fél hónap múlva:

Nova szemszöge:

Már majdnem eltelt fél év amióta itt vagyok. Mindenkivel jól kijövök. A kiképzésem még fél hónapig tart, aztán hivatalosan is csapattag leszek. Az elmúlt hónapokban nagyon sok időt töltöttem Ethannel. Minden pillanattal egyre jobban belészeretek.
Most is épp vele edzek.
-Oké. Ez már jól megy mint látom..-kelt fel a földről.
-Akkor folytassuk vakon -mondta. Először nem értettem miről van szó, majd Ethan egyszercsak eltűnt.
-Meg kell tanulnod hogyan harcolj valaki ellen akit nem látsz. Lehet még hasznodra lesz..-hallottam a hangját a hátam mögül mire ösztönösen odafordultam.
-Ne lankadjon a figyelmed -hallottam mellőlem, már közelebbről. Odafordultam, de már megint máshonnan hallottam őt.
-Koncentrálj Nova -mondta szemből. Körbe ment.. következőnek nem vártam meg az újabb mondatot hanem oda támadtam ahova számítottam hogy lesz.
-Szép, de lassú. Ne állj meg !-volt újra mögöttem és ezuttal ő támadott. Kigáncsolt mire a földön találtam magam.
-Szünet !-kértem időt. Nem tudok így küzdeni. A levegőt támadom..
Ethan keze megjelent elöttem, majd Ethan is. Felhúzott a földről.
-Oké. Figyelj. Húnyd le a szemed -mondta mire szófogadóan becsuktam a szemem.
-Hallgasd -mondta. Az égvilágon semmit sem hallottam.
-De mit ?
-Hallgasd tovább -mondta halkan. Egyszercsak a semmiből hallani kezdtem a saját szívverésem.
-Most már hallod ?-kérdezte.
-Igen -mondtam teljesen lenyugodva.
-Rendben. Nyisd ki a szemed -mondta. Elöttem állt.
-Kezdjük -állt készenlétbe. Megvárta az első támadásom amit kivédett, majd eltűnt előlem. Kifújtam a levegőm lehúnyva a szemem. Hallottam a szívverésem, majd úgy fél perc után hallani kezdtem Ethan szívverését is. Pontosan tudtam hol van. Lehúnyt szemmel támadtam, és el is találtam.
Ezt folytattuk úgy 2 órán keresztül.
-Belejöttél -mondta mikor egy rövid szünetet tartottunk.
-Köszi -mosolyogtam kissé elfáradva. Egyszerre kell higgadtnak és gyorsnak lenni. Fárasztó..
-Még egy próba ?-kérdezte.
-Oké -egyeztem bele. Felkeltünk a földről és újból belekezdtünk.
Már pár perce kivídtem minden támadását, és ő is kapott párat mikor úgy döntöttem kipróbálok valami újat. Kigáncsoltam, de elkapta a karom, így ráestem, de mivel túl nagy volt a lendületünk még forogtunk párat a földön. Ethan közben láthatóvá vált. A fal fogott meg minket. Egymáson feküdtünk. Ethan háton, én meg rajta. Nevettünk az elöbbi kis szerencsétlenségünkön, majd mikor abba hagytuk egymás szemébe néztünk.
-Jöttem Nováért -hallottuk Ice hangját aki még nem vett észre minket. Ezt Ethan ki is használta. Láthatatlanná tett mindkettőnket amíg leszálltunk egymásról. Fura volt láthatatlannak lenni. Én láttam Isaacket, de ő nem látott engem.
-Ethan téged megértem hogy nem látlak, de hol van Nova ?-kérdezte a levegőbe. Ethan elengedte a kezem, amit eddig fogott, így Ice újból látott engem, de így már nem láttam Ethant..
-Oh, Nova ! Itt vagy. A vak harcot gyakoroltátok ?-kérdezte Ice.
-Igen -feleltem.
-Ethan miért nem jössz elő ?-kérdeztem. Ethan helyett Isaack válaszolt.
-Hagyjuk Ethant, lehet már itt sincs, gyere Nova -próbált minnél hamarabb eltüntetni Ice engem a teremből. Tudtam hogy Ethan még ott van, hallottam a szívverését. Gyors volt. Nagyon gyors. Isaack becsukta a terem ajtaját és elindultunk az erő gyakorló terem felé.
-Kérdezhetek ?-néztem a mellettem sétáló Isaackre.
-Ez már egy kérdés volt -felelte rám sem nézve. Fuuu...
-Fárasztó vagy néha..-mondtam unottan.
-Te is. Mit akartál kérdezni ?-nézett rám. Eleinte megijesztettek a jégkék szemek, de 5 és fél hónap után már hozzájuk szoktam.
-Csak azt hogy.. ti itt mind tanítatok arra hogy hogy használjam az erőmet..csak Ethan nem. Ez miért van ?-kérdeztem.
-Nézd. Ethan akarta ezt így. Ha ő el akarja mondani miért akkor elmondja. Nem az én dolgom, és nem is a többieké. Erről Ethant kell megkérdezned -válaszolta komolyan. Oh..oké.. Ethan nem akart engem az erőim irányítására tanítani ? Vajon miért ? Talán fél az erőimtől ?
Beértünk a terembe.
-Gyakorolj egy picit magadban, pár perc és jövök -mondta Ice majd elteleportált. Oké..

Ethan szemszöge :

-Hé ! Eth ! -jelent meg Isaack. A földön ültem. Nem tudtam irányítani az erőmet.
-Eth ! Ethan figyelj rám !-térdelt le elém. A földet bámultam.
-Ethan nézz rám !-kiabált rám mire ránéztem.
-Semmi baj. Nova nem látott semmit -nyugtatott.
-Nem tudom irányítani.. még mindig nem...mikor fog már menni ??-néztem rá totál kiakadva. Nagyjából tudom hogy nézhettem ki.. a testem úgy 70%-a láthatatlan maradt.. kevesebb mint a felét lehetett csak látni. Foltokban voltam csak jelen..
-Eth nyugodj meg. Ha ideges vagy nem tudod kontrolálni -nézett a szemembe. Vettem egy nagy levegőt majd kifújtam. A részeim lassan láthatóvá váltak.
-Majd beszélned kéne Novával -kelt fel a földről majd felhúzott engem is.
-Novával ? Miről ?-játszottam a hülyét. Sejtettem mire gondol..
-Ugyan már Eth ! Egy csapat vagyunk ! Egy család ! Nem lehetnek titkaink ! Bíznunk kell egymásban !-osztott ki.
-Én bízom Novában !-tiltakoztam.
-Csak nem tudod hogy hogy reagálna..-fejezte be a mondatom. Néha utállom hogy ennyire ismer...
El kell mondanom Novának..
Csak remélem hogy nem reagál rosszul és hogy minden úgy marad mint eddig.
Miután végeztek az edzéssel odamentem hozzá.
-Nova -szólítottam meg mire rámnézett azokkal a gyönyörű szemeivel.
-Igen ?-nézett rám kérdőn.
-Ice mondta hogy kiváncsi voltál arra miért nem tanítalak az erődet kontrolálni -kezdtem de félbe szakított.
-Nem kell elmondanod ha nem akarod, megértem, bármi is legyen az ok. Nem akartam tiszteletlen lenni, csak eszembe jutott és egy ideje már kíváncsi voltam rá hogy te miért nem és megkérdeztem Isaacket de nem kell elmondanod ha nem akarod mármint örülnék, de megértem ha nem akarod elmondani, hisz a te döntésed..-hadarta zavartan. Istenem de aranyos így..
-Nova. Nova ! Nova !!-fogtam meg a vállait és megpróbáltam nem nevetni.
-Semmi baj. Az én döntésem hogy elmondom. Ne izgulj. Minden oké -mosolyogtam Novára.
-Biztos ?-kérdezte kissé összezavarodva.
-Biztos -mosolyogtam.
Vacsora után kimentünk az udvarra. Láttam Nován hogy legszivesebben rákérdezne, de nem mer.
-Nova -szólítottam meg.
-Igen ?-nézett rám villám sebességgel. Wow..
-Nyugi. Elmondok mindent amit tudni akarsz -néztem a gyönyörű szemeibe mire bólintott egyet annak jeléül hogy tudomásul vette.
-Azért nem akartalak tanítani az erőd kontrolálására, mert nem tudlak -mondtam ki egyszerűen.
Láttam hogy Novát végképp összezavartam, így folytattam.
-Nem tudlak tanítani, mert még én sem tudom kontrolálni a saját erőmet. -mondtam mire mégfurábban nézett, majd elmosolyodott. Na engem ez zavart össze teljesen...

Nova szemszöge:

Teljesen ledöbbentem. De közben örültem is. Nem bírtam. Elnevettem magam. Láttam Eth arcán ,hogy nem érti mi történik. Egy idő után nagynehezen abba hagytam a nevetést és a szemébe néztem (ami még mindíg értetlenséget tükrözött).
-Ethan. Nem értelek. Ezt eddíg is elmondhattad volna.
-Féltem a reakciódtól.-túrt zavartan a hajába.
-És? Megfelelő reakciót kaptál?-kérdeztem mosolyogva.
-Mondjuk.-mosolyodott el.

(Sziasztok! Reméljük tetszett a fejezet és nem volt túl unalmas. Ezt a fejezetet nagyrészben Lexynek köszönhetitek, mert a 80%-át ő írta. A következő részben találkozunk. Sziasztok!)