Isabella szemszöge:

"Készen vagy, Layla?" kérdeztem kutatva ravasz lányom után, de már hallottam a kuncogását magam mögött. Megfordultam, legalább az egyik piros, nyári ruháját felvette, de cipőt még nem láttam a lábain.

Felsóhajtottam. "Fel kell venned a cipődet is, Layla." oktattam ki.

"De anya, nem kényelmesek." elkeseredett arca mosolyra késztetett.

"Tudom, de tudod mennyire szereti Phillipa nagynénéd, ha szépen felöltözöl." ezzel végre meggyőztem, és felhúzhattam a fekete cipőcskéket a lábára. "Egyébként is, ha játszotok Elizabethtel és Edwarddal, akkor majd levetheted." 

"Most már mehetünk Phi nénihez?" kérdésére bólintottam, és kinyitottam neki a bejárati ajtót, amit utána be is zártam.

Phillipa királynő minden bizonnyal kocsit küldött értünk, hiszen amint kiértünk a szűk utcából, megláttam a mostanára már ismerős férfit.

"Jó reggelt Wesly." mosolyogtam rá, mire óvatosan meghajolt. 

"Jó reggelt, Miss Isabella. Jó ma látni önt." nyitotta ki a hintó ajtaját, amit megköszöntem, majd segítettem Laylának beszállni, nekem pedig Wesly segített. Végül becsukta az ajtót mögöttem és felpattanva előre már el is indította a lovakat.

"Wesly úr!!" kiáltotta Layla átmászva a kocsi másik végébe. 

"Igen?" kérdezte a férfi mosolyogva.

"Szeretsz minket elvinni a palotába?" kérdezte.

Wesly felnevetett, majd válaszolt. "Igen, mindig jól szórakoztatsz." egy pillanatra Laylára nézett, majd vissza az útra. Layla elégedetten a válasszal visszaült a helyére.

"Örülök, mert én is szeretek jönni. Te viccesebb vagy, mint a többi felnőtt." 

"Nos, én pedig örülök, hogy nem vagyok unalmas." mondta s megkönnyebbülten felsóhajtott, hogy hitelesebb legyen a játék. 

Amióta Layla megtalálta az aranyat a parton, Harry nem hagyja el a gondolataimat. Tényleg képes lenne megölni az ártatlanokat is? Vagy ezek csak szóbeszédek? Ráadásul...

Miért nem jött még vissza?

Ez a kérdés már hat éve foglalkoztat; a bennem élő remény minden nap várta, hogy kopogtasson az ajtón, hogy átöleljen és bocsánatot kérjen, hogy felejtsünk el mindent és neveljük közösen a mi kislányunkat.

De ez sosem történt meg. És az évek elteltével egyre kevésbé számítottam rá. Próbáltam bizakodó lenni Layla kedvéért, sosem akartam, hogy lássa valójában mennyire szomorú az édesanyja. Ezért mosolygok mindig, ha vele vagyok. Vele igazán boldog vagyok, és szeretve érzem magam, ha magához ölel.

Ettől egy különbözőbb szeretet az, amely hiányzik nekem.

"Miss Isabella?" a nevem hallatán megugrottam, Wesly kinyitotta az ajtót. "Sajnálom, hogy megzavarom a gondolatait, de megérkeztünk." 

"Minden rendben, Wesly. Nem akartam ennyire elgondolkodni." feleltem, közben elfogadtam a segítségét, hogy a világoskék ruhám ne koszoljam össze kiszállás közben. 

Wesly tovább tartotta a kezemet, arca aggodalmasnak tűnt. "Minden rendben?" 

"Jól vagyok. Csak túl sokat gondolkodom a múlton." válaszomra bólintott és segített Laylának is kiszállni a kocsiból.

"Itt leszek holnap, ha távoznának." hajtott fejet Wesly.

"Én nem vagyok királynő, Wesly. A királynőnek dolgozom, mint te." 

"Nos, mégis csak a királynő rokona. Szóval mégiscsak a királyi család része, legalábbis nekem." 

"Köszönöm, Wesly." suttogtam.

"Legyen szép napjuk, asszonyom." szállt vissza a kocsira. "Legyél jó kislány, Layla." Layla katonásan kihúzta magát, ezzel mindkettőnket megnevettetve.

"Kedveled Mr. Weslyt?" kérdezte Layla, amint beértünk. 

"Persze, hogy kedvelem, Layla. Nagyon kedves barát." 

"De feleségül mész hozzá?" kérdezte összezavarodva. 

"Nem, nem. Már férjnél vagyok, emlékszel?" szorítottam meg óvatosan a kezét.

"De apa sosem jön haza. Nekem nincs apukám, de akarok egyet." mondta szomorúan.

"Ne aggódj kicsim." guggoltam le elé. "Apa a tengeren van. Sokat dolgozik és nincs ideje. De egy nap hazajön, megígérem." szavaim mosolyt csaltak arcára.

"Jó, de ha apa nem jön haza, mire nyolc éves leszek, hozzámész Mr. Weslyhez?" próbált üzletet kötni. Nagyot sóhajtottam, de beadtam a derekam.

"Igen."

"Bármi lesz is, lesz apukám!" tapsolt Layla.

"Épp időben érkeztetek." hangzott a folyosón a királynő hangja.

Mire odaértem hozzá, Layla már megölelte és el is mesélte neki az előbb kötött üzletünket. A királynő arca kissé elfehéredett, de megráztam a fejem, miszerint nem szeretnék beszélni róla. Az egyik felem a végtelenségig akart várni, viszont a másik belátta, hogy Laylának szüksége van egy apára.

"Mi lesz ma?" kérdeztem.

"Nem sok. Lesz ma egy találkozóm Spanyolország királynéjával, hogy üzletekről tárgyaljunk, szóval szeretném, ha a legkisebb részleteket is leírnád, hogy később ne lehessen belőle probléma." 

"Mint két évvel ezelőtt Franciaországgal?" kuncogtam, Phillipa a homlokához emelte kezét.

"Pontosan. Nem veszíthetünk újabb húsz teherhajót csak azért, mert valami nem úgy volt megfogalmazva, ahogy ők akarták. Ezek a menyétek minden kibúvót megtalálnak." morgott.

Phillipa tekintete Laylára terelődött. "Elizabeth és Edward már várnak rád." Layla engedélykérően rám nézett, s bólintásomat követően már el rohant, majdnem átszakítva az ajtókat.

"Izgatott, hogy újra találkozhatnak." 

"Jót tesz nekik, hogy együtt játszhatnak. Layla nem sokkal fiatalabb náluk, és mindketten imádják őt." mosolygott. "Menjünk, sok papírmunka vár még ránk." követtem őt a trónterembe, ahol az ő széke mellett egy üres állt. Edward király halála után is megőrizte a díszes széket. Bár azóta üresen állt, az emlékeket megőrizte. 

Egy pillanatra felelevenedett előttem, mikor Harry és Edward még gondtalanul nevetve beszélgettek ebben a teremben. Két szolgáló lépett a terembe egy halom papírral. "Mindössze annyi a dolgunk, hogy ezek közül kiválagosassuk azokat, amelyek hitelesítve vannak. Tudnom kell, milyen feladatok várnak még rám a későbbiekben." bólintottam és a kezembe vettem egy kupac papírt, amellyel a földre ültem. 

Nagyot sóhajtva a kezembe vettem az első papírt és a munkára tereltem a figyelmem.

"Dolgozzunk."

Remélem ez a rész is elnyerte a tetszéseteket. :) Kicsit beleláthattunk Bella mindennapjaiba, de hamarosabban izgalmasabbá válik minden! A következő részig szívesen várom a véleményeteket!!