Egy hónap telt el amióta hivatalosan is tag lettem és összejöttünk Ethannel. Sok minden történt ez idő alatt. Mora és Jace is egymásra talált végre.

*visszaemlékezés*

Mora szemszöge:

Egy hete Jace a mi kereső csapatunkba került. Tehát hozzám és Pepperhez. Eddíg nem nagyon tudtam mit jelent nekem, de azt biztosra tudtam, hogy nem csak barátot. És ahogy egyre közelebb kerültünk egymáshoz megvilágosodtam. Szeretem őt.

Épp a kanapén ülök a nappaliban és olvasom a kedvenc könyvem, amikor Jace leül mellém.
-Szia Mora.
-Szervusz Jace.
-Figyelj Mora... El akarok mondani valamit...-kezdte lehajtott fejjel. Nagyon megijedtem.
-Jace mi az? Baj van?
-Nincs baj. Nyugodj meg. Másról van szó.
-Akkor mondd miről van szó?
Ekkor felkelt mellőlem és elém térdelt. Nem tudtam mit gondoljak. Majd belekezdett.
-Mora. Már évek óta ismerlek. Mindíg is jóban voltunk. Ha bármi bajom volt te segítettél. Lehetett az testi vagy lelki sérülés. Boldog vagyok ha együtt nevetünk. Nyugodt vagyok ha mellettem vagy. Úgyérzem ha veled vagyok a világ megszűnik körülöttem és csak te létezel. Mindezzel azt akarom mondani, hogy szeretlek.-mondta végig a szemembe nézve. El sem hiszem. Az az ember aki a legtöbbet jelenti számomra viszont szeret. Nem bírtam megálni. Sírni kezdtem.
-M-most mi a baj?
-Te bolond.-mondtam még mindíg könnyezve.
-Most miért vagyok bolond?-kérdezte a legártatlanabb tekintettel amit valaha láttam.
-Ne sírj kérlek. Nem akartalak megbántani. Kérlek ne s...-nem hagytam, hogy befejezze a mondanivalóját. Megcsókoltam. Visszacsókolt. Amint elváltunk a szemébe néztem.
-Jace. A világon te jelented nekem a legtöbbet. Én is szeretlek!
-Ezesetben. Drága egyetlen Moralisom. Megtisztelnél azzal, hogy a barátnőm leszel?
-Igen!-ugrottam a nyakába. Majd újból megcsókoltuk egymást.
-Awwwwww...-hallottam meg egy hangot a lépcsőfelől. Odanéztem és megláttam Novát akit épp Ethan ölelgetett.
-Öhm... Ti mióta álltok itt?
-Pont elég ideje ahhoz, hogy mindent lássunk.-mondta Ethan. Én teljesen elpirultam és inkább odabújtam Jacehez.
-Gratulálunk nektek. Nagyon aranyosak vagytok együtt. Igaz Eth?-mondta Nova
-Természetesen. De mi nem is zavarjuk tovább a gerlepárt. - Mondta Ethan miközben elkezdte felfelé tolni a lépcsőn Novát.
Miután felértek Jaceszel egymásra néztünk majd elnevettük magunkat.

*visszaemlékezés vége*

Nova szemszöge:

Még most is emlékszem milyen arik voltak.
Már én is mehetek különlegeseket keresni a csapatommal. Jace helyére kerültem be Ethan és Ice mellé. Holnap mi leszünk soron a keresésben. Kíváncsi vagyok, hogy találunk-e különlegest. Jó lenne, ha én is tudnék segíteni valakin akinek olyan, mint nekem volt fél évvel ezelőtt.

*másnap*

Épp az utcákat járjuk különleges után kutatva.
-Szerintetek találunk valakit?
-Nem tudom Nova. Lehet igen lehet nem.-válaszolta Ethan.
-Nézzétek!-szólalt meg Ice.
Egy 30as éveiben járó férfi éppen üldözött valakit. Ebben nem lett volna semmi különös, mivel szinte minden nap történik hasonló a városban. De! És itt a nagy De. A pasas köveket dobált a rablóhoz, de nem a kezével. Irányította őket. És amikor ezt megunta, egy falat húzott fel a férfi elött, aki beleütközött és elesett.
-Tessék Nova. Elég különleges neked?-kérdezte viccelődve Ice.
-Haha. Inkább menjünk oda.-mondtam,majd elindultam.
-Elnézést.-szóltam hozzá a "sziklaférfihez"-Véretlenül a barátaimmal láttuk a történteket.
-És most be akartok záratni?-mondta kétségbeesve.
-Nem uram. Segíteni akarunk.-szólalt meg Eth.
-Mire véljem ezt?-kérdezte összezavarodva.
-Mi is különlegesek vagyunk. És segíteni szeretnénk.-mondtam kicsit megvillogtatva a kezem.
-Értem. Nos én Tom vagyok. A képességem pedig a szikla.
-Nagyon örülök Tom.
-Hadd kérdezzek valamit.
-Mondja csak.-mondta nyugodt hangon Ice.
-Szeretnének segíteni még két embernek?
-Hát persze.
-Akkor kövessenek.

Tom egy bolt alatti alagsorba vezetett minket, ahol volt még két ember.
-Bemutatom a lányaimat. Zuzut és Clariet.

Ethan szemszöge:

Tom bemutatta nekünk a lányait. Clarie nagyjából 18 éves és az ereje pajzs. Zuzu egy 8 éves kislány, a képessége a növények. Ő nem vérrokona Tomnak, őt egyedül találtak az utcán, és befogadták. Miközben Tom és Ice beszélgettek, addig én és Clarie is.
- ugye milyen aranyosak ?-kérdezte Clarie a földön játszó Novára és Zuzura nézve.
- Nagyon -mondtam mosolyogva.
Zuzu és Nova növényekből formázott babákkak játszottak. Ahogy Nova mosolyogva játszott a földön Zuzuval, egy hajtincse a szemébe lógott, amit az ujjaival a füle mögé igazított. Észre vehette hogy nézem, mivel egy pillanatra felnézett rám, majd elmosolyodott. Tovább beszélgettünk Clarievel, aki mesélt arról hogy hogyan élnek idelent, és hogy mennyire jól jönne nekik a segítség.
- mit szólnátok ha elvinnénk titeket egy biztonságos helyre ? Ott megtanítunk használni a képességeiteket, és utánna elhelyezünk titeket valamelyik különlegesekből álló csoportban.
- nagyszerűen hangzik -mondta Tom hálásan.
Visszavittük az újonnan talált embereket az erdei bázisra, és ott beszéltünk Peperrel. Mind úgy láttuk, hogy Zuzunak jobb ha a természetben lehet.

(Sziasztok! Itt is lenne egy új rész, vadiúj szereplőkkel. Reméljük tetszett és nem sikerült olyan unalmasra. Higgyétek el, hogy az események bár nehezen indulnak be érdekesek lesznek. Ha tetszett a rész nem haragszunk meg ha nyomtok egy 🌟-ot, vagy írtok egy kommentet. Ha kérdésetek van arra is szívesen válaszolunk. A következő fejezetig pedig sziasztok!)