- 🦋 -

|Louis|

Másnap reggel még anyánál is korábban ébredek, az egész ház csendben alszik. Harry kötelező ébredéséig is van fél órám, ezért hát úgy döntök, hogy ma én készítem el a reggelit a család számára. Egy csókot hintek bongyorim homlokára, ki evégett álmában elmosolyodik, s nekem ettől hatalmas mosolyra húzódik a szám. Máris frisebbnek érzem magam.

Mivel úgy számoltam, hogy az egész hétvégét itt töltjük Harry-vel, a dugi utazó táskába is, amiről ő tegnap még nem tudott, úgy pakoltam be, hogy elegendő ruha legyen mindkettőnk számára. A kedvenc csíkos pólóit hoztam magunkkal, amelyeket a leggyakrabban szokott hordani. Imádom őket, ahogy a loknis is. Gardróbjában az ember egy-két egyszerű felsőn és ingen kívül nem is igen talál mást, csak csíkos pólókat. Tetszik, mert ezzel is egyedi.

Miután kikészítem neki a ruháit, a konyhába igyekszem. Útközben eldugok minden kiskori képet magamról, ahol épp csorba és hiányos fogakkal vigyorgok a kamerába, csak azokat hagyom meg, melyeken nincs annyira idétlen fejem. Tegnap sikerült elkerülnöm, hogy a göndör ne azokat nézegesse, így szeretném inkább, ha az összes mind látatlanul is maradna.

Rántottát készítek, sütök néhány palacsintát is, s az idő úgy elrepül felettem, hogy csak arra eszmélek fel, mikor Harry szó nélkül átölel. Egy picit meg is ijedek, mire felkuncog, vigaszul finom csókokat szór szét arcom minden pontján, ahol csak ér.

- Jól aludtál?

- Pompásan! -bólint, majd el is csen egy epret, amit savanyú szájízzel fogyaszt el, a kissé még éretlen gyümölcs aromáját aztán egy kanál nutellával tünteti el, majd kettővel.

Mosolyogva csóválok fejet, mire nyelvet ölt rám. Még a fogai is maszatosak.

- Jó reggelt! -köszön ránk anya, mikor egy hatalmasat ásítva ő is társul hozzánk.

Azt mondja, hogy az isteni illatokra ébredt, amik beszöktek a szobájába, és végül addig zaklatták az orrát, amíg ki nem nyitotta a szemét. Csak felnevetek, reggelijét tálalva oszlatom el aztán minden szomorúságát, mosolyogva kezd neki a még frissen gőzölgő ráttontájának.

- Harry bezzeg rögtön a desszertet kapta -jegyzi meg játékos csipkelődéssel, villájával a nutellát magába kanalazó fiúra mutatva.

- Én ... Már ettem tojást -füllenti szemrebbenés nélkül.

Anya rögtön el is hiszi neki, majd felvilágosítja, hogy csak viccelődött vele, ő azt sem bánná, ha egy tonna csokit nyomna magába reggeli gyanánt, csak egészségére. Harry megnyugszik, én viszont egy ,ezért még számolunk' féle nézéssel pillantok rá, mire fülig pirul.

Épp az utolsó adag édességet csúsztatom a tányérra, mikor drága testvéreim robogó csordaként törnek be a konyhába, egyszerre kiáltják mind; Palacsinta!

Harry hangosan kacag, segít mindenkit leültetni valahová. A reggeli aztán nyugodtan telik, beszélgetünk kicsit, eltervezzük a napot. Felajánlom a loknisnak, hogy elviszem őt és körbevezetem a városkában, ahol felnőttem. Örömmel fogadja, még a lányok is gratulálnak nekem, pedig ők most épp abban a korban vannak, mikor szerintük minden romantikus randiötlet túl elcsépelt és borzasztóan nyálas. Szóval ezt egy dicséretnek veszem a részükről.

Már azt is tudom, hogy mit mutatok majd meg a kis fürtösnek legelőször.

- 🦋 -

- Messze van még? -nyafogja húsz perc sétát követően.

Épp egy dombon gyaloglunk fölfelé, ő közben pedig egy müzlit majszol, s hiába mondom én neki, hogy a séta közbeni csipegetés sokkal megerőltetőbb magában, mintha futni készülne vagy valami hasonló, csak annyit mond, hogy fogjam be, nem a müzli miatt van így elfáradva, hanem miattam, mert ennyit gyalogoltatom szegényt.

- Itt vagyunk.

Felsegítem őt a domb tetején, és ahogy édesen körbepillant, zabtól maszatos ajkai máris csodálkozva nyílnak ketté, mintha csak a mennyországot mutatnám neki.

Sokat jártam ki ide gyerekként is, imádtam innen bámulni a naplementét, egyszerűen fenséges volt és megunhatatlan. Miként elnézem, a bongyorinak is tetszik, már rég helyet foglalt a fűben, most onnan bámészkodik tovább.

- Ezt most lefotózom és megmutatom Gemma-nak, hogy jobb naplementés képeket tudok csinálni nála. Háhá.

Ördögi kacaja engem is mosolygásra késztet, mikor előkapva telefonját mindent és mindenkit fotózgatni kezd. Vagy száz képet csinál, az egyik közös képünket rögtön be is állítja háttérnek, nekem pedig megszakad a szívem. Annyira imádom.

- Hozhattam volna több nasit is -meséli nekem szomorkásan, miközben a zsebeit kutatja át, ám azok mind üresek.

- Talán már így is eleget ettél.

Tudja, hogy csak viccelek vele, megjátszva sértődöttségét tesz úgy, mintha épp egy dráma kellős közepén lennénk, a domb lenne a színpad, míg az alattunk elterülő fénycsóvák pedig a nézők.

- Búcsúzz el a piszi pusziktól drága Louis!

Hangosan kacagunk, igazából fogalmam sincs, hogy pontosan min is ... Csak nevetünk, csipkelődünk egymással, összebújunk, majd ismét nevetünk.

Imádom ezt a körforgást.

- 🦋 -

heyho
most ne tagadjátok ez tényleg egy nagyon unalmas rész lett, viszont ...

kint az új könyvem, Cherry néven találhatjátok meg :))

esküszöm, hogy az egy igazi kárpótlás lesz ezután az uncsi rész után ...

mindegy is

neked meg itt is boldogat, baby ❤🎂
Niallgirl28