göndör fürtjeimmel kezd el szorgosan játszadozni, miközben én karamell színű tincseit húzgálom megszállottan.

Már nem is haragszom rá, most értem csak meg igazán, milyen nehéz is volt nélküle ez a pár nap, hiánya teljesen felemésztett. Bele sem merek gondolni, mi lesz velem, ha eljön a vasárnap ...

- Merre jártál? -érdeklődöm tőle, hogy elterelhessem gondolataimat a közelgő távozásáról.

- Hoztam neked valamit. Pontosabban nekünk hoztam valamit, amiről le sem kellett volna mondanom az elején.

Fogalmam sincs, mire akar célozni ezzel, de kezdek egyre kíváncsibb lenni. Kezei remegéséből ítélve igencsak izgatott lehet szegény, ezért hát nem sürgetem, hagyom neki, hogy maga mutassa meg azt, amit annyira szeretne.

Lassan a bal karja után nyúl, szaggatott mozdulatokat követve kezdi el felfelé húzni rajta sárga pulóverét. Először tényleg semmit sem értek, aztán mikor megpillantom az apró, lila pontocskákból összeálló levendula tetoválást, melynek végében ott pihen a nevem kezdőbetűje ... Magára szőtte a szerelmünket!

- Úristen! -sikkantok fel, mint egy izgatott tini lány, majd a keze után kapok.

Ügyelek rá, hogy ne sértsem meg nagyon, csak finoman érintem csuklóját, mely most halvány pirosan lüktet ujjaim között, és én legszívesebben össze-vissza csókolgatnám édes bőrét, hogy az hamarabb gyógyulhasson.

Könnyeim lassan eláztatják mindkét szemem, nem telik bele pár másodpercbe és én újra bőgni kezdek. Általánosságba véve is nehéz visszatartanom a sírást, de főképp akkor, mikor Louis ilyen cuki velem.

A mellkasára húz, míg a fülembe súgja, mennyire is csodál ő valójában és hogy sajnálja, amiért annyira gyáva volt a múltkor. Aztán olyat mond, amitől még a szívem is kihagy egy ütemet.

- Szeretlek.

Majd az ajkaimra tapad, én pedig még azt sem bánom, hogy alig kapok levegőt. Most igazán boldog vagyok és ezt nem veheti el tőlem senki sem.

- Szeretlek, szeretlek, szeretlek! -kiáltom örömömben.

Csókunk oly heves, hogy sikerül még az ágyról is majdnem leesnünk, de mi csak hangosan nevetünk, mintha mi sem történt volna. Annyira szeretem őt, te jó ég!

Néha teljesen egy álomban érzem magam, mikor vele vagyok.

- 🦋 -

|18+|
|Louis|

Mivel tegnap lett volna esedékes a hajmosós szerda -csak tegnap még nagyon nem voltunk jóban ugyebár-, ezért mára tesszük át az egyik kedvenc programomat. Most én is fürdőnadrágot húzok, hogy együtt fürödhessünk, de úgy tűnik, neki valamiért nagyon nem tetszik az ötletem.

- Így nem fürdesz velem! -jelenti ki makacsan, fánkos nacimra bökve.

Először azt hiszem, csak a minta miatt akadt ki, hiszen ő már beújított az ananászos nadrágjával és az nem lehet, hogy nekem is valami hasonló, bugyuta göncöm legyen. De úgy tűnik tévedek, itt valami másról van szó.

- Nem kell ez neked -súgja az ajkaimra, mikor közelebb lépve hozzám nyurga ujjait nadrágom szegélyébe akasztja.

Meglepve szalad ki számon a neve, mikor minden szót követve elém térdel. Még tompán hallom a halk vízcsobogást, ami a fürdőből jön, de aztán az is lassan elnémul, miként az egyetlen ruhadarab, mely eddig a testemet takarta, szépen a földön végzi.

Minden annyira gyorsan történik, a helyzet ismerősnek tűnik, mikor mi ismét a kanapénál kötünk ki, csak most épp annyi a különbség, hogy nem az ujjaival szándékszik kényeztetni engem ...

Smaragd szemeit rám vetve nyomja makkomat irtó lassan ajkainak, míg erősen a tövemre markol, ezzel is ingert keltve bennem. Már most teljesen magamon kívül vagyok, pedig még el sem kezdtük igazán. Néha utálom magam, amiért ilyen hatással van rám. 

Nyelvét bevetve az őrjítő játékba kezd el játszani makkommal, majd végül egész hosszommal. A tövemtől indulva nyalja végig farkamat, megszívva az útjába kerülő, kidülledő ereket. A nevét nyögöm, míg ujjaimmal akaratlanul is bár, de a hajára markolok. Nem ellenkezik, csak egy meglepett nyögés hagyja el száját, amiből arra merek következtetni, hogy élvezi; nagyon is.

- Dugd meg a számat, Loueh.

Szeretném, ha kérése parancs lenne, és testem kívánja is, de az eszem tudja, hogy még nem áll készen egy ilyen vad menetre. Annyira imádom ajkait, hogy rögtön tövig nyomnám magamat közöttük és nem érdekelne semmi, viszont ... Képtelen vagyok fájdalmat okozni neki és nem is fogok.

- Csináld te, baby. Mutasd meg, mit tudsz.

Ismét a hajára markolok, fejét lassan az ölem felé kezdem el vonni, mire ő készségesen a száját tátja nekem.

- Nagyobbra -parancsolom neki, Harry pedig izgatottan mocorogni kezd.

Egészen nagyra tátva ajkait nyújtja nekem nyelvét, így én készségesen a szája felé tartom előnedvemtől fénylő farkamat. Éhesen tapad rá makkomra, majd egy keveset szájába fogadva kezd el ütemesen bólogatni és én már ettől kivagyok.

Ajkait szorosra fogja körülöttem, míg arra utasít, hogy közben végig a haját markoljam. Imádom, hogy így beindul ettől, annyira ártatlan. Szemeivel kíváncsian pislog fel néha, s annyira igyekszik, hogy egyre többet és többet vesz az ajkai közé hosszomból. Egészen a torkára enged, ahol aztán köhécselni kezd, és én megpróbálok elhúzódni tőle, de nem engedi.

Könnyes szemekkel nyeldekel, amivel a gyönyör végére sodor, már annyira közel vagyok.

- Harreh! -kiáltom kétségbeesetten hátra hajtva fejemet, egyfajta jelzésként utalva neki arra, hogy már nem bírom nagyon sokáig.

De őt ez egyeltalán nem érdekli, a heréimre markol, kiengedve szájából a makkomat szívja, aztán ismét tövig a torkára enged, én pedig elsülök. A szájába élvezek hosszan lövellve, megélve a mennyei tánc szorgos forgóit, melyek magukkal szédítettek.

- Istenem, de szeretlek! -sóhajtok fel a végén, mikor ajkait nyaldosva elhúzódik, mint aki jól végezte dolgát.

Nem volt túl hosszú játék, az egész úgy jött le, mintha csak békülni akart volna. Ha ez így van, hát én esküszöm, hogy többet fogok vitázni vele.

Felkuncog, pontosan tisztában van vele, hogy nem is csinálhatta volna ennél jobban. Szenvedélyesen megcsókol, majd játékos kötekedéssel a fejemhez vágja, hogy siessek, a haja nem mossa meg saját magát.

Néha egy álomnak hiszem ezt az egészet, az nem lehet, hogy ő valódi volna ...

- 🦋 -

kijöttem én már a szex jelenetek megírásából, rájöttem :((
majd igyekszem bele rázódni, ígérem ;)
ti hogy vélitek, nagyon gyatra volt? :((
de legalább kibékültek, más nem is számít igazán ♡