- 🦋 -

|16+|
|Harry|

Még soha senkinek -igen, még Gemma-nak sem- engedtem, hogy az ágyamba feküdjön. De most Louis épp itt fetreng mellettem és még az sem érdekel, hogy így össze-vissza gyűri a lepedőt alattunk, csak hangosan kacagok, ugyanis épp bújócskázunk. Az első, közös vasárnap esténken.

- Puszi a pocira! -kiáltja, majd eltűnve a pólóm alatt a hasfalamra nyomja forró, duzzadt ajkait.

Felsikítok, partra vetett halként vergődöm, mintha csak kínozna éppen. De én tényleg nem tehetek róla, a pocim nagyon érzékeny és csikis, Louis pedig csak hergel azzal, hogy folyamatosan a bőrömet fújkálja és puszilgatja, már levegőt is alig kapok.

Aztán a gyermeki játék hirtelen érzéki örömszerzésbe csap át. Én nyöszörögni kezdek és úgy helyezkedem, hogy pont a szemébe tudjak nézni, míg ő a fogai közé csípi vékony, pirosra szívott bőrömet. Néhány helyen meg is jelöl és én nem ellenkezem.

Pólómat egészen a nyakamig feltolja, hogy aztán egész felsőtestemet feltérképezhesse nyálas szájával. Muszáj hatalmasakat nyelnem, elveszek sötét szemeiben, melyek most csapongó hullámokat verve pillantanak rám, szinte felfal szemeivel.

- Még nem is viszonoztam a múltkorit, pedig annyira ügyes voltál.

Hangja most igazán mély, szinte fel sem ismerem azt a magas tónust, mely tiszta hangját szokta jelképezni. Ettől pedig elpirulok, majd lenyúlok, hogy karamella színű tincsei közé nyúlhassak, míg gyorsan a fejem alá tolok egy párnát, hogy jobb rálátásom legyen rá. Végig akarom nézni, miképp életemben először valaki kiveri nekem, még azelőtt, hogy én magamhoz nyúltam volna. Sosem mertem igazából, úgymond ezt is tartogattam, mint még sok mást is. Louis megérdemli, hogy neki adjam magam, ha már az első csókomat is ő kobozta el tőlem.

- Mire vársz még?

Próbálok magabiztosnak tűnni, nem akarom, ha látná; mennyire is félek én valójában. Nem magától a dologtól, mert most már egyáltalán nem félek, csupán csak attól, hogy ezzel majd még közelebb láncol magához ... De ahogy azt ő is mondta; most én következem a kényeztetésben.

- Ne légy türelmetlen, baby. Nem szabad elsiettetni semmit.

Aztán csak úgy repkednek a ruhák, cuppannak a csókok, míg teljesen meztelenre le nem vetkőztet. Nem szégyenlősködöm, mert már jó sötét van a szobában is és amúgy sem a szeme kell ahhoz, hogy kiverje nekem. Közben folyamatosan dicsérget, hogy gyönyörű vagyok és csodálatos, amitől elérzékenyülök. Élte már meg valaki könnytől ázottan élete legelső orgazmusát? Mert igen;

Nekem a puszi a pocira és néhány szép szó, majd érintés elég volt ahhoz, hogy megéljem.

- 🦋 -

|Louis|

Harry hihetetlen volt este ... Sikerült néhány törődő szóval és szeretgetéssel elérnem nála a gyönyört, ami akkor igazán megmelengette a szívem. Imádtam a hangját, édes sikolyát, miképp forrón az ujjaimra lövelte nedvét, még utána is csak percekig remegett, szemeit szorosan lehunyva. Magamhoz húztam és csak ringattam nyurga testét, míg ő halkan álomba motyogta magát. Még reggel is kis koalaként csimpaszkodott rám, gondolom örült, hogy éjszakára is itt maradtam mellette.

Még nem ébresztettem fel, most is csak bámulom, mint egy veszett mániákus, de nem tehetek róla, egyre jobban szeretem őt. A hajával játszom, piros pozsgás orcáját cirógatom egyik tincsével, ami elszabadult a fészekből, mire ő elmosolyodik. Már tudom, hogy nem alszik, érzem a takaró alatt mocorogni lábait, melyeket körém fon, majd mire egyet pislogok, ő már felém is kerekedik és gyengéden a nyakamba harap.

- Bú! -kiáltja, aztán mindkét kezét a magasba emeli, hogy megijesszen.

Hangosan nevetek, mert annyira aranyos és imádom, hogy képes minden játékba így beleélni magát.

- Jó reggelt -motyogom immáron az ajkaiba, melyek mézédesen közben az enyéimre tapadnak.

Imádok így kelni.

- 🦋 -

Fél óra elteltével már a konyhában vagyunk, viszont a szerepek felcserélődni látszanak, miszerint most Harry az, ki a reggelit készíti, míg én szorgosan várva az asztalnál ülök, már csak a villa csapkodás hiányzik a képből. A finom illatokból ítélve ma sem lesz rossz a tápláló reggelink, ami megmosolyogtat. Jól gondoltam én tegnap, hogy a fürtös még a főzésben is prímán jeleskedik.

Észre veszem azt is, hogy milyen csendben és precizitással végez minden mozdulatot, a munkaterepe is teljesen tiszta, rendezett. Pont az én ellentétem. Ugyanis én szeretek közben halkan dúdolgatni és még táncolni is, de úgy tűnik, ő megelégszik a kintről beszűrődő, édes madár csiripeléssel.

Meglepődöm, mikor az elém kerülő tányéron hagymás tojást és bacon-t vélek felfedezni, amit nem rég szereztem be, de még álmomban sem képzeltem volna, hogy unszolás nélkül képes lenne elfogyasztani azt, nemhogy megsütni. Most igazán büszke vagyok rá és persze magamra is, mert a göndör egyre többet fejlődik, kezd kilépni a monotonitásból, amit kelletlenül magára aggatott az évek során.

Miután megköszönöm az ételt, enni kezdünk. Nem csalódom, nem csak az illata, de még az íze is fenséges.

- Miért döntöttél úgy, hogy ápoló leszel?

Nem néz rám, mikor ezt kérdezi, tányérját fixírozza szüntelen. Kicsit meglep a hirtelen érdeklődése, de örülök neki, mert így legalább ő is megtud rólam egyet s mást, szóval szívesen felelek neki.

- A családom. Sokan vagyunk testvérek, tudod én vagyok a legidősebb, rengeteget vigyáztam a kistesóimra, mikor anyának dolgoznia kellett. Egyedül nevelt minket, mert ... Az apám lelépett.

- Nekem is -feleli mosolyogva, mintha örülne ennek a közös vonásnak, legalább ő képes együtt érezni velem.

Közben hatalmas tenyere a kezemre csúszik, azt cirógatva hallgatja tovább beszámolómat.

- Szóval mindig is bennem volt az, hogy törődjek másokkal és figyeljek rájuk, szívesen segítek azoknak, kik képtelenek arra, hogy maguk tegyék. Sosem a pénz miatt tettem, tudod sokukkal szoros barátságot kötöttem, a legtöbb páciensemet gyakran meg is látogatom, mikor tehetem.

Édesen mosolyogva hallgat végig, büszkén csillogó szemekkel pislog rám, tényleg látszik, hogy érdekli is őt, amit mondok neki.

- Én nem csak a barátod vagyok, igaz?

Mosolya a fülét érinti már, amit imádok, mert ilyenkor a gödröcskéi is előbújnak, melyek csak még arányosabbá teszik őt.

- Több vagy annál, sokkal több.

Elpirulva ismét a reggelijének szánja minden figyelmét. Közben tovább beszélgetünk. Nem érdeklődik többet, állítása szerint Gemma már beavatta őt a fontosabb dolgokba; hogy mikor van a szülinapom, mi a kedvenc filmem és színem, hol voltam utoljára nyaralni. Nos igen ... Mikor egy testvérpár összefog és rátalál a facebook profilodra, többé már semmi sem marad véka alatt.

Lassan befejezzük az étkezést, viszont érzem, hogy Harry közölne szeretne velem valamit, amit hamar meg is oszt velem.

- Ma én szervezem a programot Louis és biztos vagyok benne, hogy nagyon nagyon élvezni fogod!

Imádom, mikor ilyen kis eleven.

- 🦋 -