- 🦋 -

|Harry|

Az asztalnál ülve számolom az ötödik egyenletemet, bár az egész igencsak a nehezemre esik. Gemma épp hangosan telefonál, közben pedig össze-vissza járkál, még a port is felveri, nem hagy koncentrálni. A második bőröndjét igyekszik tele pakolni, pedig csak két hétre megy, nem többre. Nem értem, mire ez a nagy felhajtás. A bébiszitter is elvállalt, akkor meg?

Gem állandóan parázik, kisbabaként kezel és mindig aggódik miattam, ami miatt magára alig marad ideje. Tagadja persze, de én nagyon is jól tudom. Így hát, ahogy eljött a szülinapja, én a barátnőivel összebeszélve egy két hétre szóló élmény nyaralással ajándékoztam meg, mert már igazán rá fért, hogy kikapcsolódjon egy kicsit.

Viszont még most is halálra aggódja magát, pedig nincs mitől tartania; egyedül is meglennék. De természetesen azt ő nem engedi, miszerint jobb, ha egy szakképzett ápoló segít nekem, míg ő távol van.

Asperger-szindrómám van az istenit, nem agytumorom.

- Köszönöm, ez igazán rendes tőled! Akkor egy óra múlva!

Élénken mosolyogva rakja le a telefont. Ki tudja, lehetséges, hogy épp sikerült valami szexi ápoló fiút felszednie, kit szívesen alkalmaz majd máskor is. Én azt sem bánom, ha rögtön feleségül is megy hozzá, csak maradjon már csendben végre, miatta nem tudok számolni.

- Harry -szólít meg gyengéden, nekem mégis a nehezemre esik, hogy finoman válaszoljak neki.

- Tessék? -fordulok hátra a szék karfájára markolva közben, hogy levezethessem zavaromban felgyülemlett idegességemet.

- Louis nemsokára itt lesz, legyél vele kedves, kérlek. Nagyon rendes srác ...

- Rendes, mi? -húzogatom a szemöldököm huncutan, mire csak felnevet.

- Meleg, Harry.

Még a szó is belém szorul, mikor ezt közli velem. Az arcom tuti, hogy rögtön tűzpiros lesz, idegességemet hirtelen váltja át a szégyenlősség. Gemma bezzeg hangosan kacag, hiszen ő is tisztában van mindennel a nemi identitásomat illetően és csak ... Ezt nem teheti!

- Nem volt szép dolog, hogy egy meleg ápoló fiút béreltél fel direkt, amikor tudod, hogy én ... Fulladj meg, Gem!

Tudja, hogy nem gondolom komolyan, ezért is nevet annyira hangosan, szinte majd megfullad, annyira kacag. Legalább teljesülhet a kívánságom ...

Eldöntöm, hogy közömbös leszek ezzel a fura nevű fiúval kapcsolatban, az sem érdekel, ha ő is meleg. Gemma csak ne legyen az én kerítőm! Az lehet, hogy mostanában túl sok időt fordítottam a szerelemre, miszerint romantikus kötetet követett minden nyáltól csöpögő novella és aztán sorra jöttek a sírós, szerelmes filmek, na meg azok az ócska, vágyakozó dalok is ... De én nem kértem tőle, hogy intézkedjen, a fenébe is! Van nekem szám, ha akarok valamit, azt meg is szerzem magamnak, nincs szükségem a nővéremre.

Ezt sikerül is bizonyítanom azzal, hogy épp az ellenkezőjét kívánom tenni annak, amit kért tőlem. Bezárkóztam a szobámba, most épp olvasok, még akkor sem leszek hajlandó kimenni, ha az ápolóm megérkezik majd.

Csak imádkozni tudok érte, hogy valami agyrém legyen a srác ...

- 🦋 -

A falamon lógó órámat bámulva számolom vissza a másodperceket. Kereken hármat üt a mutató, mikor csengetnek. Épp időben! Ki nem állhatom, ha késik valaki. Ha már engem akar ápolni, akkor az a minimum, hogy pontos legyen és diszkrét.

Könyvemet a még olvasatlan oldalon felhajtva úgy teszek, mintha azt bújnám, közben viszont csendben hallgatózom. Nővérem máris az ajtónál teremve engedi be az ismeretlen fiút, ki illedelmesen köszön, Gem beljebb tessékeli őt, majd közli vele, hogy nyugodtan érezze csak otthon magát. Ezután csak halk susmorgásokat hallok, gondolom rólam beszélnek. Aztán hallom, hogy a szobám felé veszik az irányt, Gemma hármat kopogva kér engedélyt arra, hogy beléphessen. Viszont én nem felelek, amiből testvérem ráeszmél, hogy nem jöhet be. Ez egy alapszabály, ha nem válaszolok a három kopogásra, akkor a szobám tabu. Direkt nem felelek, hogy tudja, nem hagytam annyiban a délutáni csevegésünknél megejtett témát.

- Sajnálom -súgja a mellette állónak csalódottan.

- Semmi gond.

Tónusa magas, hirtelen el is bizonytalanodom a nemét illetően. Hangja lejtésében mégis ott lappang egy csöppnyi recés oktáv, ami férfiasabbá teszi. Egész kellemes ...

Hallom, ahogy a nappaliba sétálnak, én pedig ismét az órára pillantok. Már csak egy fél óra van hátra, hogy Gem elinduljon, utána kettesben maradok az ápoló fiúval.

Két hét, csak ketten.

- 🦋 -