Isabella szemszöge:

A mai nap túlságosan is hosszú volt. A spanyol királynő elég egyoldalú szövetséget óhajtott kötni, ami előnyös lett volna Spanyolországnak, Angliának viszont egy cseppet sem. Négy órába tellett, mire végre sikeresen megállapodtak.

Mivel minden apró momentumot le kellett jegyeznem, a kezeim teljesen elzsibbadtak.

A szolgálók elkezdtek takarítani a teremben a találkozó után. Phillipa királynő fáradtan ült le mellém a földre. "Érdekes egy tárgyalás volt." motyogta.

"Biztosan a földön kéne ülnöd?" kérdésemen felkacagott.

"Nem érdekel hova ülök! Csak azért mert királynő vagyok, nem vagyok különb másoktól." kacsintott rám.

"Azt hiszem igazad van." ismertem be.

"Szép munkát végeztél ma, Isabella. Nem lehetett könnyű mindent leírni." szavaitól csak még büszkébb lettem a munkámra.

"Legalább végre megállapodtunk." 

Phillipa megforgatta a szemeit. "Csak négy óra kellett hozzá. Ráadásul nagyon nem tetszett a királynő kísérője."

"Csak nem voltam neki szimpatikus." rántottam vállat.

"Nem érdekel mit gondol. Alkalmatlannak nevezett téged és azt mondta, nem ismered a világ problémáit mindössze azért, mert nő vagy és még csak nem is királynő." kezdett bele dühösen, de a vállára tettem a kezem.

"Nem ismer engem."

Phillipa tovább morgolódott. "Jobban ismered a fájdalmat, mint bárki más ezen a világon. Jól tudod, hogy működnek a dolgok és mégis az ellenkezőjét merte állítani." újra hallva a dolgokat kezdtem megsértődni, de nem mutattam ki.

"Nos, mindegy. Talán ő nem hasznos az ő királynőjének, de én az lehetek az enyémnek." 

"Ettől jobban érzem magam." 

"Nem tudtam volna mindezt megcsinálni nélküled. Edward mindent sokkal jobban irányított, mint én..." 

"Örültem, hogy segíthettem." mosolyodtam el szomorúan.

"Szóval..." váltott témát. "Komolyan gondoltad a Laylának tett ígéretet? Tényleg hozzámész Mr. Weslyhez, ha Layla nyolc éves lesz?" megrántottam a vállam.

"Őszintén, nem akarom elvetni az esélyét annak, hogy Harry visszatér, de ugyanakkor Layla megérdemel egy apukát. Weslyt pedig nagyon szereti. Talán hat év annak a biztosítéka, hogy Harry nem fog visszatérni. Túl sokáig vártam, nem igaz? Még két év, mire nyolc éves lesz, szóval még mindig van remény Harry visszatértére, ugye? Habár kezdek belenyugodni, hogy nem fog visszatérni." a királynő elszomorodott.

"Sajnálom, Isabella. Bárcsak mondhatnék valamit, amitől könnyebb lenne ez a teher neked, de semmi ötletem sincs. Sokszor nem tudjuk a válaszokat, és hagynunk kell, hogy az idő végezze a maga munkáját." egy ideig szomorúan néztük egymást, majd újra Phillipa törte meg a csendet. "Itt az ideje lefeküdni. Már majdnem hét óra van, elmennél a gyerekekért, hogy vacsorázhassanak? Tudom, hogy holnap korán indultok haza." 

Lassan feltápászkodtam a földről. "Elmegyek értük." közben reménykedtem, hogy a három rosszaság nem tett tönkre semmit. Még mindig játszottak, közben hangosan nevettek és órákkal később is jól szórakoztak.

"Ki kér vacsorát?" kérdeztem izgatottan, a három tekintet felém szegeződött.

"Én!!" kiáltották kórusban, s utánam rohanva követtek az ebédlőbe. 

"Bella néni! Megint nőttem." mesélte Edward szélesen mosolyogva.

"Ez remek! Biztosan nagyon magas leszel!" biztattam, amitől még inkább csillogtak szemei.

"Én is nőttem!" mondta Elizabeth, barna szemei gyorsan keresték a kontaktot az enyémekkel. 

"Észre is vettem! Már nem vagy olyan sokkal alacsonyabb a testvérednél!" Edward gúnyosan mosolygott a testvérére.

"De még mindig nem értél utól!" öltötte ki a nyelvét. 

"Anya, én is növök?" kérdezte Layla.

Elmosolyodtam. "Még nem, drágám. De te fiatalabb vagy az unokatestvéreidnél. Legyél türelmes és meglátod, olyan szélsebesen nősz majd, mint ők." mondtam magabiztosan.

Layla kihúzta magát. "Egy nap lehagylak titeket!" fogadta meg Layla, Edward pedig jóízűen kinevette.

"Majd meglátjuk!" mondta Elizabeth, majd mindhárman veszekedni kezdtek, hogy ki is lesz a legmagasabb.

"Az én apukám magas volt! Úgyhogy olyan magas leszek, mint ő!" mondta öntelten Edward, amitől szomorúan elmosolyodtam.

"Apa magas?" kérdezte bizonytalanul Layla. 

Nagyot nyelve bólintottam. "Igen. Magas és erős." Layla önelégülten elmosolyodott.

"Én is olyan leszek, mint az apukám!" mondta boldogan.

"Nos, én is!" kapcsólodott be Elizabeth, én pedig csak a fejemet ráztam, amíg végre meg nem érkeztünk az ebédlőhöz. Layla napról napra egyre több kérdést tesz fel az apukájáról. Nem hibáztatom ezért, természetesen, de bárcsak ne járna ekkora fájdalommal, hogy beszéljek róla.

De azt hiszem ezen képtelen vagyok változtatni.

Kinyitottam az ajtókat és hagytam, hogy a három éhes gyerek az asztalhoz rohanjon, ahol már Phillipa királynő mosolyogva várta őket, míg ők kérdezgették, hogy mit fognak enni. Tudtam, hogy meg kell válaszolnom Layla kérdéseit...

***

"Layla, szállj ki a kocsiból!" szidtam le a gyermekemet.

"Nem akarok." szomorkodott. "Vissza akarok menny játszani Eddyvel és Lizzyvel." hisztizett.

Nagyot sóhajtottam. "Hamarosan újra elmegyünk, ígérem. De most elmegyünk a nagyihoz, rendben?" szemei felcsillantak, de nem akarta beadni a derekát.

"Gyere." biztattam, közben próbáltam elfojtani mosolyomat. A makacs énje nem akarta feladni, de alig várta, hogy láthassa a nagymamáját. 

"Hallgass az anyukádra. A nagymamád már biztos nagyon vár téged." próbált segíteni Wesly, miközben nyitva tartotta az ajtót Laylának.

"Na jó." szállt ki végre.

"Köszönöm, hogy elhozott minket, Wesly." 

"Bármikor, Miss." hajolt meg mosolyogva. 

"Vigyázzon magára. Találkozunk a jövőhéten." mondtam.

"Ön is, Miss. Hallottam szóbeszédeket, hogy néhány barátságtalan hajó közeledik a kikötőink felé." bólintottam.

"Óvatos leszek, ígérem. Viszlát Wesly." mondtam, majd miközben ő elhajtott a lovakkal, én erősen fogva Layla kezét elindultam és ügyeltem, hogy el ne veszítsem őt a tömegben.

"Hogyan szólsz Mr. Weslynek, ha szükség van rá?" kérdezte kíváncsian. 

Kuncogva megálltam és rámutattam a körülbelül harminc lépésre lévő épületre. "Látod azt a házat ott? Ott dolgozik Mr. Wesly. Ott tárolják a királyi család hintóit. Mindig itt van, kivéve ha épp dolgozik valahol." magyaráztam.

"Szóval mindig a közelben van." mondta, miközben újra elindultunk.

"Igen, ez megnyugtató." 

Amint visszaérkeztünk édesanyám házához, Darla ajtót nyitott nekünk."Üdv újra, Miss. Kérem, jöjjenek be." invitált, majd becsukta mögöttünk az ajtót, én pedig elengedtem Layla kezét, hogy üdvözölhesse a nagymamáját.

"Hogy van?" kérdeztem Darlát. 

"Jól van, de az egészsége kicsit ingadozó. Azt hiszem azért, mert nem tud annyit mozogni, mint korábban." mondta szomorúan.

Lehajtottam a fejem. Tudtam, hogy az anyám nincs jól, de elszomorít, hogy tovább romlik az állapota. "De még mindig erős, nem igaz?" 

"Igen. Azt hiszem inkább tehetetlennek érzi magát. Utálja ezt, ezért erőlteti a dolgokat, ami viszont csak kifárasztja." 

"Makacs nőszemély." mondtam, Darla felkuncogott.

"Azt hiszem, maga éppen olyan, mint ő, kedvesem."

"Azt hiszem." mosolyodtam el.

Darla a vállamra tette a kezét. "Az emeleten leszek, takarítok."

Bólintottam, majd én is követtem a kislányomat az édesanyámhoz.

"Milyen volt a munka?" kérdezte anyám azonnal vigyorogva.

"Fárasztó, de jó. A spanyol királynő nagyon akaratos volt, de Phillipa elbánt vele." 

"Spanyolország mindig is bonyolult volt." legyintett. "Szeretik a saját szokásaikat és képesek kiborulni a legkisebb változástól is."

"De a legtöbbjük mégis nagyon kedves. Az egyik legnagyobb szövetségesünk, szóval megéri a fáradozás." kacagtam.

Layla az édesanyám ölében ült, és a gyűrűjével játszott. Sosem vette le, még az édesapám halála után sem. Nagyot nyelve a saját ujjamat kezdtem tapogatni, amin szintén ott ékeskedett a saját gyűrűm. 

"Nos, érdekes lesz majd, hogy hogyan alakul. Beszélhetsz arról, hogy mikről állapodtatok meg?" kérdezte, de megráztam a fejemet.

"Sajnos nem. Phillipa várni akar, amíg be nem jelenti a királyságban a változásokat. Szóval nem mondhatok semmit." 

"Ez teljes mértékben érthető." bólintott, de mind összerezzentünk, mikor hangosan kopogtak az ajtón.

Layla felpattant és azonnal az ajtóhoz ment, hogy kinyithassa, de megállítottam. Úgy éreztem a gyomrom felfordul, nem igazán jött ide senki rajtunk kívül.

"Maradj itt a nagyival, majd én kinyitom." a kislányom mit sem törődve a dologgal visszamászott a nagymamája ölébe és újra csacsogni kezdett. Haloványan elmosolyodva elindultam az ajtóhoz, hogy kinyithassam.

Két férfi állt az ajtóban mosolyogva, szemeim elkerekedtek, ahogy közelebb léptek hozzám fenyegető tekintettel az arcukon.

"Bejöhetünk?"

Meg is hoztam nektek a következő részt! :) Vajon kik látogatták meg Belláékat? Szívesen várom a véleményeteket a következő részig!