- 🦋 -

|Louis|

A búcsúzkodás már vagy tíz perce tart, alig győzöm a kocsiba könyörögni a kis bongyorimat, mindenki őt ölelgeti és puszilgatja, mintha csak egy világsztár lenne. Harry egyébként még azzal is bepróbálkozott, hogy haza szöktet egy kiskutyát, viszont képtelen volt választani közülök, a tíz kölyök pedig nem fért be mind a pulcsija alá, sajnos.

- Jövünk még! -kiáltok oda nekik, de szavaim süket fülekre találnak.

Anya a lelkemre köti, hogy vigyázzak az úton vezetés közben, még egy imát is gyorsan elmormol nekünk, komolyan már csak az hiányzik, hogy szentelt vízzel itasson minket és azzal mossa le az ablakokat ... Néha túlzásba tud esni ezzel, de én így szeretem őt.

Mikor végre sikerül beültetnem a bugrist az autóba, még utoljára visszapillantok. Ott állnak mind, egytől-egyig a tornácon, mint egy kis cserkészcsapat. Középen az én gyönyörű anyukámmal, ki a legerősebb nő a világon, akiért az életemet adnám. Pont úgy, ahogy ő adta a sajátját is értünk.

Harry közben kihajol a lehúzott ablakon, majd kiesik, úgy integet. Lassan sikerül elindulnunk, de alig teszünk meg pár utcát, muszáj megállnom, mert a loknisra rájön a sírhatnék, egy anyától kapott családi fotót szorongatva zokog nekem, mintha soha nem látná már őket többé ...

Végül sikerül megnyugtatnom őt azzal, hogyha gondolja, lejöhetünk a következő vasárnap is, hogy együtt ebédeljünk, mint egy igazi család, talán még Gem is szívesen csatlakozna hozzánk. Természetesen ettől rögtön megnyugszik, bár nem tagadom, az a tábla csoki is nagy segítség volt nekem, amit sikerült gyorsan beszereznem egy útba eső kisboltból ... Bespájzoltam belőle, hogy biztosan elég legyen nekünk. Vagyis inkább csak neki, hogy pontosítsak ...

- 🦋 -

Úgy látszik, Harry képtelen betelni a közelségemmel, ugyanis most azt az ötletet eszelte ki, hogy ne a Styles rezidenciára menjünk, hanem egyenes hozzám, a lakásomra. Nem tagadom, sikerült meglepnie vele, nem is kicsit. Inkább nem ellenkeztem vele, sőt; pompás ötletnek gondoltam. Legalább így is közelebb kerülhet hozzám, jobban megismerhet. Állítása szerint számára ez csak egy újabb, közös kaland velem, amit vétek lenne kihagyni. Megzabálom, annyira imádom.

Végül mégis a bongyoriékhoz megyünk először, muszáj elhoznunk néhány tiszta ruhát és hasonlókat, melyek elegendőek lehetnek egy teljes hétre. Amíg én pakolászok, addig Harry a hétvége folyamán készült képeket mutogatja nővérének, most épp azzal hecceli a lányt, hogy az ő fotói sokkal szebbek és érdekesebbek, mint azok, amiket az idősebb készít néhanapján.

Gem ezek után persze nem győzi háláját kimutatni felém, amiért végre megszabadítom őt plusz egy hétre a flúgos öccsétől. Szegény, pedig épp, hogy haza ért ... Testvéri szeretet.

- Csáó nagyseggű!

- Kinyalhatod ropi lábú!

Aztán nevetésben törnek ki, végül ölelkezve búcsúznak el egymástól, erre is rászánva minimum öt percet ...

- Már alig várom, hogy végre az ágyadban aludjak! -fészkelődik Harry boldogan a kocsiban, mikor már a lakásom felé autókázunk tovább.

Miként ezt ily hatalmas vigyorral az ajkán közli velem, nem tagadom; nekem is megfordul most pár gondolat a fejemben, melyek nem oly ártatlanok, mint ahogy azt először tervezni véltem ... Megőrjít.

- Biztos jó kupis lesz mindened ... -motyogja, míg egy drazsét dob a szájába, azt hiszi, nem hallom.

Válaszul csak jól vállon csapom, mire felvisít és eljátssza, hogy lebénítottam. Aztán azzal szórakozunk, hogy én nagyra nyitom a számat, míg ő megpróbál néhány cukorkát az ajkaim közé dobni, kisebb-nagyobb sikerrel, természetesen. Még jó, hogy anya a lelkemre kötötte, hogy óvatosan vezessek ...

Közben lassan megérkezünk, Harry segít kipakolni a csomagokat, elmeséli nekem, egy kicsit olyan érzés ez neki, mintha épp most készülnénk arra, hogy összeköltözzünk.

- Van vendégszoba is, rendbe tettem neked, ha gondolod, akkor ...

Még időm sincs befejezni a viccelődést, máris bokán rúg, a liftezés közben rám sem pillant, viszont ha mégis, akkor nyelvet ölt és csúnyán néz. Tudja, hogy nem gondoltam komolyan, viszont imád drámázni, az egyik kedvenc tevékenysége. Az evés mellett, pontosabban.

Mikor megérkezünk, úgy teszek, mintha kommandóznék a folyóson, amin jót nevet. Mondom neki, hogy kövessen csak nyugodtan, majd én fedezem őt. A zsebéből előkerülő napszemüveget felvéve tesz úgy, mintha csak egy híres színész lenne, én pedig a testőre.

- Csak maga után, kedves Harold! -nyitok neki ajtót, még pukedlizem is.

- A csomagokat vigye csak a hallba, drága Lewis!

Megnevezésem végett jól a fenekére sózok egyet, mire felszisszen. Gömbjeit masszírozva kezdi el tanulmányozni picinyke lakásomat, mindent jól megbámul, mintha csak egy múzeumban lenne. Nem a legnagyobb, az tény. Viszont igazán otthonos és számomra ez épp elég, én nagyon imádom.

- Na, hogy tetszik?

- Olyan Louis hangulata van ... Imádom!

Kijelentésétől megnyugszom, egy hatalmas kő esik le a szívemről. Derekára kulcsolva mindkét karomat kezdem el a háló felé tolni őt, mire nem ellenkezik, készségesen követ.

- Aludjunk ... -motyogom a nyakába azelőtt, hogy az ágyra dönteném.

- Nagyszerű ötlet! -ért egyet ő is, míg kényelmesen elhelyezkedik az ölelésemben.

Még egy-két jó éjt puszit váltunk, aztán lassan, de biztosan mindkettőnket elragad az édes álom. Igazából most úgy érzem magam, mint egy költöző madár;

egyszer ide, máskor oda.

-  🦋 -

nem tudom, láttátok-e már az új könyvemet, de ha esetleg még nem, lécci kukkantsatok bele

nekem rengeteget jelentene :))

és sajnálom, hogy most ilyen sokat kellett várni erre a részre ... ígérem, hogy a következő hamarabb jön, arra nem kell majd ilyen sokat várni !!!

köszönöm a türelmeteket, imádlak titeket ♡♡♡