Amikor vissza értünk a bázisra, mindenki vissza ment a szobájába pihenni. Én is így tettem. Olvasgatni kezdtem az egyik könyvemet miközben kis, lila fénygömböcskékkel játszadoztam.
Már egy órája vagyok bent a szobámban, amikor kopognak. Amikor kinyitottam az ajtót Ethan állt elöttem.
-Szia.
-Szia. Beszélnünk kell.-mondta majd kimentünk a kertbe.

Ethan szemszöge:

*visszaemlékezés*

Nova még karácsonykor adott nekem egy zenelejátszót és megígérte velem hogy csak a kiképzésének befejezése után hallgatom meg. Így mikor visszatértünk a bázisra és mindenki ment a maga dolgára, én is a szobám felé indultam és elővettem a lejátszót. Csak egy dal volt rajta. Elindítottam.

Ther's one thing
One thing what I have to say
It's a little secret of mine
What had to wait

This secret
Can change everything
So it had to wait
But now it's time
Now it's time to say

From the day
When we met
You stole my heart
With one smile
You stole my heart and
That was all right

For so long now
We train togerher
And I feel my love
For you
Only grow stronger

I hope that I
Didn't mess up things
But I just had to say
Just had to say
What you need to know

I love you

A dalt Nova énekelte, és gyanítom ő is írta. A szövege az ő érzéseit tükrözte. Minden egyes szava mélyen a lelkembe hatolt és a sírás kerülgetett. 1 teljes órán át gondolkodtam a következő lépésemen végig a dalt hallgatva. Végül úgy döntöttem, hogy elmondom neki én is hogy mit érzek. Szeretem Novát, és még álmomban sem gondoltam volna hogy valaha olyan szerencsém lesz, hogy ő is szeret engem.

*visszaemlékezés vége*

Kimentünk az udvarra, nem volt ott senki rajtunk kívül. Mivel tél volt esett a hó. A kertben 4 helyett csak egy lámpa világított. De így is elég volt a fény a hó visszatükrözése miatt.
-Nova -fordultam felé.
-Igen ?-nézett rám azokkal a gyönyörű szemeivel.
-Meghallgattam a dalt, amit még karácsonykor adtál.
-Oh...
-Tudod már régóta el akarom mondani neked, hogy abban a pillanatban amikor megláttalak te elloptad a szívem. Sajnos csak pár hónappal később jöttem rá hogy menthetetlenül beléd estem. Te egy bátor, kedves, okos és vicces lány vagy akivel öröm lenni és minden veled töltött percem sokkal jobb mint az azelötti. Írtál egy gyönyörű dal, ami rádöbbent hogy vagy most lépek, vagy soha, szeretlek téged Nova !-vallottam be az érzéseim.

Nova szemszöge:

Amint meghallottam Ethan szavait elsírtam magam.
-M-most meg bi a baj? Miért sírsz?
-Ezek örömkönnyek. Én is szeretlek Ethan.
-Tudom Nova. - mondta, majd közelhajolt és megcsókolt. Én hezitálás nélkül visszacsókoltam. Olyan boldog voltam abban a pillanatban, hogy az erőm magától működésbe lépett. Fény áramlott ki belőlem ami az utcai lámpák üvegéről, mint kristályokról verődött vissza és beborította az egész környezetünket. Majd Ethannel együtt lebegni kezdtünk. Izzott körülöttünk a levegő ahogy mindeközben a csókunkat egy pillanatra sem szakítottunk meg. Az egész jelenet mesébe illő volt. Aszthiszem ez volt életem legboldogabb pillanata.

Miután leszálltunk a földre és elváltunk egymástól hosszú perceken keresztül néztünk egymás szemébe. Az a gyönyörű óceánkék szempár már az első találkozásunkkor rabul ejtett.
Pár perc után Ethan törte meg csendet.
-Öhm... Szeretnék örökre így maradni veled, de vissza kéne mennünk mielött a többiek észreveszik, hogy eltűntünk.
-Igazad van. Menjünk.

A szobám ajtaja elött váltunk el.
-Jó éjszakát Nova!
-Jó éjt Ethan!-mondtam majd egy búcsúcsók után mind mentünk a magunk szobájába.
Aznap este alig tudtam aludni annyira boldog voltam. De végülis elnyomott az álom.

(Szasztok! Tudjuk, hogy ez a rész rövidebb lett a szokásosnál, de erre a részre ez a téma jutott. Szóval ha van valaki akinek tetszett, nem haragszunk meg ha írsz egy kommentet vagy nyomsz egy vote-ot. A következő fejezetig pedíg:Sziasztok!)