- 🦋 -

|16+|
|Louis|

Másnap úgy döntök, hogy a városba viszem Harry-t; sétálni. Az ötlet először nem tetszik neki, két nutellás falat között mérgesen tekint rám. Nem szereti az újat, nem kedveli a változásokat, megértem. Viszont szüksége van rájuk. Nagy nehezen sikerül rávennem azzal, hogyha eljön velem, akkor vissza felé jövet benézünk a könyvesboltba is. Erre persze rögtön meglágyul a szíve, már nem olyan konok többet. Így hát hamar elkészülünk, csomagolok pár szendvicset az útra, Harry még indulás előtt a kezembe nyomja az elsősegély csomagot és a görögdinnye illatú kézfertőtlenítőjét, miszerint ezekre még nagy szükségünk lehet. Aztán végre elindulunk.

Egy húsz perc elteltével már a metrón zötykölődünk, a zöld szemű kedvességből átadta a helyét egy idős hölgynek, kivel aztán halkan beszédbe elegyedett. Elnézem nyugodt arcát, míg mély hangját hallgatom; annyira kellemes. Viccet mesél a néninek, ki édesen felnevet, majd közli, hogy sajnos mennie kell, aztán leszáll. Harry orcája pirospozsgás a nevetéstől, és én annyira büszke vagyok rá, hogy csak így képes volt kommunikálni egy idegennel, csupán kedvességből.

- Le akarsz cserélni, Harold? -viccelődöm vele, mire felkuncog.

Mindkét kezével megragadja a fejem fölötti kapaszkodót, majd abba csimpaszkodva közelebb hajol hozzám. Merész pillantása az enyémbe fúródik, érzem leheletének mentolos illatát. Kissé megzavarodom ettől.

- Téged? Soha.

Aztán egy aprót az orromra koppint, megilletődöttségemen jót nevetve. Csak nézem őt, ezt a fiút, ki számomra most oly idegen. Boldog, rengeteget mosolyog, mintha nem is létezne a betegsége. Viccelődik, a szokásosnál jóval többet beszél. Sőt, épp az imént kacérkodott velem ... Egy zsúfolt, emberekkel tömött metrón.

Talán a neon fények kábították el az agyát, abból a sex shop-os kirakatból ...

- 🦋 -

|Harry|

Igen, pusztán csak véletlenségből haladtunk el pont amellett a kirakat mellett és Louis úgy elpirult, hogy én azóta is csak azon mosolygok. Hogy jobban húzzam az agyát, viccből még be is néztem a boltba és megjegyeztem, hogy amint betöltöm a tizennyolcat, ellátogatok ide. Erre aztán még levegőt is elfelejtett venni. A metrón összebarátkoztam egy idős hölggyel, akinek átadtam a helyem és még Louis-sal is incselkedtem egy keveset. Ma igazán jó a kedvem.

- Olasz vagy francia? -érdeklődik a kék szemű épp egy újságot bújva.

- Olasz csók nem is létezik, Lou baba -jegyzem meg piszkálódva, és amint máris vörösre pirul, már tudom, hogy érti, mire gondolok.

- Ú-úgy értem, milyen pékségbe menjünk ...

Nem húzom tovább szegényt, voksomat az olasz mellett teszem le, így oda megyünk. Louis tiramisut választ magának, állítása szerint az a kedvence mind közül. Én is kérek egyet magamnak, ugyanis ezelőtt sosem kóstoltam még; a kávé miatt. De a kék szemű kész megnyugtatni, hogy nem kell félnem, nem fog az adrenalin szintem az egekbe szökni. Ahhoz még kávé sem kell, elég ha hozzám ér ...

Drága könyvesbolt helyett az antikváriumba megyünk, az egyik kedvencembe. Sokszor megfordulok itt, így mondhatni, hogy már ismernek valamennyire. Imádom a régi könyvek illatát, az elsárgult, kissé már gyűrött lapokat a borítók között, melyeket emberek ezrei olvastak el, és a kedves üzenetek elolvasása még '62-ből sokkal felemelőbb érzést nyújt, mint egy vadonatúj könyvet tartani a kezemben. Ráadásul sokkal olcsóbban jutok hozzá mindenhez, nem kell vagyonokat költenem.

Louis elidőzik a régi képregényeknél, aztán látom, mikor egy szerelmes idézetekből álló kötetet vesz a kezébe, majd lapozgatni kezdi. Én is találok egy ősrégi irományt A Romeó és Júliából, így megveszem. Muszáj újraolvasnom, mikor először tettem, csak kölcsönöztem a könyvet. Hamar végzünk, előkeresve tárcámat állok be a levendula illatú mögé a sorba.

- Remélem este olvasol fel belőle valamit -súgom a válla fölött egyenesen a fülébe, mire még a hideg is kirázza őt.

Fizetés után elindulunk vissza, ugyanis a sorozatom nemsokára kezdődik és az képtelenség, hogy én akár csak egy részt is kihagyjak belőle.

A metrón ülünk, Louis álmosan a vállamnak döntve fejét pihen. Képzelem, hogy kimerülhetett szegény, ahogy próbálta a kis tacskó lábaival tartani az iramot, mikor én egyet léptem, ő meg kettőt.

Illata megnyugtat, ellazít. Már-már annyira, hogy vágyat kelt bennem, ami először csak felvillan, majd eltűnik, de a végére már annyira erősen érzem, hogy szinte perzsel a tüdőm az érzéstől. Louis sem segít rajtam, csak jobban dörgölőzik, orrát a nyakamba fúrja, ott piheg tovább, halk nyöszörgés hagyja el ajkait, mikor a kocsi kicsit megrándul alattunk. Legszívesebben már most a szájára tapadnék és addig csókolnám, míg el nem ájulna a levegő hiányától. De türtőztetem magam, egészen addig, míg haza nem érünk.

A konyhába igyekszik, hogy lepakoljon, de én már a nappaliban elkapom őt, derekára markolva húzom szorosan magamhoz, majd testét a kanapénak döntöm, hogy még menekülni se tudjon. Nem szól egy szót sem, csak bámul rám, arca tűzvörös. S én nem bírom tovább ...

Ajkaira tapadok, éhezőként tépve őket, míg ujjaim a csípőjére marnak; mindenhol érinteni akarom őt. Nem ellenkezik, ő is csókol. Keze a hajamra markol, hátra húzva fejem a nyakamat kezdi el szívni hófehér fogaival. Teljesen elveszek, sikerül annyira, hogy öntudatomon kívül az egyik kezem a nadrágja alá téved.

- Harry! -sikkantja remegve, elválva nyakamtól.

Teste megfeszül az érintésre, amit érdes tenyerem okoz nedves farkán, mely most forrón pulzál ujjaim között.  Annyira megijedek, hogy csak állok ott, mintha megkövültem volna. Louis viszont nem tétlenkedik, csuklómra markol, hogy aztán egy helyben tartva azt dörgölőzni tudjon. Érzem, hogy egyre nedvesebb és keményebb lesz odalent, de én csak az arcával tudok foglalkozni, ami most annyira gyönyörű. Ahogy egyre hangosabban szuszog és nyög, miként behunyva szemeit élvezkedik ... Egy pillanatra el is felejtem, hogy ő valójában a kicseszett ápolóm ...

A kibaszott neon fények tehetnek mindenről.

- 🦋 -

ohm ... egy kicsit összeszedetlen lett, ne haragudjatok :((
azért remélem tetszett, sajnálom, hogy ilyen sokára hoztam a részt ♡
ja és amúgy már tegnap kitettem véletlenül, de akkor még csak a fele volt meg és úgy megijedtem ... 🙃
na mindeeeegy

i m á d á s 😻🌈😻