Isabella szemszöge:

Alig tudtam megmozdulni, miközben ők már utat is törtek maguknak a házba. Biztos voltam benne, hogy kalózok voltak. De hogy miért jöttek ide, arról fogalmam sem volt. 

Az egyikük becsapta maga mögött az ajtót, majd nem sokkal később meghallottam Layla kétségbeesett hangját, amitől elkerekedtek szemeim. "Mit akarnak itt?" kérdeztem.

Mindketten önelégülten elmosolyodtak. "Egy hölgyért jöttünk. Lady Belláért, hogy pontos legyek. Visszavisszük őt a férjéhez." szavaitól lefagytam, meg sem mozdultam, amíg meg nem hallottam Layla hangját magam mellett.

"Anya? Kik ezek?" kérdezte halkan, a két férfi egymásra nézett.

"Anya? Szóval egy gyerekkel élsz itt." nagyot nyeltem és védelmezően magam mögé toltam a lányomat.

"Nem nyúlhatnak hozzá." figyelmeztettem őket.

"Vagy te vagy ő. Egyikőtöket el fogjuk vinni. Egy gyerek is tökéletes lenne, látva milyen bájos kislány." lépett felénk az egyik, mire én hátráltam, de éreztem, hogy Layla kíváncsian kukucskál mellettem.

"Anya miről beszélnek?" suttogta, de megráztam a fejem.

"Semmiről. Menj vissza a nagyihoz és maradj vele. Nemsokára visszajövök, anyunak el kell mennie. Munka miatt van." hazudtam, Layla kételkedve nézett rám. "Menj." mondtam szigorúan. Layla elszaladt, s hallottam, ahogy mindenbe beavatja a nagymamáját.

"Ügyes lány. Kár, hogy csak téged vihetünk." kuncogott az egyik.

"Megyek magamtól, nem kell ezzel szenvedniük." hangsúlyoztam. 

"Nem akarom, hogy meghazudtolja magát, kisasszony. Erővel fogunk elvinni." fogott egy kötelet a kezébe.

"Isabella!!" édesanyám hangját hallva hátra fordultam, ami nagy hiba volt. A két férfi a földre lökött és egy helyben tartottak. Annyira bevertem a fejem, hogy ha akartam volna sem ellenkeztem volna.

Próbáltam küzdeni a szorításuk ellen, de túl erősek voltak és évek óta nem kerültem ilyen helyzetbe. Nagy hátrányban voltam, simán elbántak velem. Hamarosan megkötözték a kezeim és megpróbálták betömni a szám.

"Vigyázz Laylára!" kiáltottam anyámnak, de csak Layla szívszaggató zokogását hallottam.

"Anya!!" sikított, de anyám erősen tartotta, hogy ne szaladhasson utánam. Próbáltam még mondani valamit, de végül beletömték a számba a rongydarabot és megkötötték.

Az egyikük felkapott a földről és a vállára dobott. Küzdhettem volna, de felesleges; ha nem engem, Laylát vitték volna. Még visszanéztem a síró gyermekemre, valamint még láttam Darlát lerohanni az emeletről elszörnyedve.

Becsapták maguk mögött az ajtót és a part felé vittek, majd végre leraktak a földre. "Ha ezt kivesszük a szádból, nem fogsz sikítani. Ha mégis, visszamegyünk és megöljük a lányod." 

Természetesen csendben maradtam, amiért egyszerűen kinevettek. "Remek. Jó kislány." 

"Miért kellek nektek?" tovább vigyorogtak.

"A Belladonna évek óta most kötött itt ki először. Állandó félelemmel utaztunk a vizeken, hogy nehogy összefussunk azzal az átkozott hajóval. Szóval kitaláltunk egy tervet, hogy legyen egy jó pontunk a kapitánynál." magyarázta az egyik. 

"Visszavisszük a feleségét." mondta a másik. 

"Nem hiszem, hogy..." 

"Nem érdekel mit hiszel! Ez az egyetlen esélyünk! Csak fogd be és legyél szófogadó feleség." szakított félbe.

"Csak rosszabb lesz." morogtam.

"Persze. Jutalmat fogunk kapni érted. Csak képzeld el az arcát, mikor meglát téged. Biztosan boldog lesz, hogy ennyi idő után újra láthatja a nőjét. Gondolom a gyerek miatt maradtál. Most már tudsz utazni vele, nem lesz vele gond." vicsorgott, én viszont egyre jobban rettegtem.

Én is el tudtam képzelni Harry arcát... de egyáltalán nem boldogság lesz rajta.

"És szerinted boldog lesz, ha így megkötözve fog látni?" mentem bele a játékba, mert a kötelek nagyon égették a bőröm. 

"Majd eloldozunk a hajón, ne aggódj. Nem akarunk hibázni." 

"Már azzal haragra gerjesztitek ha elé visztek! Fogalmatok sincs mi történt, ez nem fog működni!" az egyikük megelégelte a dühöngésem és egy kést szorított a torkomhoz.

"Óvatosan használnám a kis számat a helyedben. Nem idegen nekem az erőszakosság, mégha díjért is viszlek." morogta.

"Eddig is erőszakos voltál." csattantam, a férfi szemeit a homlokomra emelte, ahol lila folt keletkezett a padlóhoz való hozzávágódásomtól.

A férfi hozzányomta ujját, amitől felszisszentem. "Remek. Majd azt mondjuk, hogy megmentettünk egy csapat kalóztól, amiért nagyon hálás vagy nekünk. Majd találd ki a történet többi részletét a többi sebedhez." 

"Ez nem fog működni. Hát nem érted, én nem mehetek arra a hajóra!" hadartam kétségbeesetten a kikötőkhöz közeledve.

"Fogd be." morogta a másik férfi, a hajóra érve eloldották a kezeimet, de továbbra is erősen tartottak.

Egyre jobban épült bennem a félelem. Próbáltam küzdeni ellenük, nem így akartam újra találkozni Harryvel. Neki kell eljönnie értem, nem engem kell elé erőltetniük. Ez nem lesz jó.

"Fejezd be a küzködést!" 

"Ne, kérlek! Könyörgöm ne vigyetek a hajóra! Ne vigyetek elé!" egyáltalán nem hallgattak rám. 

"Nem tudom mi történt, de most rajtad áll az alku." nagyot nyeltem, s a hajó fedélzeten megpillantottam őt.

Harryt.

Dupla rész a nagy izgalmaknak hála! :D