1 hónap múlva.

Nova szemszöge:

December 24.-e van. Szenteste napja. Tegnap megkérdeztem Jacetől, hogy ilyenkor náluk mi szokott lenni. Kicsit szomorúan válaszolt, ugyanis ők nem ünnepelnek, max van egy nap szünete mindenkinek. Eleinte elszomorodtam, de eszembe jutott valami. Rábeszéltem Jacet, hogy csináljunk a többieknek egy meglepetés karácsonyt. És meglepően hamar beleegyezett.
Most van hajnali 3 óra. A nappaliban várom Jacet, hogy elmenjünk a karácsonyi hozzávalókért.

*másfél óra múlva*

Beszereztünk mindent ami kell a karácsonyi hangulathoz. Díszeket, süti hozzávalókat, ebédhez hozzávalókat és a legfontosabbat. Egy fenyőfát talppal együtt. És még kristályokat. Rengeteget.(majd meg tudjátok miért)
-Mivel kezdjük?-kérdezte Jace.
-A sütéssel. De halkan kell lennünk.
-Rendben. Én neki állok sütni. Te addíg díszítsd a fát és a többit.
-Okés. Sietnünk kell. Mindenre van 2 és fél óránk.-mosolyogtunk egymásra.
-Vigyázz!...
-Kész!...
-Díszíts!-monduk a végét egyszerre, majd mind rohantunk a dolgunkra.

*2 óra múlva*

-Huh...-fújtam ki a levegőt.
-Kész!-jelentettem ki amikor meghallottam, hogy Jace mellém lép.
-Igen. Megcsináltuk.
-Még nem teljesen.
-Mi? Mi hiányzik még?
-Hát a világítás.
Ezután (a díszítés közben kifaragott) kristály girlandokat/égősorokat elő vettem, majd felraktam őket a helyükre.
-De... ezek nem világítanak. Ezek csak kristályok.
Én a nappali közepére álltam és megszólaltam.
-Ha nem akarsz megvakulni csukd be a szemed.-szóltam oda Jacenek.
Készségesen tette amit mondtam.
Ezután lehunytam a szemem és a kristályokra koncentráltam, majd fénylés közben felemelkedtem. Ekkor egy az egész termet betöltő fénykört engedtem szabadjára, aztán szóltam Jacenek, hogy kinyithatja a szemét. Teljesen ledöbbent. Az összes kristálydarab úgy világított, mint a LED-ek. Az egész nappali az én fényemben úszott.
-Erre mióta készültél?
-Már egy jóideje. Értek a fényhez és a kristályokhoz. Először kisseb kristályokkal próbálkoztam. De jó lett nem?
-Hogy jó-e? Ez gyönyörű. Köszönöm.
-Mit köszönsz?
-Ezt az egészet. Már. Nem is tudom mikor volt igazi karácsonyom. Köszönöm.-mondta majd megölelt.
-Szép munka volt!
A beszélgetésünk végére mindenki épp jött le.
-Boldog karácsonyt!
Mind ahányan voltak annyi reakció. Mora vigyorgott, mint a tejbetök. Isaac pedig a szokásos unott arcot vágta. De Ethan... Neki az arcára volt írva az a tipikus ,,Tudtam, hogy úgysem bírja ki" fej. Pepperrel viszont kicsit más volt a helyzet. Az ő szemében egy kevés dühöt véltem felfedezni.
-Pepper. Sajnálom, hogy nem szóltunk.
-Rád nem haragszom Nova. De Jace!!! Te miért nem szóltál?!
-Bocsi Pepper, de aludtál. Nem akartalak felébreszteni, mert... tudtam, hogy ez lesz.
Mora odament Pepperhöz és a vállára tette a kezét.
-Nyugi. Nem halsz bele a karácsonyba.

Ezután elkezdtünk beszélgetni. Mindenki mindenkivel. Olyan 10 óra körül megszólaltam.
-Emberek. Egy dolog még hiányzik, amit nem tudtunk megcsinálni.-ekkor ránáztem Isaacre bociszemekkel.
- Az ebéd.
-Kérlek Ice. Lécci.
-Hát rendben. De...-itt abbahagyta és elmosolyodott. Nem tudom, talán megszállta a karácsony szelleme
-Csak, ha mindenki segít.
-Éljen!!!
Ezután mindenki együtt elindult a konyhába főzöcskélni.

Miután kész lett a kaja megterítettünk és asztalhoz ültünk. Mindenkinek nagyon ízlett az ebéd. Evés közben beszélgettünk és nevettünk. Jól éreztük magunkat. Mikor végzett mindenki az evéssel, már elmúlt dél.
Utána leültünk beszélgetni. Mindenféle téma volt. Például, hogy kinek melyik a kedvenc ünnepe, színe, évszakja,stb...
Olyan 3 óra körül Ethan és Ice elmentek. Nem akartam elrontani a hangulatot így inkább nem tettem szóvá. Majd ha megjönnek megkérdezem.

Ethan szemszöge:

Isaac és én elteleportáltunk a szüleim házához.
-Úrfi ! Hát haza ért ? Milyen volt az iskola ? Isaacket is elhozta ? Üdvözlöm !-kezdte az egyik alkalmazott amikor beértünk az ajtón.
-Igen -válaszoltam mindenre egy szóval unottan.
-Szólok a szüleinek -sietett el.
A ház minden évben ugyanolyan tökéletesen van feldíszítve. Minden lelketlen és unalmas.. a két méter magas ezüst és fehér gömbökkel díszített fa ugyanott állt az étkező sarkában, mint minden évben.
-Szia kisfiam -ölelt meg anya majd a telefonja csörögni kezdett.
-Bocsáss meg ezt fel kell vennem. Fontos üzleti ügy -vette fel miközben arrébb sétált.
- Fiam -fogott velem kezet apám a telefont el sem véve a füle mellől.
Pár percig csak néztük Iceal ahogy telefonálnak az alkalmazottjaikkal, majd meguntam.
-Mi megyünk is. Vissza várnak -mondtam.
-Oh várj kincsem ! Adjuk neki oda -vette el a telefonját egy percre anya a füle mellől. Anya és apa ezután átvettek a személyzettől egy szépen becsomagolt dobozt majd átadták. Tudtam mi van a dobozban. Minden évben ugyan az. Rengeteg pénz...
-Boldog karácsonyt kincsem -nyomott két puszit az arcomra anya.
-Boldog karácsonyt fiam -fogott kezet apám újra.
-Boldog karácsonyt nektek, jövőre találkozunk -köszöntem el a szüleimtől.
-Mehetünk ?-kérdezte Isaack.
-Igen -válaszoltam teljesen zéró életkedvvel.
Ice visszavitt minket az erdőben lévő bázisra.
-Megjöttünk -köszönt mindenkinek Isaac. Senkinek nem tűnt fel ahogy Pepper mellé mentem és átadtam neki a pénzel teli dobozt.
-Megint ?-kérdezte Pepper elszomorodva.
-Mindig -mondtam kedvetlenül.
-Hol voltatok eddig ?-kérdezte Nova. A nappaliban lévő összes szemèly rám nézett.
-Késöbb elmondom -ígértem meg mosolyogva.

Nova szemszöge:

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hol voltak. Úgy látom mindenki tudja csak én nem. Na de talán majd csillaghullás közben elmondja. Vajon mi lehet ekkora titok, hogy nem mondta el...

*2 óra múlva*

Este hét van. Mindenki felment a tetőre csillaghullást nézni. Csak ketten maradtunk Ethtel...

Ethan szemszöge :

Miután a többiek felmentek a tetőre, kettem maradtunk Novával.
-Akkor elmondod hol voltatok ma Isaackel ?
-Persze -ültem le a fotelbe, mire ő is leült velem szembe a kanapéra.
-A szüleimnél voltunk -mondtam egyszerűen mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog. Pedig valljuk be..nem az.
-Ezt nem értem..azt hittem hogy..-kezdte.
-Hogy nekem sincsenek szüleim, vagy hogy elszöktem ? Tulajdonképpen így volt, csak nem tudják. Mindig nagyon elfoglaltak, és rendkívül befolyásosak, így ha valaha feltűnne nekik hogy a fiúk nincs meg akkor az egész katonaságot ráállítanák a keresésemre, az pedig nem tenne jót a különlegeseknek..-magyaráztam.
-Így amikor szünet van a ''magánsulimban'' -rajzoltam idézőjeleket a levegőbe az ujjaimmal majd folytattam.
-Olyankor hazamegyek meglátogatni őket, hogy ne tűnjön fel nekik hogy tulajdonképpen semmi nem igaz abból amit rólam tudnak -fejeztem be a magyarázást.
-Szóval a szüleidnek fel sem tűnne ha megszöktél volna ?-kérdezte Nova.
-Valahogy úgy.. tulajdonképpen számukra mindig láthatatlan vagyok..akkor is ha nem használom a képességem -fújtam ki a levegőm.
-Sajnálom hogy ilyenek a szüleid..-kezdte.
-De mi látunk téged, és mind örülünk hogy itt vagy velünk Ethan -mosolygott mire én is elmosolyodtam.

Nova szemszöge:

Már régóta eldöntöttem, hogy az edzésem befejezése után elmondom neki, hogyan érzek. Addíg nem. Nem akarom elterelni a figyelmét. De mivel  félek egyenesen a szemébe mondani egy dalt írtam az érzéseimről. A dal egy szerelmes lányról szól aki karácsonykor vallja be az érzéseit. Én ezt felvettem Mp3-ra ahogy eljátszom és eléneklem. Ezen keresztül tudatom vele minden érzésem.
-Ethan.
-Igen Nova?-kérdezte a szemembe nézve. Én oda nyújtottam neki az Mp3-at egy fülhallgatóval.
-Ezt majd a kiképzésem után hallgasd meg kérlek.
-De miért...-kezdte volna, de közbeszóltam.
-Kérlek!
-Rendben. Megígérem, hogy addíg nem hallgatom meg.-mondta majd elrakta a lejátszót.

*csillagnézés után*

Nagyon szépek voltak a csillagok. Na de most jön a karácsony csúcspontja.
-AJÁNDÉKOSZTÁS!!-kiáltottam el magam.
-De. Mi sajnos nem vettünk semmit.-mondta Pepper szomorúan.
-Jobb adni, mint kapni.-mondtam magabiztosan.
-Mora. Ez itt a tiéd!-hívtam oda hozzám, majd át adtam a kristályból faragott világító hógömböt.

-Jajj köszönöm.-kiáltotta és a nyakamba ugrott.
-Pepper. Ezt pedig neked címeztem.-mondtam és odaadtam a tűzcsóva alakú, világító medált egy nyaklánccal párosítva.

-Ez nagyon szép! Köszönöm szépen!-mondta és ő is a nyakamba ugrott.
-Ice. Te pedíg szeretsz olvasni, így ezt a kristály lámpát neked készítettem éjszakai olvasáshoz.

-Köszi.-mondta meglepetten, mosollyal az arcán.
-Jace! Most te jössz!
-Mi? Én is kapok?
-Hát persze! Mindenki kap.
-Nos. Tudom, hogy szeretsz sütni. És, hogy a díszességet is szereted. Így ez a világító kristály torta tartó neked jár.

-Wow!...-mondta csillogó szemekkel
-Köszönöm szépen!-köszönte meg majd megölelt.
-Ethan. Most te jössz.
Oda jött hozzám és megállt elöttem. Én a nyakába akasztottam egy medálos nyakláncot ami egy szemet ábrázolt.

-Ez a szem emlékeztessen arra, hogy mi mindíg látunk. A világító csillag a közepén pedig arra, ha már teljes a sötétség és mindenki elhagyott, én akkor is ott leszek és csillagként és beragyogom a sötétséget.
-Köszönöm!-mondta, majd olyan szorosan megölelt, hogy alíg kaptam levegőt, de visszaöleltem.
A pillanatot Pepper hangja szakította félbe.
-Nagyon szépek az ajándékok Nova. Hol vetted őket?
-Nem vettem. Én faragtam őket kristályból és beléjük tettem egy kicsit a fényemből. Ahogy azt tettem az égőkkel is.
Ahogy ezt kimondtam mindenki elhallgatott.
-Te készítetted? Csodálatosak lettek.-dícsért meg Pepper.

Az ajándék osztás után egy picit még beszélgettünk aztán mindenki elment aludni...

(Sziasztok! Itt van egy kis karácsonyi "különkiadás". Reméljük tetszett. És ha igen(akkor is ha nem) szívesen fogadjuk a kérdéseket és bármilyen visszajelzést. A következő fejezetig pedíg sziasztok.)