Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

10.fejezet

*1 hónappal késöbb*

Ethan szemszöge:

Clarie ereje hasonló az enyémhez, így rám bízták az edzését. Mivel mindkettőnk képessége az erőtereken alapul, edzés közben sokszor kellett váratlanul támadnom, hogy teszteljem a reakcióit. Meglepően jól teljesített. A hirtelen támadásokra egyből reagál, de a lassabbakra kevésbé. Szinte olyan mint egy kis sarokba szorított nyuszi. Akkor védekezik a legjobban, mikor már nagyon közel van hozzá a támadás, és ez nem mindig jó. Ezen dolgozunk éppen. Messze állok Clarietől, és erőtér labdákkal dobálom, az ő dolga pedig hogy minnél messzebbről kivédje őket. A szemem sarkából megpillantottam ahogy a barátnőm az ablakból leskelődik. Ez mostanában a hobbija... Rengetegszer látom ahogy féltékenyen leskelődik mikor én épp Clarievel edzek.
- jó. Tartsunk szünetet. Öt perc és jövök -intettem Clarienek aki kifújta magát majd bólintott. Kimentem és láthatatlanná váltam. Láttam ahogy Nova éppen feltűnésmentesen akar eltűnni onnan, de nem sikerült neki.
- hova hova ?-kaptam el a darekát fél kézzel, láthatóvá váltam és magam felé fordítottam.
- nos ha már így elkaptál... beszélnünk kell !-nézett a szemembe komolyan.

Nova szemszöge:

Már 1 hónapja edzi Ethan Clariet. Rájöttem, hogy féltékeny típus vagyok. Sokszor figyeltem a háttérből, hogy mi történik az edzésen és azon kívül. Persze csak akkor amikor nem éppen Zuzu-t edzettem. Egész ügyes kislány. Máris sokat tud.
Szóval ma is figyeltem Ethanéket. Egy idő után Ethan eltűnt. Jajj nekem. Próbáltam feltűnésmentesen eltűnni, de elkapott, láthatóvá vált és magafelé fordított.
-Hova hova?
-Nos ha már így elkaptál... Beszélnünk kell!
Elmentünk a szobáinkhoz és beléptünk az én ajtómon.
-Miről akarsz beszélni?
-Egyenes leszek. Tetszik Clarie?
-Mi? Nem. Csak barátok vagyunk.
-Lehet, hogy kicsit túl jó barátok nem?
- Féltékeny vagy ?
- Miért ? Van mire ?
- Nova... Clarie csak egy barát. Az égvilágon semmi okod féltékenynek lenni rá, mert én téged szeretlek. És tudod miért ? Mert még egy ilyen csoda a Földön mint te, nincs több. Semmi okod féltékenykedni bárkire is, mert a többi csaj labdába se rúghat melletted -mondta végig a szemembe nézve.
-Tényleg?
-Igen.-megölelt és adott egy puszit a homlokomra.
-Szeretlek ugye tudod?
-Igen. Én is téged. Akkor ezt tisztáztuk?
-Azthiszem.
-Akkor visszamehetek edzeni?
-Hmmm... Jó oké. Menj.
-De biztos?
-Igen biztos.
-Akkor megyek. - megpuszilta a fejem és elment. Hhh... Túlreagáltam... De akkor iiis. Enyim. De bízom benne. Ha aztmondja csak barát akkor úgy is van. Zuzu szaladt be a szobába egy kis magot tartva a kezében.
-Novaaaa. Nézd nézd nézd.-a kezében tartott kis magból kinövesztett egy szál Ibolyát.- Sikerült sikerült sikerült.-ugrándozott örömében.
-Nagyon ügyes vagy Zuzu.-mosolyogva megsimiztem a buksiját, mire mégnagyobb mosoly húzódott a szájára.-Apunak mutattad már?
-Nem. Neked akartam először.-egyem meg. Nagyon hozzámnőtt ez a kislány. Nagyon aranyos, szorgos, okos és kedves. Egy kisangyal.
-Akkor most nyomás és mutasd meg neki is.
-Joooo. -mondta mosolyogva és kiment a szobából. Ismét kinéztem az ablakon és néztem Ethant és Clariet. Amikor felnézett küldtem neki egy puszit és becsuktam az ablakot. Leültem az ágyamra és elkezdtem dúdolni egy dallamot miközben a szövege is kezdett kialakulni a fejemben. Mégegy saját szám. És ismét Ethanről. Azthiszem már értem mit értettek a suliban művészeti szakkörök múzsának.

Ethan szemszöge:

Nova kinézett az ablakon és küldött egy puszit amit mosolyogva fogadtam. Ő tényleg egy csoda. Kicsit több ideíg figyeltem az ablakban álló és éppen eltűnő Novát.
-Mit nézel?-kérdezte Clarie.
-Csak Novát néztem,de már nincs ott.
-Az elöbb vele mentél beszélni igaz?
-Igen.
-Had találjam ki. Féltékeny.
-Eltaláltad.
-Pedíg nincs oka rá.
-Ezt már megbeszéltük.-Mondtam majd halkan meghallottam Nova hangját ahogy dúdol. Ezt a dallamot nem ismerem. Elmosolyodtam. Egy újabb gyönyörű dal amit Nova ír.
-Ez az ő hangja?
-Igen. Csodaszép.- mosolyodtam el ismét az ablak felé nézve.
-Egyetértek. - Mondta ő is miközben felnézett.
Egy ideíg még hallgattuk aztán visszafordultam felé.
-Folytathatjuk az edzést?
-Folytassuk.
Folytattuk az edzést amíg le nem járt az időnk.

(Sziasztok! Hosszabb kihagyás után itt a következő rész. Ha valakinek tetszik akkor nem haragszunk meg egy csillagért és/vagy kommentért sem. Kérdésekre válaszolunk komiban és privátban is. A következő részig pedíg sziasztok!)

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro