Harry szemszöge:

Türelmetlenül ütögettem az ujjaim a hajó korlátján. Tudom, hogy azt mondtam, holnap hajózunk el, de egy percet sem vagyok hajlandó tovább itt tölteni. A történtek egyre jobban bosszantottak, főleg a távolban látszódó palota.

Bella pedig csak mindennek a fokozója volt. Boldogan kimaradhatott volna az életem hátralévő részéből, ha az a két idióta nem rángatja a hajómra.

"Niall!" kiáltottam fel.

"Kapitány?" kérdezett vissza.

"Hol van Louis?? Indulni akarok! Feltűnhetett volna neki, hogy már minden készletet és rakományt felpakoltunk." dühöngtem.

"Megkeresem. Nem tart sokáig." néztem, ahogy lerohan a hajóról megkeresni a barátját. Nos, az én barátomat is.

Némi motyogásra hátrafordultam, ketten épp egy hordót hoztak a hajóra, teli puskaporral. Próbálták a fedélzet alá cipelni. "Manapság már a puskapor is nehezebb." morogta az egyik, mire csak a szememet forgattam.

"Fejezzétek be a panaszkodást és haladjatok." Minél többet vinnyogtok, annál kevesebb felszerelést tudunk felpakolni." parancsoltam rájuk. A két férfi bólintott, s tovább gurították a hordót.

Visszafordulva a kikötő felé újra megakadt a szemem Bella régi házán. Nem is tudom ott él-e még egyáltalán. De miért is érdekelne? Ő már nem számít nekem.

Hátat fordítva visszamentem a szobámba, ahol bosszúságomra még mindig ott hevert a két holttest. Megelégelve a dolgot mindkettőt az ingénél fogva kihúztam a fedélzetre.

Hangos csobbanással estek a vízbe. Nagyot sóhajtva mentem vissza a főárbochoz, a legénység már gyülekezett a fedélzeten. Szerencsére mind a közelben voltak, mikor meggondoltam magam a távozás időpontjáról, úgyhogy senkit sem kell hátrahagyni.

Ritka pillanat.

Elégedetten elmosolyodtam, mikor Niall visszért a hajóra maga mögött Louissal. "Nem úgy volt, hogy holnap indulunk?" kérdezte Louis kíváncsian.

Megráztam a fejem. "Nem akarok tovább itt maradni. Minél előbb elindulunk újra keresni, annál jobb." morogtam.

"Harry, nem gondolod, hogy nem kéne elrohannod?" kérdezte Louis.

"Nem rohanok el!" csattantam fel.

"Harry, nekünk úgy tűnik. Hat évig nem jöttünk ebbe a kikötőbe, most mégis itt vagyunk. Biztosan volt rá okod azon kívül, hogy fel kellett tölteni a készleteket." felnevettem a gyanúsítgatásán.

"Azt hiszed miatta jöttem ide? Milyen nevetséges! Nem engedem azt a lányt a hajómra, amíg eleget nem teszek az ígéretemnek. Azért jöttem ide, mert itt a legjobb a minőség, ennyi."

"Harry..." kezdett bele Niall, de mogorván hátat fordítottam nekik. Elegem van, hogy azt hiszik Bella miatt jöttem ide, holott nem így van. El is felejtettem, hogy ő is itt lakik amíg meg nem láttam azt az ostoba házat a kikötőből.

"Indulunk. Hozzátok fel a maradék dobozokat, aztán húzzátok fel a horgonyt. Keresnünk kell ismét." parancsoltam, Niall és Louis pedig feladva a témát elmondták a legénységnek a kéréseim.

Amint mindezt megcsinálták és végre elindultunk, megkönnyebbülés futott rajtam végig.

Amíg itt voltunk minden rossz emlék kezdett felelevenedni bennem, én pedig nem akarok a múlttal foglalkozni. Tovább léptem és már egy új ember vagyok. Sokkal jobb ember, mint voltam.

"Minden kész, kapitány! Merre menjünk?" kérdezte a kormányos, Jack.

"Induljunk dél felé! Körülbelül négy mérföld múlva pedig forduljunk délnyugat felé." bólintott és forgatni kezdte a kormányt.

A hajó elejére sétáltam és kereszteztem magam előtt a karjaim. A megnőtt hajamat a szél hátrafelé fújta, ami kissé idegesített. Már egy ideje gondolkodtam rajta, hogy levágom, de mindig ellene döntöttem végül. Ez is az új életem egyik jelképe volt. Az emberek most úgy rettegtek tőlem, ahogy vagyok, akkor miért változtassak?

"Umm... Harry?" motyogta Niall, hátranézve nem számítottam rá, hogy ilyen aggodalmas tekintettel néz rám.

"Mi az?" kérdeztem nyugtalanul, nem nagyon akartam most beszélgetni senkivel. Elküldhettem volna, hogy majd beszélünk később, de aggasztott a tekintete, kíváncsivá tett.

"Nos... van egy kis gond." vakarta meg a tarkóját kínosan.

Szavaitól kezdtem dühös lenni. Ha megint azok az istenverte hajók követnek minket, addig bombázom őket, amíg mélyebbre nem süllyednek még Davy Jonesnál is.

"Miféle gond? Ezúttal ki van itt? Ha kalózok, megöljük őket." kiabáltam.

Megrázta a fejét. "Nem ilyen gondról beszélek, Harry. Ismerlek már, hogy miről kell szólnom és miről nem."

"Akkor mi az?" csattantam fel.

"Van egy potyautasunk, uram." szemeim elkerekedtek.

"Potyautas?" kérdeztem kétkedően, Niall bólogatott.

"Igen. Akkor vettük észre, mikor még egyszer leellenőriztük a készleteinket."

"Akkor miért nem öltétek még meg?" ordítottam.

"Nem férfi, ahogy gondolja, kapitány."

"Mi?" érdeklődtem hitetlenül, közben hátranéztem a válla felett.

"Csak egy kislány... véletlenül keveredett a hajóra." mondta Niall, Louis karjaiban valóban felfedeztem egy apró alakot, aki küzdött ellene. Teste mindenhol puskaporos volt.

"Engedj el!" parancsolgatott, amíg közelebb nem mentem a vézna gyerekhez. Meglepve nézett fel rám, őszintén, világoszöld szemei engem is váratlanul értek.

"Mondd meg neki, hogy engedjen el!" utasított.

Bosszúsan néztem rá. "Nem vagy olyan helyen, hogy alkudozz, kislány. Ki vagy és miért vagy itt?" kérdeztem.

"Kincset kerestem és azt hittem találtam is, de elestem és tiszta kosz lettem! Aztán ezek a piszkos emberek elkaptak és idehoztak." biggyesztette le ajkait.

"Nem az én bajom." morogtam. "Louis, szabadulj meg tőle."

"Harry, ő csak egy kislány." suttogta.

"Nem érdekel." mondtam szemeimet forgatva.

"Harry?" kérdezte a kislány, térdre ereszkedtem, hogy a szemeibe nézhessek.

"Ne szólíts a nevemen, kislány. Nincs jogod hozzá."

"Ismerlek!" mondta.

"Nem igaz."

"Nos, ismerek valakit, aki ismer téged!" mondta szélesen vigyorogva.

"Kétlem. Kiről beszélsz?"

"Isabella. Ő a feleséged!" ledöbbenve néztem a kislányra, míg ő rendkívül vidámnak tűnt a helyzethez képest. "Segíthetek elintézni a közös gondjaitokat!"

Szóóóval, gondolom már mind tudjátok, ki van a hajón! :D Szerintetek megengedi Harry, hogy a hajón maradjon? Dupla rész ma is, mert én sem bírnék várni a helyetekben. :)